Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-05-15 / 20. szám

Hirek a magyar népi demokráciából 25 mára! Ugye most már megértik bol­dog izgalmamat? Huszonnégy éves vagyok, 1953. júniusában végeztem el a főiskolát és júliusban már közölték velem, hogy én játszom a „Rákóczi had­nagya“ című film főhősét, Bornem­issza Jánost. Úgy emlékszem voltak terveim, elképzeléseim a jövőre vo­natkozólag, de ezt még álmomban sem mertem volna remélni — még hozzá a Rákóczi-korban játszódik a film!! — A magyar történelem egyik legszebb fejezete a Rákóczi­­szabadságharc. Rákóczi zászlóin a magyar nép legszebb, legtisztább, legigazibb eszményei lobogtak. Szinte lázasan kerestem mindig azo­kat a könyveket, olvasmányokat, amelyek Rákócziról és a kurucokról szólnak. És íme, Rákóczi katonája lehetek, ha rövid pár hónapig is, de érezhettem azt a felemelő érzést, amelyet akkoriban az egész magyar nép érzett: harcolni a magyar sza­badságért! Tudni azt, hogy „Rá­kóczi a vezérünk“ ... Nem is tu­dom, hogy mondhatok-e ennél töb­bet. És akkor már csak eigy cél lebe­gett előttem: mindenkinek a szívébe átplántálni ezt az érzést, hogy min­denki egy kicsit Rákóczi katonájá­nak érezze magát, hogy mindenki szeresse a szabadságot és nagyon­­nagyon szeresse hazáját. A magyar penicillin regénye Három évvel ezelőtt, 1951 tava­szán a Chinoin-gyár egyik laborató­riumában fiatal, nyúlánk vegyész­­mérnök pattant fel az asztal mellől, Sárdy Lóránd. Úgy szorongatott örömében egy görbenyakú lombikot, hogy majd szétroppant a tenyeré­ben. Az üvegedény alján mogyoró­nagyságú fehér por villogott. Sárdy egyik társát az igazgatóért, a mási­kat a párttitkárért küldte, csak any­­nyit mondjatok: megtaláltuk! A gyárban pillanatok alatt elter­jedj a híre: Sárdyék a magyar vegy­iparban elsőnek előállították a pe­nicillint. Másnap reggel a fiatal mérnököt a minisztertanácshoz hívatták. Út­közben végigpergette utóbbi éveinek történetét. Három esztendeje, hogy elnyűtt hadifogoly-gúnyájában meg­érkezett a Keleti pályaudvarra. Úgy állt ott árván, mint az ujjam. Nem várta senki érkezését, nem várta régi munkahely, hiszen alig kapta meg a negyvenes években a mérnöki diplo­máját — már vitték is a háborúba! Valójában ez a kutatás volt az első komoly munkája. — Szívből gratulálunk nagyszerű eredményéhez! Egyúttal engedje meg, hogy közöljük kormányunk el­határozását. A debreceni Nagyerdő területén felépítjük az első magyar penicillingyárat. A gyár megterve­zésével és építésének vezetésével önt bízzuk meg. A gyárnak egy év múlva meg kell kezdenie a penicil­lin nagyüzemi gyártását... Néhány hónap alatt esztendőket öregedett tapasztalat dolgában. Ku­bikosokat, kőműveseket, ácsokat, vas­

Next

/
Oldalképek
Tartalom