Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)

1953-05-09 / 19. szám

"Mi jogos örökösei, egyenes folytatói vagyunk mindannak, ami ezeréves történelmünkben haladd, életképes és a jövőbe mutató." /Rákosi Mátyás kongresszusi beszédéből/

A magyar nép szabadságharcos múltjának dicső fejezetei közé tartozik a 1Ö. század elejei Rákóczi-szabadságharc. Mér a 17* század végén az ország különböző részeiben számos parasztfelkelés volt. A jobbágyok lázadoztak az elviselhetetlen terhek miatt, s le akarták rázni magukról a gyűlölt császári ház igáját.

A közel kilenc esztendeig tartó szabadságharc a felsőtiszavidéki jobbágyok felkelésével kezdődött. A bécsi udvar parancsára erőszakosan fogdosták össze a magyar parasztokat, hogy elvigyék őket a császár seregébe katonának. Ez a kegyetlen erőszak robbantotta ki az ellenállást. A felkelő parasztok követeket küldtek a lengyelországi emigrációban élő Rákóczi Ferenchez. Kérték, hogy álljon a szabadságért és a haza függetlenségéért vívott harc élére.

250 évvel ezelőtt, 1703. május 6-án a lengyelországi Breznában bocsátotta ki Rákóczi első kiáltványát a magyar nemzethez:

"Ki-ki édes hazája 3 nemzete szabadsága mellett, az életünkön uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen fogjon fegyvert..."

Ez volt az első olyan magyar szabadságmozgalom, amely a nemzeti függetlenség jelszavát tűzte zászlajára. 1703. junius 16-án lépte át Rákóczi a magyar határt, ekkor találkozott a szabadságharcot megindító jobbágyokkal.

Rákóczi Ferencet a nép iránti szeretet és a Habsburgház elleni gyűlölet tette alkalmassá a népi mozgalom vezetésére. Olyan anya nevelte, mint Zrínyi Ilona, aki maga is hősiesen harcolt a császári elnyomás ellen. Hazaszeretetre és az idegen bitorlók gyűlöletére tanította mostohaapja Thököly Imre is. Hiába próbálták később ezeket az érzelmeket a bécsi Jezsuiták kiirtani leikéből. Sőt, még jobban elmélyítették hazaszeretetét Kollonits cinikus sza