Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-04-17 / 16. szám

26 Hírek a magyar népi demokráciából a r csaijJenő fesiő muoesz Művész, tudós, pedagógus egy sze­mélyben Barcsay Jenő, a Képzőmű­vészeti Főiskola tanára, új Kossuth­­díjasunk. Ennek a háromirányú és mégis szorosan összefüggő, egy tőről fakadó érdeklődésnek köszönhető, hogy művészeti-tudományos életünk a maga nemében egyedülálló, nagy hiányt pótló alkotása, a „Művészeti Anatómia“ megszületett. Bajza-utcai műtermében, régi fest­ményei, új rajzai között 300 éves pa­raszti barokk bútorok és népi művé­szi hímzések, kancsók ízlésesen ösz­­szeállított festői környezetében be­szélgetünk Barcsay Jenővel a Kos­­suth-díjas mű megszületéséről. — A tanítványaimon akartam se­gíteni, velük akartam megértetni az emberi test izomzatúnak szerkezetét, az izmok mozgási törvényeit és en­nek ábrázolását. 1945-ben, amikor meghívtak a Főiskolára, hogy vezes­sem a művészeti anatómia tanszé­két, jegyzetírásra készültem és nyomban nekiláttam az anyaggyűj­tésnek. Eljártam a Bonctani Intézet­be és négy év alatt vagy négyezer rajzot készítettem az emberi test izomzatúnak, csont és izmok össze­függésének legapróbb részleteiről. Iz­galmas munka volt; mindig új prob­lémák merültek fel bennem és ezek megoldásán törtem a fejemet. — Amikor már nyakig belemerültem a gyűjtés és kutatás munkájába, meg­érlelődött bennem a könyv terve. Jegyzet helyett könyvet írtam ... S itt rögtön a segítőtársaira tereli a szót. — De nem lett volna könyv belőle, ha nem segítettek volna min­denütt. Lyka Károlynak, aki meste­rem, tanárom volt valaha, nagyon sokat köszönhetek a szövegrészek megkomponálásában. Az orvosok kö­zül dr. Somogyi Barnabás támogatott legértékesebben. És még sokan má­sok ... Nem utolsósorban a tanítvá­nyaim. Őket is bevontam a mun­kámba, rajzaik a könyvemben is sze­repelnek. — Máris mutatja jellegze­tes pedagógus-büszkeséggel a növen­dékek rajzait. Nagyszerű -gyerekek ezek, tehetségesek, becsületesek. Higgye el, sokat tanulok is tőlük. Rögtön meg is magyarázza, mit. — Nem rajzöt, de emberséget, emberi magatartást. Képzelje el, egy alka­lommal közös munkánkért szét akar­tam osztani egy bizonyos összeget tanítványaim között. Valamennyien tiltakoztak, és mindegyik egy mási­kat nevezett meg, adjam annak, az jobban megérdemli és nagyobb szük­sége is van rá. Hát nem nagyszerű dolog ilyen fiatalok közt élni, ilyen fiatalokat tanítani? — Most nagyon sok elismerésben, megbecsülésben van részem — foly­tatja aztán. — A könyvemért pél­dául külön magas díjazást kaptam. De ennél lényegesebbek számomra azok a kedves levelek, amelyekkel ismeretlen emberek, könyvem olva­sói lepnek meg. Legutóbb egy hód­­mezővásáhelyi munkás, egy képző­­művészeti kör tagja írt... Ezeket az értékes elismeréseket tolmácsolja most magas fokon a Kossuth-díj. Még

Next

/
Oldalképek
Tartalom