Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-19 / 3. szám
MAGYAR HÍRADÓ A FINNUGORIZMUS LASSÚ, DE BIZTOS HALDOKLÁSA írta: HALMI DEZSŐ László Gyula régész prof. Vértesszőlőstől Pusztaszerig c. könyvében határozottan visszautasítja azt a felfogást, melyszerint a nyelvtudomány alapja lehet bármely nemzet származásának, igy a magyarnak is. „Bármilyen gazdag lehetőségeket kínál is a nyelvészet, s bármennyire is nélkülözhetetlen a segítsége, mégis két gyarlósága óvatosságra késztet: nem tudja pontosan időhöz kötni a szavak eredetét és jelentésének változását, másodjára pedig a szó nem tárgy, hanem csak annak jelképe... a régészet és a néprajz segít a nyelvészetnek, de nálunk ez a kutatómunka még csak az elején tart.” Egy nemzet hovatartozását, származását nem lehet az Íróasztal mellett kitalált elmélettel bizonyítani, hanem minden olyan tudomány segítségét igénybe kell venni, melyek igazolják, alátámasztják a nyelvészet állításait. Ilyen elsősorban a régészet. A régész nem kitalált feltevésekből, szógyökök erőszakolt összehasonlításából, vagy hangtanilag esetleg egyező szavakból indul ki, mint a ,,man-szi” és a „magyar”, hanem ásatások alkalmával kapja, vizsgálja a tárgybizonyitékokat. Érzékeli, méri, kézbefogja a fellelt darabokat, legyen az csont, lószerszám, ékszer, stb. — Segítségére áll a nyelvtudománynak a néprajz, ember-, állat- és növénytan, földrajz, szerves- vagy szervetlen vegytan, az Írott kútfők, hely- és személynévkutatás, oklevél-, felirat-, címer-, pecséttan, pénztörténet. Felteszem a kérdést, mi jogon merte állítani Silvius Picolonimi, a későbbi II. Pál pápa, „Ex catedra” kijelentve, hogy a magyarok északi „finnugor” származásúak, hogyan, mi jogon merte ugyanezt állítani August Ludwig Schlőzer, göttingai egyetemi tanár, a németországi, Rasdorf helységből származó Budenz, vagy Hunfalvi-Hunsdorfer, Toldi-Schedel, Szinyei-Ferher, Szabó, Túri, Német, Munkácsi-Munk, Goldzieher, stb.? A segédtudományok közül ragadjunk ki egyet, a növénytant. László prof. ezeket írja: „De talán a legmeglepőbb a növénytan alkalmazása akkor, mikor az ősnyelvi szavakkal kapcsolódik. Például a finnugor nyelvekben meglevő fanevek (jegenyefenyő, cirbolyafenyő, szil, fagyai, éger, nyír, stb.) alapján keresték a finnugor őshaza helyét, azaz olyan helyet, ahol ezek a fafajták megtalálhatók. így jutott el a régi kutatás a Káma menti őshaza feltevéséhez. Ám a logikus módszert hibásan alkalmazták, mert a sok-sokezer évi állapotot mai növényföldrajzi térképen keresték, s nem számoltak azzal, hogy az éghajlatváltozás és az emberi beavatkozás következtében a növénytakaró is átalakult. Ezért kellett a pollenvizsgálat tanulságait is bevonni a vizsgálatba. A szállongó virágpor ugyanis leülepszik a talajra, vagy a mocsarakba, aztán az idő befedi, s évmilliókig eláll, hirt adván arról, hogy mikor odakerült, milyen növényzet volt jellemző az adott környezetre. Az ásatások rétegeitől kikerült virágpor tehát hirt ad a régi növényzetről. Nos, ezen az alapon kiderült, hogy nem a Káma mentén, hanem feltehetőleg a délebbi területen kellett a finnugor őshazának feküdnie. (Finnugor őshaza, finnugor nyelvek, finnugor ősnépek soha nem léteztek, ezek magyarellenes agyak szüleménye. A Szerző.) Vizsgálva a hazai nyelvészeink középkori felfogását, Géléi Katona István „Magyar Grammatikácskájának” (1645) egyik részlete ezt mondja: „A magyar nyelv egy az Orientális lingvák közül,... és semmi egyéb nyelvekké, az egy Sidón (zsidó) kívül rokonságban nincsen.” (A tudós helyesen látta meg a zsidó és magyar nyelvek rokonságát, mert a sumir népre rátelepedett sémiták számtalan sumir szót vettek át, melyek még ma is mindkét nyelvben használatosak.— A zsidó nyelvet állítólag csak a babilóniai fogság alatt kezdték beszélni.) Hajdú Péter „A finnugor nyelvrokonságról” c. tanulmányában váltig hangoztatja a finnugorelmélet általános dogmáit, sőt azokat igy toldja meg:”.„a 20,000 lélekszámú osztják és az alig 6000 fős ogul: ezt a három nyelvből álló (harmadik a magyar. A Szerző) nyelvtörténeti együttest (?) nevezzük ugor ágnak.”— Még mindig nem hajlandó tudomásul venni azt a végtelen nagy tévedést, melyet László prof. ir le. (Káma vidéki őshaza), „...egy hajdani (6-8 ezer év előtti) alapnyelvnek a leszármazottai. (Lappok, szamojédek, magyar. A Szerző.) Az uráli, illetőleg finnugor alapnyelvet persze közvetlen forrásokból nem ismerjük, hiszen nyelvemlékek az alapnyelv korából nem maradtak fenn....hal szavunk uráli eredetű (rekonstruált alapformája: kala.)” Tehát Hajdú Péter bátran bevallja, hogy a általa védett és a magyar nemzetre erőszakolt finnugor elméletnek, írásbeli bizonyítékai nincsenek. Igen ez biztos! írott emlékeket sem a vogul, osztyák, cseremiz, mordvin, zűrjén, stb. népek felmutatni nem tudnak. De a magyarok igen! Hajdú azt is elfelejti, hogy az általunk ismert utolsó jégkorszak alatt, Európa északi részét vastag jégpáncél borította és annak olvadása, visszahúzódása oly lassú volt, hogy „az elképzelt finnugor őshaza” területén élet és kultúra, törzs- és nép, nyelv- és nyelvemlékről i.e. 4000 évvel beszélni nem lehet. A paleontologiailag és földrajzilag ez merő lehetetlenség. Prinz Gyula: „Magyar Föld-Magyar Faj” c. munkájában igy ir: Ma már tudjuk, hogy amikor a jégperem a Spree vidékén volt (12,000 év előtt), akkor évenként 40 méterrel, amikor a svéd partokon volt (9000 év előtt)- évenként 250 méterrel, amikor pedig a skandináviai hegység jégtakarója letörött az északi jégsüvegről (4700 év előtt) -akkor évenként közel 400 méterrel vonul vissza... „Budenz féle Finnugor őshaza” területéről a jégtakaró csak a Kr. előtti 1500 évek körül tűnhetett el. Tudjuk jól azt is, hogy Arhangelsz kikötő környéke csak Nagy Péter cár idejében vált lakott területté, igy a „finnugor őshazának” nyilvánított mocsaras terület igen későn kaphatta meg első lakosait-, hiszen az embereknek is délről kellett jönni, miképpen a flóra és fauna is déli származású.”4—3000 évben i.e. finnugor őshazáról beszélni nem lehet, „mert ősnépek nem laktak a jég alatt”. Ezzel szemben a Kárpát medencében, amint azt Tóth-Kurucz Mária, „Deli Magyar Őshaza” cikkében kifejti” ,, a jelenlegi Jugoszlávia területén ( a Nagy Magyar Alföld déli részén), Lepenszky Virben egy olyan ujkőkori települést tártak fel, melynek kultúrája i.e. 8000—4000-ig virágzott”. Mátyás Flórián 1857-ben igy ir:...a finnezés korunkban is divatossá kezd válni, egyetlen neylvészeti intézetünkön uralg-segélyeztetik. Fölösleges gondoskodás.” (A megjegyzés a MTA-ra, illetve Reguly Antalra vonatkozik, aki szintén csak nyelvi alapon próbálta bizonyítani a magyarság finnugor származását.) Az Amerikai Magyar Világ, a Szabadság több esetben foglalkozik nemzetünk eredetével, bemutatva'azt a finnugor elmélet árnyékában. Úgy érzem ez az irányzat egy végtelen nagy változáson ment át, mert még nem is olyan régen hangoztatott finnugor származású elmélet megdőlt. Dr. Kiszely István antropológus, Kutasi Kovács Lajos kérdésére, „vajon az embertan milyen választ ád a magyarok eredetére, gyökereire?, a tudós igy felelet: „Nyelvileg kétség se fér a magyar nyelv finnugor eredetéhez és voltához. Embertanilag azonban, a koponyák és csontvázak tanulsága szerint, nem sok közünk van a finnugorokhoz, se a keleti-balti és északi fajtához tartozó finnekhez, se a mongol fajtához tartozó ugorokhoz.” Ha a bolgárokat veszem példának, általában —kivéve a műveltebb réteget — azt mondják: „Azok kérem szlávok. „S mikor magyarázni kezdem, hogy még ezer év előtt is majdcsak egységes nyelvet beszéltek velünk, csak a szláv hódoltság alatt vesztették el nyelvüket, származásuk pedig turáni, akkor eszmélnek fel, de még mindig kétkedve fogadják állításaimat. — A bolgárok ősi nyelve és a szláv semmi módon nem hozható rokonságba. így állhatunk jelenleg a finnugor elmélettel is. De a napokban ismét Kiszely István, illetve Kutasi Kovács igy nyilatkozik: „A Kárpát-medencében a honfoglalás idején mintegy háromszázezer volt az autochton (ős-honos) lakosság: ugyanennyi lehetett a visszamaradt avarok száma, s háromszázezerre tehető Árpád honfoglaló népe. Ám a honfoglalók embertani képe is tisztázódik! A honfoglaló magyarságban a turanid és az iráni fajta dominált és mint Kiszelyi István mondja, a honfoglaló magyarságnak legfeljebb tiz (10) százalékát lehet valamilyen nagy-nagy erőltetéssel bármily módon a „finn-ugor” népekkel kapcsolatba hozni. Ez természetesen nem cáfolja a magyar nyelv finn-ugor voltát.” Ha az embertan határozottan cáfolja a magyar és finnugor nemzetek rokonságát, hogyan lehetséges a nyelvi rokonság? Egyszerű a felelet: Sehogy! Fentiekben vázoltam nyelvünk hovatartozásának erőszakos, idegenek által kitalált elméletét. Nekünk magyaroknak elméletekre szükségünk nincs, nekünk Írásbeli bizonyítékaink vannak, melyek alapján kétség nem fér a magyar-avar-hunsumir nyelvi és egyben embertani rokonságunkhoz. De miért legyen ez oly egyszerű, miért ne vizsgáljuk külön származásunkat embertani és nyelvi vonalon. — Dr. Kiszely egy felelettel adós maradt, melyet biztosan nem akart kimondani, mit bizonyítanak az általa felmért, osztályozott csontvázak, koponyák. Talán a hun-avar-turáni rokonságot? Ha ezt kimondaná, akkor az egész finnugor származási elméletet a szemétbe lehetne dobni. Dr. Kiszely, prof. László Gyula és a többi már döngeti a kaput, mely rövidesen maga alá temeti a finnugor magyar rokonságot, akár nyelvi, akár embertani vonalon, a megrögzött követők pedig tévedésüket belátva hozzánk csatlakoznak, vagy végleg eltűnnek a tudománytalanság süllyesztőjében. Változó idők, változó emberek.... Halmi Dezső
