Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-04-10 / 15. szám
22 Hírek a magyar népi demokráciából TATA Ú] GAZDÁI Az Eszterházi-család grófi és hercegi ágainak együttesen több mint félmillió hold jó magyar föld volt birtokukban, a hozzátartozó majorságokkal, üzemekkel, malmokkal, vizekkel és községekkel. Az Eszterházi „grófok“ kincseinek, birtokainak legszebbeké volt Tata és Tóváros, a két szomszéd község, Komárom megyének ezek az összenőtt gyöngyei. Ezer forrás, hatalmas ősi parkok, gyönyörű, sokszázéves műemlékek díszítik. A Tatai „gróf“ fényűző életet élt. Hétországra szóló parádékat rendezett. Lóversenyein felvonultak a híres Eszterházy-istálló kényes paripái (külön orvosok vigyáztak egynek-egynek az egészségére) — közben tüdővész tizedelte a grófi birtokok cselédeit és szörnyű éhségtől sorvadoztak a béresgyerekek. A ■régi várban a gróf gazdag réz- és metszetgyüjteményt őrzött, azt beszélik, hogy a nagy olasz művésznek, Leonardo da Vincinek is van rajza a gyűjteményben. De a cselédek legnagyobb része még a legegyszerűbb rajzokat — a- betűket sem ismerte. * A képviselőtestületben a virilisták döntöttek el mindent. Az első virilista a gróf volt fa jószágkormányzója ült a képviselőtestületben. A gróf nem érintkezett a községgel), a második virilista Mickli Géza volt (házai, földjei, szőlője után adózott). Akkor itt voltak a gyárak, a Tóth Cipőgyár, a Pollák Pokrócgyár, a Leopold Bőrgyár, a Mehrschmiedt-örökösök finombőrgyára. Ezeknek a tulajdonosai és megbízottai ültek a képviselőtestületben. — Ki volt ennek a választókerületnek az országgyűlési képviselője a harmincas években? — A milliomos Fellner, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke. — Ki képviseli most ezt a vidéket az országgyűlésben? — Gyarmati Ilonka, a tatai tangazdaság fiatal agronómusa. * A tatai gróf és a gyárosok szemevillanását leső szolgalelkű községháza helyett — a nevet szolgáló tanács intézi most az ügyeket. Az elnök, Öllé Gábor, cseléd volt, bányász is volt. 1945-ben, amikor az Eszterházyk sokezer cselédje földet kapott — ő is földhöz jutott... A tanácstagokat a város maga választotta. (Mert Tata már nem község — egyike legifjabb városainknak. Március 20-án volt az ünnepélyes közgyűlés. Itt „avatták“ várossá.) Már nem a pénztárcák vastagsága — hanem a nép szava dönti el: kik legyenek a város vezetői. Ha végignézünk a tanácstagok
