Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-06-20 / 25. szám
11 Jánosházi nem ismeri a nyugati nyelveket. A mérnök nem tudott magyarul. De volt egy közös nyelvük: a forgácsolás. Ezen a nyelven mind a ketten folyékonyan beszéltek. A tolmácsnak egyre több lett a szabad ideje. Amint múltak a hetek,Jínosházi Pál egyre otthonosabban mozgott a gépen, az idegen mérnök egyrt otthonosabban mozgott a népi demokrácia légkörében. Kagyárul is megtanult valamit... Egy nap a Petőfi Tiszti Akadémia meglátogatta a forgácsolo'mühelyt.Legtöbben a hires marógépet akarták látni.Minden oldalról megindult az egyenruhások folyama Jénoshéziék felé. Az esztergályos derűs arccal tekinthetett jobbra-balra, aztán hirtelen megakadt a szeme a mérnökön, aki úgy tett, mintha szerelne valamit a gépen. Szinte berebujt. Jánosházi mérgelődött...Ebbe meg mi ütött egyszerre?...A mérnök egész idő alatt lehetőleg hétatfordított a vendégeknek. Aznap nem is szóltak egymáshoz. Másnap reggel a mérnök azzal kezdte, hogy odament az esztergályoshoz.-Valamit el kell mondanom.- Tessék - húzta a szót Jánosházi kelletlenül.- Amikor a kollégáim megtudták, hogy Magyarországra utazom, le akartak beszélni. Az egyik ezt mondta: "Amint kiszállsz a repülőgépből, jön az . VH, letartóztatnak és visznek Szibériába". Azt válaszoltam,hogy hiszem, amit látok. De bevallom, féltem. Viszont mindenképpen el kellett jönnöm,mert szükségem van a pénzre, amit a kiküldetésért kapok. - Legyintett és folytatta: - Kiléptem a repülőgépből,és úgy döcögött a szivem,hogy nemcsak éreztem,hanem hallottam is.Néztem jobbra-balra. Rendőrség sehol. Ahogy teltek,múltak a netek.egyre mult a félelmem is. De tegnap...szörnyű volt.Láttam,hogy jobbról is,balról is, minden oldalról Jönnek azok a tár.yérsapkások és bekerítenek. Persze - gondoltam - elvégeztem a feladatomat,nincs rám tovább szükség,most következik be az,amire figyelmeztettek... Jánosházi arca egyre pirosabb lett és gyanúsan rángatózott. Mi baja? “ kérdi a mérnök.- Semmi, semmi, csak folytassa...- s jó alaposan hátbavágta magét a kezében lévő ’csavarkulccsal .nehogy kipukkadjon belőle a nevetés. ügy látszik, a mérnök is rájött valami re,mert vagy két nappal az akadémisták látogatása után megkérdezte Jánosházit:- Mondja, de őszintén,mennyit keres maga havonta'- 1500-2000 forintot - válaszolta az esztergályos.- És mennyi lakbért fizet? Mibe kerül a kenyér, a cukor, a villamos, a cigaretta...Jánosházi türelmesen válaszolhatott. Végül is a mérnök megkérdezte:
