Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-04-04 / 14. szám
A MÚLTBAN ÉSZRE SEM TETTÉK - MOST KOSSUTH-DIJAT KAPOTT SZABÓ ETELKA VÉDŐNŐ "A mi Tusikánk". így becézik őt Törökszentmikldson,igy ismeri az egész tanyavilág. így szólítják Nagyszőlősön és a többi községekben és tanyákon, ahol a múltban a legnyomorúságosabb volt az élet, a csecsemőhalandóság pedig a legmagasabb. Szabd Etelka ma már huszonöt éve járja a Nagykunság községeit, tanyáit s nem egy gyermeknek, édesanyának mentette meg az életét. Ezen a vidéken küzd fárad hatatlanul, ahol ma már a csecsemőhalandóság két százaiéi ra csökkent, vagyis nyolcvan százalékkal kevesebb, mint í felszabadulás előtt volt. Ezen a vidéken, a török3zentmil Itísi járásban adja hasznos tanácsait, itt nyújt segitő, gyógyító kezet. Ezért a gondos, fáradhatatlan munkáért Szabó Etelka vt dőnő március 15-én Kossuth-dijat kapott.- Nem jutalomért, nem dicsőségért dolgoztam - mondja szerényen. Álmodni sem mertem, hogy Kossuth-dijat kapok. A múltban észre sem vettek, nemhogy kitüntetést kaptam volna. Nem volt érdem a kisbabák gondozása. Amikor kezembe vettem a Kossuth-dijat és megtapsoltak, akkor biztosai a gyermekekre gondoltak, akiknek egészségéért, mosolyáén minden áldozatra képes vagyok. És, hogy Szabó Etelka valóban hivatásának tekinti védi női munkáját, bizonyítják azok a kedves táviratok és lev« lek, amelyek sűrűn érkeznek a törökszentmiklósi egészségházba a Kossuth-dijas védőnőnek. Minden levél arról besz« hogy büszkék Szabó Etelkára és jó egészséget, sikert kiv? nak további munkájához. Fiatal gyakorid védőnők példaképi nek tekintik őt és amikor egy-egy községbe, vagy tanyakö: pontba ellátogat, elég az a hír, hogy: "Itt van a Tusikái és máris szaladnak az anyák,karjukon gyermekeikkel. Ha n semmi baj, akkor is megmutatják a védőnőnek, mert "jó az Tusika megnézi és Ő mondja, hogy nincs baj, az biztosabb megnyugtatóbb". örül megbecsülésének mindenki, aki szereti a gyermeke a békés, teremtő életet. Szeretik őt a tanyák, a községe dolgozóinak százai, az anyák, mosolygós apróságok, akik selypítve mondják neki ^Védőnél}! teásét egy tis csotoj vijág, itt szedtük a jéten..." És Szabó Etelka úgy érzi, hogy ebből a szeretettől fakadt az ő Kossuth-dija is.- 16 -
