Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-03-28 / 13. szám

Mosolyogva feleli: - Én meg nem akartam idejönni... Elmeséli, hogyan történt. Tatabányán felhívták az igazga­tóságra s arról beszéltek, hogy a Szovjetuniótól ajándék­ba kaptunk egy lépegető ekszkavátort.A Keleti Főcsatorná­nál dolgozik majd a Hortobágyon.- No, hát amellé kellene adnunk valakit - mondja az igazgató. - Lelkes, jó szakembert, szorgalmas, megbízható munkást... Magára gondoltunk. Fehér Jánosnak nem nagyon tetszett a javaslat. Tata­bányán már"megmelegedett". A munka egyre jobban megy, munkatársai szeretik - miért menjen el éppen most másho­vá?... Kétnapi töprengés után - nehéz szívvel bár -,de mégi3 elvállalta a megbízatást. - Csak becsületből - mondta. Az igazgató mosolygott: - Majd elválik. Igen, csak becsületből vállalta el, de már az utón elhatározta, hogy igaz becsülettel dolgozik majd. Aztán,hogy megér­kezett,többé nem kel­lett biztatnia magát. Saját szavaival szól­va: "Elfogta a lázas öröm." Mert ilyen gépnek parancsolni valóban nem minden­napi feladat... Az' ekszkavátor megmozdul. Nyoméban viz szökik fel s a hatalmas talpakon emelkedve a gép rop­pant törzse néhány méterrel odébb uj állást foglal.Mint­ha az óriási talpak egy nagyobbacska há­zat emeltek volna a magasba. Fehér János el­mond ja, hogy szovjet mértékkel mérve ez az ekszkavátor kis gép.Puttonya "csak" Épül a tiszalöki vizmü

Next

/
Oldalképek
Tartalom