Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-08-08 / 32. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 32 No, akkor isten nevében. Lassan, lassan múltak az órák. Az öreg leikéből kiszikkadt már az öröm és a szilajság. Ha nem szégyelné magát menye előtt, hát már régen megállt volna pihenni. De így csak megy, megy ólmos tagokkal előre. Terus esetlenül halad mögötte. Szíve a nyitott blúz alatt hevesen ver. Kapkod — megbotlik és elesik. — Apám! Maga idős, én meg ilyen állapotban vagyok... Minek erőltetjük. Be kellett volna lépnünk őszön a termelőszövetkezetbe. Nem így állnánk... Terus zokogott, de az öreg csak szaporázta tovább. — Idenézz, micsoda búza! öt éve nem termett ilyen. Ha itt fordulok föl helyben, akkor sem hagyom, hogy lábon kiperegjen. Megsimogatta az asszonyka vállát és szelídebbre fogta a hangot. — Ne ríj má’! Nekem .se könnyű. Gyere, majd lassabban haladunk... ... A LÖVÉSZ-ZÁSZLÓALJ hazafelé tartott a menetgyakorlatról. Vagy 20 kilométert megtettek már, s körülbelül 6—8 kilométer maradt még hátra. A harcosok a szokottnál is jobban elfáradtak. Hogyisne! Ezeket a hegyeket megmászni nem gyerekjáték. Hát még, amikor ájult hőség súlyosodik a földre s a levegő óraszám meg se lebben. Hirtelen szélroham támad, sötétedni kezd az ég. Vihar készül. Végighullámzik a sorokon a vezényszó: — Zárkózz fel! A harcosok szaporábbra fogták a lépést. Kijutottak az erdőből a szántóföldek szélére. Ott meneteltek éppen a Tömösék földje mentén. A fiatal tiszt szánakozva nézte a különös aratópárt. — Na, ezek is szépen állnak. Éjfélre sem készülnek el, addigra meg a vihar alaposan kicsépeli a gabonájukat. De . hogyan is lehet ezt egy öregre meg egy terhes asszonyra bízni! Segíteni kellene... De elkergette a tolakodó gondolatokat: — a fiúk fáradtak, éhesek... Hátamögött a században súgás-búgás támadt. — Milyen szép búza! — Kárbavész! — Szegények ...
