Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-03-28 / 13. szám
9 kongresszusok, külföldi tanulmányok egész sora volt mögöttem, amikor végre 1934-ben, tizesztendei gyakorlat után - fizetést kaphattam.- Milyen más a mai orvostudomány helyzete. A Tudományos Akadémia központi irányítása és támogatása, a tudományos minősítés rendszere nagy segítséget ad, pontosan megjelöli minden tudományos dolgozó helyét. S mekkora szeretettel veszi körül államunk a jövő nemzedék gyógyításának, egészségének ügyéti Nekem például, aki elsősorban a csecsemő- és gyermekkori szivmegbetegedések terén végzek kutatómunkát, hatalmas segítséget adott a legkorszerűbben felszerelt’szivgyógyászati rendelő létesítése. Különös öröm látni, milyen hatalmas lehetőségek állnak ma a tehetséges fiatal orvosok előtt.- Szakmámat rajongásig szeretem: nem hiszem, hogy van nagyobb boldogság, mint megmenteni egy gyermek életét, mint visszaadni szüleiknek az egészséges kicsinyeket, mint jó orvosokat képezni... Winkler Ernő kétszeres Kossuth-di.las akadémikus:- ötvenhatodik születésnapomon kaptam meg a második Kossuth-dijat. Határtalan ösztönzést kaptam belőle a további munkára.- Én különösen értékelni tudom a tudományos munka mai megbecsülését. Szüleim nagyon szegények voltak és 14 éves koromban már "családfenntartó" voltam. "Úri házakhoz" jártam tanítani, hogy továbbtanulhassak; egyetemista koromban nappal szappangyérban dolgoztam,hogy viselhessem a műegyetemi tanulás költségeit, éjszaka tanultam... Ilyen volt a régi világban a legtöbbünk sorsa, akik tudományos pályára készültünk.- Amikor később az Egyesült Izzóban első sikereimet elértem és fizetésemelést mertem kérni, a gyár urai azt felelték: "Kötelessége a jó munka, nem fizetünk többet". Sok technikus kevesebbet keresett,mint az utazó ügynökök. , , , ,.- A felszabadulás utáni években nemcsak uj világ tárult elénk, de meg is kívánták tőlünk a jövőbenézést. Láttuk, hogy érdemes kibontani tehetsegünk szárnyait, mert már a nép országát, az egész haza érdekeit szolgáljuk vele.- Eredményeinket nem utolsósorban azért érhettük el,
