Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-06-27 / 26. szám

Minden nemzetközi értekezletnek kialakul a légköre,hangulata: a felszólalásoknak, a folyosói beszélgetéseknek, a vitáknak Ó3 a baráti összeölelkezéseknek, a politikai mondanivalónak és a megindult érzelmeknek az a szövevénye, amelyre később visszaemlékeznek a részt vevők és amelyet később évek, talán évtizedek múlva is emlegetnek a világ népei« ft'roelavbaa aa újat ée merészet gondoló értelmiségiek egymásratalálása, Párizsban a háborús gyújtogatok elleni első roham jó harci lendülete, Varsóban a megszületett világmozgalom erejének első tudata, - és igy lehetne folytatni korunk legnevezetesebb mozgalma kialakulásának minden dátumét.

Mint annyiszor, Budapesten is Hja Erenburg mondotta ki azt a szót, amely mindenkinek a tudatában visszhangot vert és egyszerre valamennyien úgy éreztük, hogy pontosan ezt gondoltuk eddig is, csak éppen nem tudtuk kifejezni.Erenburg mindjárt ezzel a gondolattal kezdte beszédét, mint a zenész, mint a hangok nagy tanéra, a szivek nagy tudója, felismerte a kezdet, a hangvétel jelentőségét: "A béke első nagy győzelme ez - mondotta - a mi győzelmünk barátaim!"

A budapesti tanácskozásokat a kivívott győzelem erős levegője jellemzi. "C’est l'air de Budapest!" - Ez a budapesti levegő' - mondotta a nemzetközi békemozgalom lapjának főszerkesztője, Claude Morgan és széles mozdulattal rámutatott az építőipari szakszervezet házénak előcsarnokában a küldöttekre és a vendégekre, európaiakra, tengerentúliakra é3 magyarokra, Sztálin-dijas Írókra, Nobel-dijas tudósokra és a velük beszélgető magyar sztahanovistákra, mezőkövesdi asszonyokra. Nézze - mondta - mindenki mosolyog, és felveti a fejét. Ezt nevezzük mi egymás között budapesti levegőnek.

A Béke Világtanác3 budapesti tanácskozásait az különbözteti m8g minden eddigi összejöveteltől, hogy most már nemcsak megoldandó feladatokról, kitűzött célokról, megvívandó harcokról beszél a népeknek ez a nagyszivü vezérkara, az emberiség legpailérozottabb koponyái. Most már vissza is nézünk a megtett útra, amelynek első szakasza éppen most ért véget.

Van valami különös jelkép, a történelmi erők magával ragadd szimbóluma abban, hogy a béke legjelentősebb győzelmének, a koreai fegyverszünet küszöbönálló aláírásának a hire ugyanakkor érkezett az ülésterembe, amikor szószékre lépett Sokhi indiai küldött és megtette nevezetes javaslatát. Le-