Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-03-28 / 13. szám

Az asztalon vázákban, cserepekben kinyílott szirmú virágoK. Valahonnan gyenge kis hangocskák jellegzetes kórusa szól: oá, oá... Figyelő tekintettel, megilletődött nyugalommal hallgatják a hófehér ágyakban a mamák. Csendes boldogsággal, melyet azok éreznek, akik életet adtak egy uj embernek.

A nővér azt mondja, hogy ilyen nagy "forgalom" még sohasem volt a budapesti István-kórház szülészeti osztályán, mint mostanában. Hét-tiz asszony is szül egyszerre. De azonos a statisztika, ha akármelyik magyar kórházba látogatunk el. Magyarországon sok gyermek születik, bátran, boldogan sarjad a fiatal élet. Ezt mondják a tárgyilagos számok Í3. Magyarországon 1952-ben 47 százalékkal több gyermek született, mint 1930-ban.

Fiatalasszony járkál a kórteremben. Leül egyik-másik ágy szélére, titkos suttogásba kezdenek az újdonsült mamák. A fiatal nő az egyik külkereskedelmi vállalat dolgozója. Kedves mosollyal meséli s- Két és féléve vagyunk házasok. Nagyon vártuk már az első gyereket... Most itt van. És egészen uj élet kezdődik a számomra... Eddig rossz körülmények között laktunk, de ahogy vártuk a gyereket, mindenképpen meg akartuk teremteni számára az otthont, a szülői házat. Teljesen átépítettünk egy lakást. A babának ugyan nem vettem semmit, de hát neki már mindene van...- Annyi mindent kaptunk én és a kislányom,hogy alig tudom elsorolni. Itt van mindjárt a 400 forintos babakelengye, államunk ajándéka az uj"honpolgárnak", meg a szép babakocsi, amit a vállalat adott kölcsön. A 700 forintos szülési segélyen kivül a szakszervezeti bizottságtól 150 forintot, a vállalatvezetőségtől 300 forintot kaptam, s férjem is kapott munkahelyén 200 forintot. De túl mindezen, mennyi 3zeretetet, kedvességet kaptam... ügy éreztem, mindenki velünk törődik, velem vannak nehéz óráimban. A vállalattól dísztáviratot küldtek és virágot. Meglátogattak és megköszönték, hogy egy uj életet adtam a hazának...