Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-17 / 16. szám
26 Hírek a magyar népi demokráciából a r csaijJenő fesiő muoesz Művész, tudós, pedagógus egy személyben Barcsay Jenő, a Képzőművészeti Főiskola tanára, új Kossuthdíjasunk. Ennek a háromirányú és mégis szorosan összefüggő, egy tőről fakadó érdeklődésnek köszönhető, hogy művészeti-tudományos életünk a maga nemében egyedülálló, nagy hiányt pótló alkotása, a „Művészeti Anatómia“ megszületett. Bajza-utcai műtermében, régi festményei, új rajzai között 300 éves paraszti barokk bútorok és népi művészi hímzések, kancsók ízlésesen öszszeállított festői környezetében beszélgetünk Barcsay Jenővel a Kossuth-díjas mű megszületéséről. — A tanítványaimon akartam segíteni, velük akartam megértetni az emberi test izomzatúnak szerkezetét, az izmok mozgási törvényeit és ennek ábrázolását. 1945-ben, amikor meghívtak a Főiskolára, hogy vezessem a művészeti anatómia tanszékét, jegyzetírásra készültem és nyomban nekiláttam az anyaggyűjtésnek. Eljártam a Bonctani Intézetbe és négy év alatt vagy négyezer rajzot készítettem az emberi test izomzatúnak, csont és izmok összefüggésének legapróbb részleteiről. Izgalmas munka volt; mindig új problémák merültek fel bennem és ezek megoldásán törtem a fejemet. — Amikor már nyakig belemerültem a gyűjtés és kutatás munkájába, megérlelődött bennem a könyv terve. Jegyzet helyett könyvet írtam ... S itt rögtön a segítőtársaira tereli a szót. — De nem lett volna könyv belőle, ha nem segítettek volna mindenütt. Lyka Károlynak, aki mesterem, tanárom volt valaha, nagyon sokat köszönhetek a szövegrészek megkomponálásában. Az orvosok közül dr. Somogyi Barnabás támogatott legértékesebben. És még sokan mások ... Nem utolsósorban a tanítványaim. Őket is bevontam a munkámba, rajzaik a könyvemben is szerepelnek. — Máris mutatja jellegzetes pedagógus-büszkeséggel a növendékek rajzait. Nagyszerű -gyerekek ezek, tehetségesek, becsületesek. Higgye el, sokat tanulok is tőlük. Rögtön meg is magyarázza, mit. — Nem rajzöt, de emberséget, emberi magatartást. Képzelje el, egy alkalommal közös munkánkért szét akartam osztani egy bizonyos összeget tanítványaim között. Valamennyien tiltakoztak, és mindegyik egy másikat nevezett meg, adjam annak, az jobban megérdemli és nagyobb szüksége is van rá. Hát nem nagyszerű dolog ilyen fiatalok közt élni, ilyen fiatalokat tanítani? — Most nagyon sok elismerésben, megbecsülésben van részem — folytatja aztán. — A könyvemért például külön magas díjazást kaptam. De ennél lényegesebbek számomra azok a kedves levelek, amelyekkel ismeretlen emberek, könyvem olvasói lepnek meg. Legutóbb egy hódmezővásáhelyi munkás, egy képzőművészeti kör tagja írt... Ezeket az értékes elismeréseket tolmácsolja most magas fokon a Kossuth-díj. Még
