Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-06-27 / 26. szám
A Gorkij-fasor jószagu fái alatt, a Béke Világtanács üléstermébe vezető főbejárat közelében füzetekkel, noteszokkal, hatalmas papírlapokkal é? aprő cédulákkal felfegyverkezett gyerekhad állomásozik. Minden belépőt és minden kilépőt azonnal megrohannak, s legyen az dán,holland, afrikai néger, humuszos arab, elhangzik a kérés:- Bécsi! írja aláj A füzetekben é3 a noteszokban, a papírlapokon 03 az apró cédulákon gyűlnek az emlékek. Néhány perccel a déli szünet előtt magas, bronzarcu férfi tűnik fal a bejáratnál. A gyerekek szakértő pillantása másodpercek alatt dönt: a szélfutta, sötétszínre cserzett homlok, az élesvonalu száj, a világosbarna öltöny külföldire vall. Roham!-Bácsi! írja alá! - kiáltja az első fiú, s villámgyors mozdulattal a barnaarcu férfi kezébe nyomja gyűrött noteszát. . férfi zavartan elmosolyodik s magyarul kérdi: ~ Mit Írjak alá? gyerekhad megtorpan. Egy szőke kislány legyint és mérgesen mondja:- Gyertek...hét...ez senki. A férfi most már nevet:- í*o...jnit akartok? Mondjátok hét! A noteszt tartó gyerek zavartan motyog:- Mi tulajdonképen... tessék mondani, kicsoda a bácsi?-Zni Bunda János vagyok, ácsmunkás. Szóval senki... A gyereksereg összesúg. Aztán a kisfiú bátran mondja:- A bácsi Kossuth-dijas is, meg sztahanovista is, én már olvastam ragéról az újságban. Legyen szives, írja alá. A többiek is odatolonganak. Bunda János mosolyogva kérdi:- -ztán nem fog szégyenkezni az en nevem a sok külföldi között?- Nem, nem - felel nagykomolyan a kisfiú. - A bécsi országoshirü ember és azért vehet részt a tanácskozásokon. A barnaarcu ács jókedvűen tréfálkozik: ■át aKicor odaírom, hogy Bunda János, senki... aj azt ne vessek - kiabál a megszeppent kislány találjon ki valami mist. onda János negsimogatja a Kislány szőke fejét, kiveszi a Kézéből a nataimas raj'lapot, s rövid gondolkodás után . dairja:
