Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-17 / 16. szám
10 Hírek a magyar népi demokráciából megjelenik a szakma mestere, az egyszerű műszerész, mérnök, technikusba remekmű alkotója. S ilyenkor arra gondolok, hogy eléggé megbecsüljük-e mi, vezetők ezeket az embereket. — Pörlekedő ember vagyok — van, aki azt mondja, hogy mindig a hibákat kutatom. Megmondom — úgysem kerül a nyilvánosságra, tetszik, nekem ez a jelző. Különösen a tavalyi történet óta. Elmondom — de inkább titkolni kellene — s már bele is kezd az új történetbe. — Mi gyártunk egyedül lázmérőt az országban. Nem volt könnyű elviselni azt a sok megjegyzést, amit e cikk hiánya miatt kaptunk. Megbíztam a részlegvezető ígéretében, majd később a termelési jelentésében. Az áldott jó ember a prémiumot felvette, de feleannyi lázmérő sem készült el, mint amennyit jelentett. Nem ellenőriztettem, s becsapott. Ekkor a munkásokhoz fordultam segítségért. Mindent megadtak, de megjegyezték: miért csak akkor jön az igazgató hozzánk, ha baj van. S ebből igen sokat tanultam. Nagy tervei vannak Róna Imre igazgatónak, a gépipar kiváló dolgozójának. A gyár jelenleg 16 különböző telepen működik. Néhány napja a beruházási osztály vezetője felkutatott Budán egy megkezdett építkezést, s ott... — Éjjel nagy izgalommal arról álmodtam. — folytatja hogy megkaptuk az új telep építésének engedélyét. Persze hozzá a pénzt is. Hevesen vitatkozhattam, mert feleségem felébredt, s megkérdezte: — Miről álmodtál, Imre? — Tegnap sürgősen megtekintettem a környéket. Micsoda gyönyörű hely! Kivinném az embereket a napfényes tájra, a csodás környezetbe, mert a Dunára tekintene az új. épület. Milyen érzés lesz majd ott dolgozni! A mieink nagyon szeretik a szépet — s most már észre sem veszi a beszéd közben, hogy túljutott a terveken. — Mennyi új élet, vidámság költözik majd az emberekbe. Papír kerül elő, s nyers vonások mutatják: ide költöznek középre a szerkesztők, az első emeletre a ..platinások“, nekik tiszta levegő kell. A baloldali épületbe az üvegrészlegek, jobboldalra az esztergályosok. Ismét csöng a telefon: a minisztérium egyik vezetője jelentkezik. Az igazgató már korábban kereste felettesét, s most visszahívták őt.. Kihallgatást kér. Megkapja. Nagyot lélekzik. Nyugodtan leteszi a telefonkagylót s folytatja: ilyenkor érzem. milyen jó élüzemnek lenni. Ha beruházásról van szó, ki kap többet? Az élüzem. Új munkahelyet kell építeni, kinek jár elsősorban a pénz? Az élüzemnek. Most már nyugodtan megyek a minisztériumba, tudom, mindent megtesznek ott. — Szorgalmasan tanulok az iskolában — erről is beszél. — Még ebbon az esztendőben érettségizem. A múlt héten középiskolás fiam megkérdezte tőlem: apa, te ötvenkétéves vagy, minek tanulsz? Igazgató vagy, magas a fizetésed, nincs már semmire szükséged. — Hivatás ez fiam, mondtam neki — nem lehat akárhogyan elvégezni a munkát. Nézd, te vegyészmérnök akarsz
