Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-08-08 / 32. szám

Hírek a magyar népi demokráciából 9 MAGYARORSZÁGRÓL * Magyarországon járt osztrák munkás beszámolója Josef Moser, a gráci Waag­­ner-Biro-művek lakatosa, aki az osztrák delegáció tagjaként vett részt a Béke-Világtanács buda­pesti ülésszakán, nyilatkozott a „Wahrheit“ című gráci lap munkatársának magyarországi élményeiről. Nyilatkozatában hangsúlyoz­za, hogy magyarországi utazása nagy élményt jelentett szá­mára. Az osztrák küldöttséget a határon a magyar vámtiszt­­viselők, még mielőtt útlevelei­ket megvizsgálták volna, édes­ségekkel vendégelték meg. Bu­dapestre érkezve, szállodájuk­nál nemcsak hivatalos fogadta­tásban részesült a küldöttség: autóbuszuk körül sok ember gyűlt össze, beszélgetésbe ele­gyedtek a delegátusokkal, kér­désekkel árasztották el őket és örömüknek adtak kifejezést, hogy osztrákok is résztvesznek a Béke-Világtanács ülésein. —Valaki egyszer azt mesélve nekem, hogy Magyarországon az építőmunkásoknak munká­juknál annyira kell sietniük — folytatja —, hogy lélekzethez sem jutnak. Budapesten járva, meggyőződhettem a valóságról. Az építőmunkások közül senki sem tudta, hogy az utcáról figyelem őket. Láttam, hogy nyugodtan dolgoznak. Arról is meggyőződtem, mért megy a munka ennek ellenére is olyan gyorsan. Azért, mert Magyar­­országon nincs munkásnyúzás. — Technikailag mindent olyan kiválóan megoldottak, hogy a munkának egyszerűen gyor­sabban kell mennie, anélkül, hogy az embereknek többet kel­lene dolgozniok. — A munkásoktól kérdezős­ködtem egy olyan intézmény után is, amelytől nálunk Óráé­ban mindenki fél: a hajléktala­nok menhelye után. „Nálunk ilyesmi nem létezik“ — mon­dották — „Hát önöknél nem lakoltatnak ki és nem tesznek az utcára senkit?“ — kérdez­tem tovább. — „Nem, nálunk senkit sem lakoltatnak ki és senkit sem tesznek az utcára. Minden embernek jut hajlék, tekintet nélkül arra, hogy ke­vés. vagy sok pénze van. A szép

Next

/
Oldalképek
Tartalom