Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-08-29 / 35. szám
10 Hírek a magyar népi demokráciából zés, a diszpécser szolgálat, a raktárgazdálkodás, a statisztikavezetés és több más fontos munkakör ellátásához szükséges ismereteket. Most indul meg 44 hallgatóval az új számviteli tanfolyam. A művezető iskolában harmincnyolcán tanulnak, s csaknem kétszázan vesznek részt a legfejlettebb, sztahanovista módszerekkel foglalkozó tanfolyamokon. A gyár nagy könyvtárában két éve még csak 5000 kötet volt, most már 12.000 könyv között lehet válogatni. Megnőtt az érdeklődés a filmek, színházi előadások iránt. Nyáron 1300 mozibérletet adtak el a gyárban, a színházi évadra pedig már augusztus közepéig 440 bérlet kelt el. A kultúrmunkások lövőházutcai klubjában nemcsak próbák, megbeszélések vannak, hanem a legújabb folyóiratok is segítik a táncosok, az „irodalmárok“, énekesek fejlődését. Igen népesek a zenekari órák, amelyeken zenetanár foglalkozik a gyári muzsikosokkal. A képzőművészeti körnek 16 munkástagja van, akik ugyancsak szakember irányításával tanulnak, s szép képekkel, szobrokkal örvendeztetik meg társaikat. Az egész kör büszke arra, hogy négy gyári dolgozó, akiben itt ébredt fel a képzőművészeti hajlam, ma már állami ösztöndíjjal a Képzőművészeti Főiskola hallgatója. (Megjelent a Szabad Nép c. napilapban) £gi/ ke geszt öt io éleiéből 50. §: A Magyar Népköztársaságban a nők a férfiakkal egyenlő jogokat élveznek” Az asszonyok seperték a fémforgácsokat a gépek, vasdarabok közt cik-cakkozó utcákban. Egyhangú munka volt, akárcsak odahaza a söprögetés; a különbség csak annyi, hogy a piszok, hulladék itt fémesen csillogott, meg az. hogy közben nerrt gyerekek, íhanem gépek sivalkodtak. A nők legtöbbje bele is fásult. De Kontermanné, egy barnaképű, erőscsontú nő, időnként odalesett a hegesztőpisztolyra, érdekelte ez a munka.-— Na, mit nézel? — vetette oda egy-egy munkás, az asszony meg csak elmosolyodott és sepert tovább. Ha figyelte volna valaki a segédmunkás nőket, észreveszi, hogy olykor összesúgnak, vitáznak. De akkoriban a Győri Vagon műhelyeiben nem terjedt ki ilyenre a figyelem. A megrökönyödés csak azután tört ki, hogy híre járt: Kontermanné nyolc nőtársával hegesztő akar lenni. Autogénhegesztő. ,-— Tán megbolondultatok — mondták a szakmunkások a furcsa kívánságra. — Ki látott már női hegesztőt? Maradjatok a kaptafánál — a seprűnél! S a gépek sivalkodtak tovább. De az ' üzemvezetőség gondolkodóba esett. Ezerkilencszánegyvenegyet írtak, háború folyt. Elkel az a kilenc nő is a rendkívüli időben. És beleegyezett a dologba.
