Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-09-19 / 38. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

13

az emelési. De hogyan? Róth elrohant. Bezárkózott a szobájába s — rajzolt. Egy hét alatt elkészítette az új munikjahíd tervét. Gyorsan megépítették, könnyen szerelhető vastartókkal látták el, melyet -a falra fektettek. Ez tartotta a hidat. Ezentúl 16—20 óra helyett 25 perc alatt emelték fel a hidat. Abban a hónapban a brigád minden eddigi rekordot felülmúlt: 34 méter hosszúságban bővítette ki és falazta át az aknát.

S 1953. május 30-án — két hónappal] a kitűzött határidő előtt — az aknamélyítők jelentették: átépítették a 400 méteres aknát.

A külszínen ekkor már hozzáfogtak a torony és huzatógépek szereléséhez. A budapesti Duclos-üzem, a tatabányai és a komlói bányagépgyár legjobb szerelőit küldte ide. Sorra beemelték a keretvasakat, az új 1100 lóerős gépet, elektromos berendezéseket, s következett a legizgalmasabb munka, — a szegecselés. Szabó József híres brigádja fogott hozzá a dobok összeállításához. Ez máskor három hétig is eltartott, most azonban siettek: felváltva éjjel-nappal ropogtak a szegecselőgépek. A legnagyobb munka közben Virág András kétszeres sztahanovista szegecselő türelmetlenül szólt oda ia fiatal szegecsÜzzítónak:

—• Gyorsabban add, nem látod, mennyire sietek!

— Ne hajtson maga engem! — vágott vissza, amaz.

A fia'taf szegecsizzító csak néhány napja 'került a brigádhoz, s ezért Virág nem is válaszolt neki. Hanem, amikor leültek ebédelni, csendesen beszélni kezdett:

— Sok éve szegecselek már. Ajka, Fadrag, Úrkút, Berente, Recsk aknatornyán kopogott a kalapácsom. Komlón sem most vagyok először, 1942-ben is szereltem itt égy légaknát. Ketten jöttünk az akkori Bamert Bányagópgyárból, Auguszt József szerelővel. Megérkezünk az állomásra, lerakjuk a csomagot, odaáll két csendőr.

— Maguk szerelők! Maguk jöttek Pestről? — kérdezik.

— Igen, mi volnánk azok: — mondjuk.

— Na, akkor feltűnés nélkül kövessenek!

A katonai parancsnokságra vittek bennünket. Amint ülünk a várakozóban, bejön egy katona s elkiáltja magát: „Vigyázz!“ Erre belép egy százados — s mert nem álltunk fel, egyenesen nekünk ront:

— Maguk nem voltak még katonák? Majd itt megtanulják, hogy mi a rend!

Előhúzott egy gépelt papírt. Az állt rajta: nem fogunk politizálni, nem lógunk a munkából, nem szervezünk semmit.

— írják alá — mondja,