Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-05-23 / 21. szám
- 13 -rend? Tiszt előtt leülnit De az csak kínálta hellyel, magának: is húzott egy széket, mire aztán nagynehezen leült o is, hallgatta a tiszt magyarázkodását. - Kijöttünk egy kicsit a "sport-térre"... Aztán hol az a sport-tér - kérdezett közbe az öreg ? - Itt ni a tisztásón. Nézze csak- hivta az öreget a sátor elé - mi is csak azért öltöztünk fel, merthogy vendégünk érkezett. A tisztás teli volt emberekkel. Mindegyiken fekete klottnadrág, fehér tornatrikó, tornacipő. A térség közepén futballpálya, mellette röplabdapálya. Játszottak mind a kettőn, hangosan, teli torokból kiáltoztak egymásnak. A röplabdézók nagyot nevettek valamin.- Maguk mindig ilyen jókedvüek - Mi okunk lenne a busulésra ? - kérdezte vissza a tiszt. - Megvan mindenünk.- Es a tisztek együtt tornásznak a honvédekkel ? - Együtt hát. Nagyot sóhajtott az öreg. Nyolé esztendeig élt komiszkenyéren A név is mutatja: komisz kenyér, komisz élet volt. A nyolc év alatt nem nevetett annyit, mint ezek itt a pihenőnapjuk délelőttjén. Együtt szórakozni tiszttelj Már azért kikötötték volna, ha ilyen gondolat csak megfordul a fejében. Igaz, melyik katonának kellett a tisztek barátságai Örült 6 is, ha nem látott közülük egyet sem.- Kormos bécsi - szakította meg gondolatét az egyik katona - beszéljen arról, milyen volt a maga idejében a katonaélet? - Mit...mit beszéljek. Behívtak, menni kellett, parancs volt. Fia látja a zavarét. - Nyugodtan elmondhatja. Nem neveti ki érte senki. Uraknál volt katona. Csak még jobban megbecsüljük magunkat, ha látjuk, milyen sorstól menekedtünk meg. De az öreg nem beszél. Inkább ő kérdez. Igaz-e, hogy nincs puccer? Az étel tényleg jó?...Végül aztán a tiszthez fordul, hogy mi volt ő civilben? Amikor hallja,hogy parasztember, abbahagyja a kérdezősködést. Hallgat egy darabig, aztán lassan kérdezi: - Hét az én fiam, lehet-e tiszt? Mert a faluból van kettő is. De azok más gyerekei.„ Az enyémből lehet-e?- Hogyne lehetne, éppenugy, ahogy én is az lettem. Csak tanulni kell hozzá sokat... Az öreg átfogja a fia derekát, úgy nézi a sok-sok mosolygós arcot, ^kénytelenül is kiszalad a száján: - Milyen más ma fiatalnak lenni, amikor csupa vidámeég a katonaélet.
