Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-03-14 / 11. szám

- id -- Jó ég, rossz helyen járok - suttogta ijedten - eltévedtem.

Három óra múlva talált rá egy munkás az országút szélén, amint egy kilométerkövön ült és csendesen sirdogált.- Mi történt - kérdezte - és leszállt kerékpárjáról.- Jaj, fijam, édes fijam, eltévedtem - felelte sürü könnyhullatás közben.- Merre készül a néni ?- Sajókazincra.- Hát akkor jó helyen jár, itt vagyunk a város szélén. - S az ámuló öregasszonyt jobb karjával támogatva bekísérte Sajókazincra, elkísérte asszonylányához, unokáihoz...

Az asztalon forró tea áll, asszonylánya és unokái veszik körül a nagymamát. 0 meg hol szipog, hol nevet,amint az unokák elbeszéléseit hallgatja. A "kis unokák", ahogy í nevezi őket bizony már felnőtt lányok ás fiuk, akik hazánk egyik legnagyobb építkezésén, a kazincbarcikai vegyiművek és erőmű felépítésén dolgoznak. S ilyesfajta beszélgetés folyik le közöttük:- Hát az a többemeletnyi ház? - Az az uj szénosztályozó, nagymama.- És az a sötét kövekből épült épület? - Az uj vegyiművek, nagymama.- És jobbról, az országút mentén...? - Az épülő erőmű, nagymama.

A

A kedves öreg nagymama nem érti semmikép, hogyan épülhetett fel mindez rövid három esztendő alatt. Nézi három szép unokájában a jövendő fiatal Magyarországot és derűsen motyog: - Ti ördögök vagytok. Valóságos ördögök...

Az unokák karonfogják a nagymamát és az ablakhoz vezetik. A kis ablakszemen át is jól látni a völgyet. A mezők felett toronymagasnyi épületek állnak. Nagymama, akinek képzeletét a mesék világa járja át, egyszerre felkiált:- Egy óriást Valóságos óriást