Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-17 / 16. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

29

HAT MAGYAR GYŐZELEM A NEMZETKÖZI ÖKÖL VÍVÓTORNÁN

A budapesti Sportcsarnokban megtartott nemzetközi ökölvívóviadal küzdelmeiben- a magyar versenyzők igen szépen szerepeltek és hat súlycsoportban szerezték meg az elsőséget. Végeredményben légsúlyban Kárpáti, harmatsúlyban Majdloch (csehszlovák), pehelysúlyban Horcváth, könnysúlyban Kellner, kisváltósúlyban Szakács, váltósúlyban Dőry, nagyváltósúlyban Papp, félnehézsúlyban Robak (Német Demokratikus Köztársaság), nehézsúlyban pedig Nietschke (Német Demokratikus Köztársaság) győzött. Középsúlyban a svédek óvása miatt még nem állapították meg a végső sorrendet.

EGY ÉRDEME

Középtermetű, sovány, barna fiatalember áll mellettünk az edzőpályán. „Béres Ernő, a Magyar Népköztársaság érdemes sportolója“ címmel nemrégiben kitüntetett 17 atléta egyike.

A hétszeres válogatott, több országos csúcseredmény elérője — zavartan néz ránk. Nem szereti, ha róla beszélnek. Nem szeret magáról beszélni. S ez a szerénység egyik jellemzője. Ügy gondolja, beszélnek helyette — eredményei.

De hogyan is jutott el az eddigi eredményekig?

A Dunakeszi MÁV Járműjavító Vállalat munkásának fia Újpesten járt iskolába. Korán megszerette a sportot. Először az VTE kölyökmajd a Wolfner SE ifjúsági csapatában rúgta a labdát. Mert — mint annyi fiatal — ő is a labdarúgás révén lett a sport szerelmese.

Az atlétikától nem tiltotta el az orvos...

Közbejött azonban valami. Az egyik ifjúsági mérkőzésen eltört a jobb bokája. Hathónapos kezelés után jött csaik rendbe, s az orvos végülis azt mondta: abba kell hagynia a labdarúgást. Sokan mások úgy ér-, tették volna ezt, hogy abba kell hagyniok a sportolást. Béres Ernő

S SPORTOLÚ

azonban jól megjegyezte, hogy az orvos csak labdarúgásról beszélt. És a belénőtt sportszeretet elvezette — az atlétikai pályára. Szülőfalujában, Dunakeszin indult először atlétikai versenyen, 1947 nyarán 2:14-gyel megnyerte az ifjúságiak 800 méteres versenyét.

Az első siker visszahozta önbizalmát: lám, komoly sérülése ellenére is lehet még jó sportoló. Rendszeres edzéshez kezdett, sok versenyen elindult. Versenyzőtársai gyorsan megszerették. Mert ez a csendes, zárkózott fiú igazi sporttársnak bizonyult. Mindig készséggel segített ha szükség volt rá. Mindig sportszerűen versenyzett. Mindig megbecsülte ellenfeleit, még ha le is győzték őt. Közben elvégezte középiskolai tanulmányait és beiratkozott a Testnevelési Főiskolára: élethivatásának is a sportot, a sportolók nevelését választotta. Főiskolai tanulmányai alapos elméleti ismeretekkel gyarapították, amit jól fel tudott használni a további versenyek, edzések alkalmával.

Az ifjúsági versenyektől — a bukaresti Világifjúsági Találkozóig

1948-ban, utolsó ifjúsági versenyein 800-on már 2:01.2-t, 1500-on 4:08.6-ot ért el. 1950-ben lett először váloga-