Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-24 / 17. szám

Hírek a magyar népi demokráciából 23 készletet, aktatáskát, könyvet. Óriási izgalom. Odakint csopor­tok alakulnak, belesnek egymás cédulájába. Mindenki ír, egymás kezéből kapkodják a ceruzát. Egy idős, kendős néni maga elé rak táská­jából öt brosúrát és lázasan la­pozgatni kezd a „puskákban“. Táncos békeest ... És az üzemből kétezren akartak el­jönni. Eddig mindig úgy hal­lottam a békemozgalomról, mint amiről csak fenkölt szavakkal lehet beszélni. Es most ez a fej­kendős néni és vele a többiek, a vidám, mosolygó arcok, a tán­coló kedvű fiatalok olyan ter­mészetes egyszerűséggel veszik tudomásul, hogy a békemozga­lom, a békeharc nem valami kü­lönálló dolog, amit alkalomsze­rűen veszünk elő. Nem, a béke­mozgalom már több ennél; nem kell szégyelnünk, ha nem do­bogón beszélünk róla, ha ke­zünkben a kisfröccsös pohárral, vagy a kedves *leány derekét át­fogva szólunk róla. A béke nem külön ügy és nem választható már el tőlünk, benne van min­dennapjainkban, velünk van komoly dolgainkban és szórako­zásainkban is, vidám szombat­estéinken, legbensőbb pillana­tainkban. A bizottság egy mellékszobá­ban számolja a cédulákat és ér­tékel, miközben odakint a szend­­vicses asztalok előtt tolong a tömeg. Százharmincheten küld­ték be a megfejtést. Valamennyi pályázó hibátlanul, könnyedén és biztonságosan válaszolt az első kérdésre: ki a Béke Világtanács elnöke? Joliot-Curie! És annak a férfinak a nevét is tudja min­denki, aki látogatásával meg­tisztelte a gyárat. Dixon — ír­ják, hiszen mindenki emlékszik rá. A Béke Világtanács buda­pesti ülésének fő jelszava tekin­tetében számosán amellett dön­tenek, hogy az: kerekasztal kon­ferencia. Hogy melyik két tá­volkeleti ország problémáját fogják tárgyalni a genfi tanács­kozáson, arról megoszlanak a vélemények. Végül mindenki tud két nagy várost, ahol a Béke Világtanács már ülésezett, min­denki tud nemcsak három, de annál sokkal több Béke Világ­­tanács-tagot. Huszonhárom megfejtés hi­bátlan, tehát a jutalmakat sor­solás útján kell kiosztani. Horváth Vince, a Budapesti Békebizottság titkára, feláll az emelvény szélén és magasba emeli a jutalmakat. Fehérmas­­nis kislány húz az asztalra kira­kott, hibátlan pályázatokból. Az első nyerő, Bogi László techni­kus diadalmasan elvonul jutal­mával, egy gyönyörű herendi porcelánszoborral. Kozma János vilanyszerelő alig tudja két kéz­re fogni a cseh üveg borospohár­­készletet, Petri András műszaki egy szobrot nyert, Dömök Vil­mos viszont egy pompás vil­lanyvasalót a felesége számára. Kázmér György 24 éves eszter­gályos még nőtlen, de azért örül a vizeskészletnek, azt mondja,

Next

/
Oldalképek
Tartalom