Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-12-05 / 49. szám
12 Hírek a magyar népi demokráciából A londoni szálló halijában narancslevet ittunk Bozsikkal és éppen azt meséltem neki, milyen nagy az öröm odahaza, amikor odajött hozzánk egy ismeretlen, kövér, alacsony férfi. — Bozsik úr? —- kérdezte magyarul. —■ Igen, — felelte Bozsik. — Szeretnék önnel egy kicsit beszélni. Ha lehet, négyszemközt. Bozsik kényszeredetten felállt. Félrevonultak. Három perc telt el és ismét ott ült mellettem. — Százezer dollárt ígért, —- mondta egyszerűen. Ránéztem. — És te? — Ugyan! — Elmosolyogta magát. — Igyekeztem neki megmagyarázni, hogy az életben vannak nagyobb dolgok is a pénznél; például, hogy müven jó az, amikor otthon Kispesten végigmegyek az utcán. Sok embert ismerek és szeretek ott. Ha kedvem van, megállók egy kicsit beszélgetni. Ha nincs kedvem, akkor bebújok a szobámba és olvasok, vagy elmegyek édesanyámhoz, akit nagyon szeretek. Egyszerű kis dolgok ezek. De hol van a világon olyan hely, ahol ezt pótolni lehetne? Legyint egyet. — Ne is beszéljünk róla. Hogy is kívánhatnám, hogy ez a dollárfejű ilyesmit megértsen! Délelőtt 'megnéztük a mérkőzésről készült filmet. Amikor kilőttünk a moziból, az utcán egy újságíró rámutatott egy elsőoldalas újságcímre: „Egész Európa a magyarokról beszél“ — így szólt a cím. Aztán az angol megkérdezte Buzánszkyt: „Mit jelent ez maguknak — pénzben?“’ Búzánszky a tolmácshoz fordult: „Mondja meg neki, hogy ezért a győzelemért mi gyalog, mezítláb is eljöttünk volna hazulról és ha riiost így kellene hazamennünk, nem szólnánk egy szót sem. Vagy talán van annyi pénz a világon, amennyiért egy ilyen győzelmet meg lehelne vásárolni? Mondja meg őszintén, van-e?“ Délután a követségen arról beszéltünk Sebes Gusztávval, hogy ne csak a győzelemre legyenek büszkék otthon, hanem a fiúk harcos, hazafias viselkedésére is. Ezek a sportolók valóban méltó módon képviselik a Magyar Népköztársaságot. Egy volt budapesti gyógy szer gyáros tegnap éjjel megszólított minket az utcán és eldicsekedett vele, hogy neki három hazája van: norvég állampolgár, Angliában él és magyar. Puskás erre azt mondta heki: „Tudja, mennyivel kevesebb ez a három, mint a mi egy hazánk?“ A MAGYAR-ANGOL ASZTALITENISZ MÉRKŐZÉS november 25-én ért véget, A verseny Anglia 5 : I arányú győzelmével végződött.
