Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-12-05 / 49. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 15 ÚJ ÉLETŰNK — ÚJ HŐSEI * Munkásnőink Halványzöldre festett kis munkaasztalok sorakoznak egymásmellett az Egyesült Izzó miniatürrádiócső szereldéjében. Minden asztal felett fehér neoncső áraszt kellemes, megnyugtató fényt. Az egyik asztalsor jobbszélén, a fal mellett ül Kriszkievics Jánosné szerelő. Apró rádiólámpákat állít össze tizenkét parányi alkatrészből. A napi norma 128 darab, de délután, mire karóráján a mutató a négyeshez ér, Kriszkievicsné a 250. miniatürcsőre is rászereli a kis üvegállványt. Kedvvel, szívesen dolgozik. S ismeri is a nagy figyelmet igénylő munka fortélyát: tizenegy esztendeje csinálja már. A kedve pedig egyre nagyobb a munkához —; hogy is ne lenne, hiszen évről-évre könnyebben, kényelmesebben végezheti. Amikor a gyárba került, még ormótlan, nagy géppel dolgozott : ügyetlenül, nehezen ment vele a munka. Aztán új, kis gépeket hoztak, amelyek mellett a munkásnő az asztalra támaszthatja mindkét karját, kényelmesen ülhet. A régi műhelyben nagy volt a meleg, — itt az újban ventilátorok frissítik állandóan a levegőt. Eltűntek az asztalokról a vakítófényű lámpák is. kellemesebb lett a világítás. S a jó munka meg is hozza a gyümölcsét. Kriszkievicsné 1300—1400 forintot visz haza havonta. Számtalanszor részesült pénzjutalomban: kétszer kapott 1000 forintot, többször pedig 200—500 forintos jutalmat. De van, amire ennél is sokkal büszkébb: a kitüntetéseire. Még 1948-ban tűzték mellére az élmunkás-jelvényt. Azután a sztahanovistaoklevél következett, majd a jelvény: 1951-ben az első, s az idén a második. Most, november 7-én pedig „a kohó- és gépipar kiváló dolgozója“jelvénnyel tüntették ki. Férje az Újpesti Bútorgyárban dolgozik, kétszeres sztahanovista ő is. S november 7-én „a könnyűipar kiváló dolgozója“-jelvénnyel a mellén tért haza. Fiatalok mindketten, nemcsak a munkát szeretik, hanem a szórakozást is'. Színházba, moziba járnak, legközelebb a Cyrano de Bergerac-ot akarják megnézni a Néphadsereg Színházában. Igaz, Kriszkievicsnénak mostanában valamivel kevesebb ideje jut a szórakozásra. Sokat tanul esténként, eljár a vasasszakszervezetbe is, tagja az elnökségnek. November 7-én este Kriszkievicsné is ott ült az Operaház fényárban úszó nézőterén. Nem lepte meg különösebben, hogy meghívták a díszünnepségre. Hozzászokott már, hogy őt — csakúgy, mint a többi tíz- és tízezer becsülettel dolgozó munkásnőt — szereti, tiszteli az ország. (Szabad Nép)
