Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-08-01 / 31. szám

18 Hírek a magyar népi demokráciából a tündérszép Lillafüredről, álmo­doztam arról, hogy egyszer majd én is itt fogok pihenni... S most mégis szinte hihetetlen, hogy az álom valósággá vált... Valóban olyan itt, Lillafüreden minden, mint valami gyönyörű álom. Mintha a vadregényes Bükk-hegység minden gazdagsá­gát, százfajta szépségét ide gyűj­tötte volna össze. A tengerszemre emlékeztető nyugodt, sötétzöld Hámori-tó, ahol szilaj vízesésként zuhogó, hol meg a karcsú jege­nyék tövében békésen csörgedező Szinva- és Garadna-patak, a völgy mélyében meghúzódó szép kis he­gyifalu, Hámor látképe; a szálló hatalmas, függőkertszerűen kikép­zett parkja, amelyben oly nagysze­rűen társul a természet ősi buja­sága a kulturált gondozottsággdl; a park déli része, amelyet susogó fűzek, hatalmas ezüst fény ők, fehér­­törzsű nyírfák, dús akácok és tarka virágok vesznek körül; fölötte a ví­gan sípoló, kirándulókkal megra­kott kis hegyivasút — se szeri, se száma a temérdek szépségnek. S mindezekért nem is kell messzire menni; elég egyetlen séta a Palota­szálló körül. Hát ha még messzebbre me­gyünk! A Lillafüreden üdülő cso­portok egyike sem mulasztja el, hogy ellátogasson a fehérkőlápai menedékházhoz, az Anna-barlang­­hoz, a Szeleta-barlang-hoz, a Szin­­va-forráshoz, hogy felkapaszkod­jék a bánkúti menedékházhoz. Be­járják a Bükk híres barlangjait, megnézik a nemrég műemlékké nyilvánított ómassai vashámort. Nyáron a mindig friss, üde levegő, télen a jó sportlehetőség teszi még kellemesebbé az üdülést. A lillafüredi Palota-szállót a felszabadulás utáni években rend­behozatta, újonnan berendezte a nép állama. Azóta is szüntelenül fejlesztik, szépítik az üdülőt. Az épület belső tatarozása, a konyhai munkák nagyarányú gépesítése mellett fokozottan gondoskodnak a vendégek kényelméről. A többsé­gükben két-háromágyas szobákat lakályosabbá tették, csaknem va­lamennyit szőnyegekkel, képek­kel, virágos függönyökkel díszí­tették. Szüntelenül gazdagodó, ezerkötetes könyvtár és olvasó­szoba, nagy hanglemezgyüjtemény áll az üdülővendégek rendelkezé­sére. A hallban kifüggesztett üdü­lőnaptár változatos programmot igér. Az egyik este a Falu Színház ad műsort, máskor filmelőadást tartanak, hanglemez-koncerteket, táncestélyeket rendeznek. A hatalmas, méltóságteljes épü­letben, a „főúri” parkban néhány évvel ezelőtt még gyakran zavar­ban, idegenül mozogtak az első üdülő dolgozók. Ez ma már telje­sen eltűnt. Az üdülő lakói a gazda örömével gyönyörködnek a csodá­latos tündérkert, a csipkéstornyú kastély, az ezüstfényű patakok és bársonyoszöld hegyek világában — otthon érzik magukat. (Megjelent a „Szabad Nép” c. napilapban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom