Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-05-09 / 19. szám
CO- u -PD wmi/fi t'7al" 1935-ben történt, az akkori választások előtt... Tanyasi kisiskolások énekelnek az ókigyósi nagy tanyamajor iskolájában. Azután hirtelen kolomp, rekedthangu mély kolomp hangja vágja el a gyermekek énekét. A gyerekek kíváncsian bámulnak az udvarra, ahová éppen akkor fordul be egy könnyű bricska. Még gurul, miközben utasa - csizmás férfi, lovaglónadrágban, ezüstgombos sétapálcával - már leugrik róla. Azután kivágddik az ócska deszkaajtó, hogy csak úgy reccsen - és a megszeppent osztály előtt áll maga az élő kislsten, a földek, tanyák, a környékbeli iskolák ura: gróf Wenckheim József. A fiatal tanítónő még sohasem látta a grófot, de tudja, hogy ő az, hiszen nem egyszer mondta már neki az öreg tanító:- Minden pillanatban várhatjuk a grófot. Választás lesz, itt az ideje, hogy kijöjjön a tanyára. Minden négy évben jön csak erre, választás előtt. Legutóbb 31-ben vizsgáztatott meg az osztály előtt... Mér ott is áll a gróf a teremben - lovaglópálcája az asztalon - vele szemben pedig az osztály, vigyázzban,mozdulatlanul. - Tudtok-e énekelni? - kérdi minden bevezetés nélkül.- A tanítónő válaszol: - Tessék csak meghallgatni őket. És felzeng az üde gyermekhangok kórusa: "Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje..." Csend van ismét, a gróf lassan feláll és kérdi a tanítónőtől: - A másik szöveggel is tudják, ahogy kiüzentem? Az "éljen Rubinek István"-nal tudjétok-e? - fordul a gyermekekhez. A tanítónő csak a fejével biccent... S harminc kis torok ismét ugyanúgy fújja: "Éljen a magyar szabadság, éljen a haza..." A gróf arca most már szederjesvörös az indulattól, amikor megszólal: - A Rubinek István, az talán nem tetszik, úgy nem tanulták? - A tanítónő csak ennyit mond: - A gyermekek Így szeretik ezt a dalt énekelni... És ekkor az egyik kis mezítlábas, egy Kovács György nevű fiúcska, előjön a sorból, nagybátran egészen a gróf elé áll és hangosan,mintha szavalna, igy szól:
