Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-01-16 / 3. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

23

van benn. Menjen csak vissza, aki egyéniben akar dolgozni. Fenje csak a fogát, hogy ő megmutatja, milyen gazda. Majd mi bebizonyítjuk, hogy az Aranykalász a legjobb gazdánál is különb. Jófajta zsíros fekete földön gazdálkodunk. Nem ritka itt a 16 mázsás búza és a harminc-negyven mázsás kukoricatermés sem. De mi többet akarunk elérni. És el is fogunk érni.

Makrán András a múltban cselédember volt, majd részesmunkás, utána traktoros lett. Nemrég pedig a tagság váratlanul megválasztotta elnöknek. Maga is meglepődött, amikor a gyűlésen annyifelöl hallotta a nevét. „A gyűléseken a szívünk szerint beszéltél. Most a szavad szerint vezessél is“.

A telekgerendási határ nemcsak azzal színesedett, gazdagodott, változott. hogy traktorosok, aratógépek, kombájnok zúgása tölti be a szántóföldeket, hanem azzal is, hogy itt van például a baromfitenyésztő állami gazdaság három újonnan épített farmja. Két farmot látogattam meg. Az egyik farm vadonatúj, embermagasságú, acélszürke kerítése mögött sokszáz barnavörös, magyar fajta tyúk kapirgál, a másikon pedig a hires kendermagos sűrű raja.

Barnakendős, a csípős időtől kipirosodott arcú fiatal lány, az egyik baromfigondozó szégyenlősen süti le a szemét és zavartan babrálja kendője csücskét, amikor megszólítom. Milyen nehéz az emberekből ezt a félénkséSzociális Otthon Szombathelyen