Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1953 (6. évfolyam, 11-51. szám)
1953-05-02 / 18. szám
VIDA MIKLÓS GÉPÉSZMÉRNÖK - KÉPVISELŐJELÖLT A MÁVAG-gyér üzemfenntartási osztályén dolgozik Vida Miklós gépészmérnök. Még csak 26 esztendős, de mér volt alkalma bebizonyítani, hogy szakmáját kitünően ismeri, s tudásét jószivvel adja át dolgozótársainak. Szeret dolgozni, tanulni, másokat tanítani, sportolni. Csak egyet nem szeret: magáról beszélni... Vida Miklós úgy véli, hogy vele nen történt "semmi különös", seoani olyasmi, ami érdemes a megörökítésre. Amikor eddigi életéről kérdezzük s végre beszélni kezd, kiderül, hogy abban valóban nincs semmi különös, de mégis érdemes a megörökítésre.- 1927-ben születtem. Apám tanító volt, ma is az. DöbröközbŐl Gyönkre jártam középiskolába. Naponta 12 kilométert kellett gyalogolnom... Az egyszerű szavakból kibontakozik, hogyan küzdött a tanulásért a falusi tanító gyermeke. Keserves volt naponta 12 kilométert gyalogolni esőben, hóban, szélben. És mégis mindig kitűnő, vagy jele srendtt volt.- A Műegyetemet csak azért tudtam elvégezni, mert a felszabadulás után állami kollégiumban tanulhattam. 1950-ban szerezte© meg a diplomát s utána mindjárt a MAVAG-ba, jelenlegi munkahelyemre kerültem... Vida Miklós tehát még el sem végezte egyetemi tanulmányait, amikor már vártak rá a MÁVAG-ban, Az állástalan diplomások sorsát csak az idősebb kollégák elbeszéléseiből ismeri. No meg édesapja is gyakran mesél arról, hogy a harmincas években sokszor hónapokig fizetés nélkül tanított, csak hogy el ne veszítse állását. A fiatal mérnököt szeretik a gyér dolgozói. Becsülik tudását, képzettségét. Látják, milyen őszinte lelkesedéssel végzi munkáját. Szeretik tanítványai, a mtivezetőképző tanfolyam hall gatói, akikkel fáradhatatlanul, türelmesen foglalkozik. A gyér dolgozói szeretik azért is, mert értük dolgozik, ő tervezi az üzemfenntartáson a gyár egészségvédelmi szel lőzőberendezéseit. Ezért jelölték egyemberként Vida Miklós gépészmérnököt a MÁVAG-gyár képviselőjelölő gyűlésén.
