Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)

1978-02-09 / 6. szám

(SÁSDISÁNDOR: f“f\I NYOLC HOLD F0LD) Odabent a konyhában három gazdasszony szorgos­kodott a tűzhely és a kemence körül. Kisebbfajta lakodalomra se készítenek több húst, kőttrétest, mint búzahordáshoz. Dél­ben, este a hosszú asztal körül ül a nyolc segítségül hívott búzahordó és a kévét hányó lányok, legények ... Kati egy kocsira került a sógorával. A menyecskén piros­bécsi szoknya, fodros ujjú fehér ing. A nagy virágú kasmír­kendő alól kilátszik fényes, fekete haja. Laci ingujjban, kalap­ja mellett néhány szem földieper. Hetykére pödört bajuszán megcsillan a kenőcs. Izmos, erős karja szorítja a gyeplőt, apró ostorpattogtatással noszogatja trappolásra a két nehéz kancát. Amikor odaáll velük a kocsi az épülő búzaasztaghoz, Gazos Vendel - akinek fejébe szállt már a bor - azt mondja Rab­nak:- Szomszéd, ha már el kell pusztulni annak a szegény An­­tónak, legalább a menyecske birtoka tovább is a tietek marad. Itt a Laci, házasulandó. Jobban illik hozzá a Kati, mint a csu­pasz fenekű Kanász Rozi. Imre bácsi kivette szájából az üres pipát - az asztagon nem szabad dohányozni -, kurta.-furcsán felelt:- Majd ahogyan az Isten rendeli.-.. Egész délelőtt nem ment ki fejéből Gazos Vendel mondá­sa. Most gondolt először arra, ha Antal meghal, a menyecske birtoka visszakerülhet a nászához. Nagynál is nagyobb vesz­teség lenne a nyolc hold föld. Mentsen tőle a Felettünk Való. A menyecske se eresztette el a füle mellett, amit Gazos Vendel mondott. Amikor az üres kocsi kifordult a mezei dű­­lőútra, hosszú csend után megszólalt:- Bizony, nyolc hold föld, ebben a mai világban, sok pénzt megér. Mert eladó sincs az egész faluban. Laci fütyörészett, pattogtatta az ostorát, mintha oda se hall­gatna. A másik tovább hánytorgatta a földet, de hogy választ nem kapott, nekiszegezte a kérdést a legénynek:- Igaz-e, hogy tizenötmillió forintot is adnának hold­jáért? . .. Laci a legyeket hajszolta az ostomyéllel a lovak hátáról.- Szó se érte! Annyit adnának ... Megint csend lett. Kati a kendőjét, kötényét igazgatta; ke­rülgetés nélkül elkezdte:- A Gazos Vendel kimondta az igazat. Érthettél belőle.- pgy értettem, ahogyan akartam ... El még az Antó bátyám, nem kívánkozom a nyoszolyájába ... Kati arca pirosabb lett a kendője rózsájánál. Fuldokolva, kapkodva hajigálta a szavakat:- Bezzeg a szalmazsákjára kívánkoztál. Azt gondolod, olyan fajta vagyok én is, mint 'a Kanász Rozi? Azt gondolod, leteperhetsz, aztán: „Isten áldjon, babám?” Mifelénk nem úgy verik ám a cigányt! Jó voltam szeretőnek, legyek jó hites fe­leségnek is.- Ami volt köztünk, magad akartad. Rám akaszkodtál, mint a bojtorján ... Vétlen vagyok benne, talán nem ver meg érte az Isten... Észre tértem, szép szóval mondom, úgy le­gyen, mint a nótában: egyőnk jobbra, másónk balra ... Kiértek a búzaföldre. Népes a mező. Kati leszáll, hogy a kévéket adogassa. Nem tud mást rpondani, mint amire szü­­netteleniH gondol:- Nyolc hold föld sok pénzt ér a mai világban .. Este, amikor lefeküdtek, ezt hánytorgatta Imre bácsi is a feleségének. Az öregasszony felsikoltó kétségbeeséssel fohász­kodott a Szűzanyához, hogy el ne veszítsék. Eddig eszébe se jutott ez a veszély. Hajnalig ébren kínlódott miatta az ágyon. Sajnálta Antalt úgy, ahogyan más anya is a szülöttét, de ha már az Isten úgy rendelte: el kell pusztulnia, legalább a nyolc hold földet tudják megmenteni. Vinné, hogyne vinné vissza a menyecske, de itt a Laci, házasulandó. Minek keressenek idegent, amikor egy fedél alatt lakik a hozzáillővel? Hát a Kanász Rozi? Faluszerte tudják, régóta járós hozzá a Lad. Nem mondja: „Odaadlak a másiknak.” Talán hiába is mon­daná, mert ismeri ő a fia nyakasságát... Szűzanyám, térítsd észre... Ha nem, akkor majd én, tűzzel-vassal, de észre térítem ... Hajnalban, ahogy kibújtak az ágyból, a sok töprengés után megnyugodott. Biztos volt a dolgában. Azt suttogja az urá nak:- A nyolc hold földet nem engedem! Ment, édes szóval keltegetni a kisebbik fiát.- Kelj fel, Lacim, megvirradt már . . . 4 Javában folyt a cséplés, amikor az öregasszony kifutott a ház­ból:- Kati! Hamar, jaj, hamar, az Antó ... A menyecske zihálva, lihegve ért a szobába, sírva rogyott le az ura ágya mellé. A beteg melle zihált, hángos, kínos léleg­zése belevegyült a szérűről behallatszó cséplőgép lármájába. Az ágynemű, az ember inge, álla alvadt vérrel tele. * Az öregasszony jajor.gva mesélte: bejött a konyhából Ma­riska rívására, látja a beteget, okádja a sűrű vért. A pecsenye sistergése visszasiettette Panni nénit a tűzhely­hez. A menyecske egyedül maradt az urával. Antal szétnyílt vászoningéből kilátszott sovány, sárga teste. Szemét félig le­hunyta, homlokán gyöngyözött a kín verítéke. Kati a kezével törölte me«. Antal tágra nyitotta szemét, hosszan nézett a feleségért. Az ott térdelt az ágy mellett, „Antó ... Antó ...”, mondogatta, és amikor félve, aggódva belenézett a tört fényű szemekbe, szíven ütötte, amit kiolvasott belőlük: Mindent látott, mindent tud, ami közte és Laci között tör­tént. A vádoló tekintet szinte égette, szája kiáltásra hasadt:- Nem igaz, hites uram, nékem higgyél ... Nem igaz... Hogyan is tehettem volna? ... Várt egy bocsánatot adó kézmozdulatra, szempillantásra, de a haldokló nem mozdult. Később mintha szólni akart vol­na. Kati közelebb hajolt hozzá. Szakadozottan, lehelethalkan verődött ki belőle a szó:- Gyónni. . . Egykettőben üléskosarat tettek az egyik szekérre, Gazosék embere befogta a lovakat, hogy elhozza a papot a szomszéd faluból. Az öregasszony nagy zokogással forgatta a pecsenyéket, a cséplőgép egyre búgott, a menyecske száraz szemmel ült az ura ágya szélén. Az ablakba tett fonnyadt akácfaág körül zümmögő méhet nézte. A torka égett, a fejét mintha belülről ököllel csapkodnák. Szólni kellene, vagy megmozdulni. De csak nézte a zümmögő méhet, amint röpköd az akáclevelek körül. A bölcsőben felült a kislány, ölébe vette. Odavitte az ágyhoz. Mariska gügyögött, kezével az apja bajusza felé kap­kodott. Antal feléje se nézett. A fal egy pontjára meredt. Melle zihált, fújtatott, mint valami megromlott szerkezet. (Folytatjuk) REMÉNYSÉG \ H (114) A mennyben megindul! nagyi küzdelem kezdete óta Sátán célja az| Svolt. hogy Isten törvényét megdöntse. [E cél keresztülvitele érdekében szítottf ^lázadást a Teremtő ellen. Ezért szárn y lűzték őt a mennyből, mégis folytatta] (Ugyanezt a harcot itt e földön. Lucifer.] rntég ma is. kitartóan halad célja felé./ ihogy az embereket megcsalja és Isteni {»örvényének áthágására bírja. Hogy ezt S j[a célt az egész TÍZPARANCS elvetésé-1" Vei. vagy azokból csupán egy parancso-/ ilat megrontásával éri el. az a végered-] íményen nem változtat, mert ha valaki] fa Tízparancsból 9-et megtart.............de/ vét egv ellen, az egésznek megrontása­iban bűnös." Jakab 2:10—12. Az igazság és a tévedés közöttií litolsó nagy küzdelemben. Isten tör-/ vényét illetőleg a hosszú ideje fennálló? {harc végső ütközete folyik. Ez az] iitközet immár megkezdődött, neve-/ rétesén a harc az emberek törvényei és i fctz egy igaz Isten parancsolatai, a! Biblia vallása és a mesék és hagyomá-í Alvók vallása között, i Ebben a harcban, az igazság ellen] {egyesülő erők máris tevékenyen részt ] /vesznek. Isten szent Igéjét, melyet/ /annyi szenvedés és véráldozat árán/ {őriztek meg számunkra, kevésre érté­lkelik. Bár a Bibliát mindenki megsze­rezheti. mégis milyen kevesen fogadják/ lel azt hitük és gyakorlati életük egyet-] {len vezetőjéül. A hitetlenség kétségbe­­yejtő mértékben terjed, nemcsak a vi-i /lágban. hanem az egyházban is. (Pl.:] V,Confessio” Bp.-en megjelent protes­táns folyóirat, a hitehagyás klasszikust «példája napjainkban!) Ezért ajánljuk/ 1112. közleményünk figyelmes újra­­{olvasását. Nem a koronával van baj.' /hanem a koponyákkal. / Nagyon sokan tagadják pont azo-. {kát a hittételeket, amelyek Jézus igazi ^egyházának minden időben szilárd] »oszlopai voltak. Az állítólagos kérész-/ Xtény világ nagyrésze, egészben vagy] {részben, tagadja vagy visszautasítja: /(l) a szószerint hétnapos teremtés] /történetet. (2) az első emberpár buká-, isát, (3) az özönvíz szószerinti történe­tté!. (4) Jézusnak a Szent lélek t ől. szűz /által való inkarnációját. (5) a Tízpa-/ irancs változatlan érvényességét, (ó) a] {Biblia csalhatatlanságát stb.. De haj /'isszaulasítjuk az igazságot, akkor/ /Szerzőjét vetjük el. Amikor tudatosan.] {megfontolva megszegjük a Tízparan-i (csőlátót, magának a Törvényadónak. a{ /Mindenhatónak tekintélyét tagadjuk./ /Ugyanolyan könnyen formálható bál ] {vány a hamis tantételekből és elméle­tiekből. mint Iából vagy kőből. Renged »tegen istenítik a természetet, de tagad­­iják a természet Istenét. Bár más fór­­imában. de napjainkban éppúgy virul aV /bálványimádás a névleges keresztények/ Aközött, mint hajdan Izraelben Illés ide­ijében. ] Minden nemzetnek vannak törve-/ ínyei. melyek tiszteletet és engcdel- Amességet követelnek, egyetlen kor­­ímányzat sem állhat fenn nélkülük.( fElképzelhető-e. hogy az ég és a föld/ ATeremtője nem adott volna törvényt] {teremtményei kormányzására? Ahol* {Isten rendelkezéseit elvetik: (1) ott a{ /bűn megszűnik bűnnek lenni. (2) ott/ laz emberek képtelenek önmaguk Ic­­fgvelmezésére. (3) ott előbb-utóbb a ter-T fror jut uralomra', ahogy a Nagy Francia/ /Forradalom szemléltette azt. Az ott le­ijátszódott események még egyszer, de* (most már világszéles mértékben] /fognak megismétlődni az Antikrisztus {rohamosan közeledő rémuralma ide ? íjén. De Isten igaz Izraelje, Jézus Krisz ’ ftus egyházának hűséges tagjai, nem] Alesznek mészárlás áldozatai. Ajánljuk: V.A Vitáid ráma Utolsó Felvonása ” c. 2] (dolláros könyvünket. P. O. Bo* 322,] /Perth Amboy, N. J. 08861. Tel.: (201)/ {251-2318. Botansky Igor]

Next

/
Oldalképek
Tartalom