Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-08-08 / 32. szám
26 Hírek a magyar népi demokráciából A zsibongó, a becsületbolt és 560 fiú A budapesti Váci-utat egy évszázadon át a „nyomor főutcájának“ nevezték a főváros dolgozói. Végestelen-végig úgy festett, mint egy kietlen fegyenctelep sétánya, elítéltek testmozgásra szóló területe. Két oldalán rácsosablakú, kopárfalú gyárak sorakoztak, sötét sikátorok nyiltak a házak közén s az egész környéket nehéz, fojtó füst ülte meg: a kazánok gázos kilehelése. Az újjászületett Váei-út ma tiszta és szép. A kopár, füsttel és gázzal mérgezett útvonal mintha eltűnt volna s ma nincs itt egyetlen gyárüzem sem, amelyet meg ne érintett volna az ötéves terv varázspálcája. Felépültek a világhírű gépüzem: a Láng gépgyár napfényes, pompás műhelycsarnokai; a Gheorghiu-Dej nevét viselő, egykori Ganz Hajógyár új gyárépületei. Es mintha egy óriás két erős karjával széttolta volna a sikátorok házsorait: megszélesedtek a mellékutcák; virágágyások pompáznak a járdaszegélyen, pázsitos parkok és kavicsos játszóterek teremtek a kicsinosított házak között. A Váci-út 107 alatt valaha deszka-kerítéses ócskavas-telep volt, rozsdás fémek tömkelegé ülte meg a többholdas területet. A Váci-út e csúf foltja is eltűnt. Helyébe palota épült, hivatalos nevén a „Munkaerőtartalékok 21. számú ipari tanulóintézete“. Ötszázhatvan fiú él itt, a legfiatalabb 14, a legidősebb' 16 éves és valamennyien a nyolcadik általános iskola elvégzése után kerültek ide az ország távoli végeiből. Hat-nyolc nyelvjárás váltogatja egymást s színezi a „Zsibongó"-aa’k nevezett társalgóterem lármáját. A termékeny Zala megye keszeg, mokány fiai a leghangosabbak talán, dallamos, lágy hanghordozásuk mint vezérlő szólam hallik a gyermekzsivaj orkeszterében; palócok nyújtott magánhangzói, a szegedkörnyéki tanyasi gyerekek sok ó-betűje árulkodik szülőföldjükről. Ha nem hallod szavukat, külsőre egyformának láthatod a Szabolcs-Szatmár megyei Olcsváról idekerült Szemesük Lászlót és a Veszprém megyei Farkasgyepü szülöttét, ifj. Weiss Andrást. Kekiszínű puha zsávolyöltöny feszül mindegyiken, barna félcipőt hordanak, s egyformán nevetősek, otthonos mozgásiíak. Ez a „Zsibongó“ a második emeleti lépcsőházból nyílik s ajtaja mellett két finoman erezett, rózsaszínű márványoszlop posztói, dór oszlopfőkkel. Köröskörül széles ablakok öntik a fényt a fiúkra, s a temérdek
