Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-19 / 3. szám
WAAIT 1 fill nitiAUU JÓSLAT 1978-RA A ZÁLOGHÁZAS ÉVET JÖVENDÖL írta: FAZEKAS JÁNOS Ha Mickeyt, a zálogház-tulajdonost megkérdezed, akkor azonnal el tudja mondani, hogy miként megy az ország sorsa. Nem szükséges neki a munkanélküli statisztika, a fogyasztói árindex, az össztermelési kimutatás, a fő gazdasági mutatók adatai, mert minden adatnál korábban tudja, hogy miként alakul az ország gazdasági élete. Ezt a zálogházban mérlegeli mindennap. Tudja jól, hogy miként halad az építőipar, az acélgyártás és a mezőgazdasági élet. ő csak figyeli az embereket, akik a 47. utcában levő zálogházába naponta betérnek. Leginkább feketék és a munkásosztályhoz tartozók látogatják. Az egyik család például, amelyik bevitte sztereókészülékét, csak a múlt nyáron vásárolta azt. Egy idősödő asszony régóta viselt házassági gyűrűjét bocsátja zálogba. Egy pincérnő uj bundáját viszi be az üzletbe, és emberek százai mennek Mickey-hez, hogy kisebb értékszereiket pénzre váltsák, mert nem tudnak mit enni, vagy nem képesek kifizetni a számláikat. Mickey Feldstein, a zálogházas figyeli az A FILM SHAKESPEARE-JE (Folytatás a 8. oldalról) Ennek a kis csavargónak az volt a legnagyobb varázsa, hogy sejtelme sem volt arról, kicsoda. Szedett-vetett rongyaiban úgy mozgott frakkos urak és nagyestélyis dámák között, mintha ő is közülük való lett volna. Elfogulatnanul csapta a szelet az illatos, elegáns hölgyeknek, ha szive izzó szerelemre lobbant irántuk és öles atlétákkal szált szembe, ha szerelmeit meg kellett védenie tőlük. Alaptulajdonsága az emberszeretet, a lovagiasság volt, a szivjóság és, mint már emlitettem, a gyanutlanság, amely megóvta attól, hogy tudatában legyen az Őt környező veszedelmeknek. Eleinte rövid kis jeleneteket irt és játszott, mint pl. A csavargó, A bevándorló, A lelkipásztor, A zálogház, A kalandor, A csendes útra, A kutyaélet, A napos oldalon, A zarándok, A gyerek (Jackie Coogan-nal); megannyi gyöngyszeme a kis epizódfilmeknek. Azután jöttek a nagy remekművek: Aranyláz, Cirkusz, A nagyvárosi fények, Modern idők, A diktátor, Monsieur Verdoux, Rivaldafény, amelyeket már saját vállalatánál, aUnited Artistsnál gyártott, amelyet az 1920 évek elején Mary Pickforddal, Douglas Fairbanks-szel és Griffith rendezővel együtt alapított. Örökké feledhetetlenek maradnak olyan filmjelenetei, mint a Modern Időkben az, amikor egy vastraverzeket szállító teherautóból véletlenül leesik egy vörös zászló, amely az egyik vasaidhoz kötve jelezte az utána következő kocsiknak, hogy vigyázat, a rudak kiállnak - a teherautóból. Chaplin készségesen felkapja a flaszterről és szalad a teherautó után, hogy visszakösse a rúdra. Ebben a pillanatban egy mellékutcából befordul egy tűntető csoport, futva jön, a rendőrök üldözik. Pont Chaplin után szaladnak, akinek a kezében a vörös embereket napról napra, évről évre. ő tudja, hogy milyen gyakran adják zálogba értékeiket és milyen hamar igyekeznek azokat visszaváltani, és ez mindent elmond neki az ország gazdasági helyzetéről. Üzletét a szegény emberek bankjának nevezi, mivel minden szegény ember mehet hozzá az értékeivel, amikor hamar pénzre van szüksége. Ami Chicagóban történik, azt ő jól érzékeli, és ez az egész ország állapotát is megmutatja. A jelenlegi helyzetről Mickey a következőket mondja: „Nézz ide. Jó karácsonyt jósoltam már korábban.” Ekkor az októberi adatokra mutat könyvében, majd igy folytatja: „Ezekből megtudhatod, hogy a gazdasági élet felfelé tart. A cikkek nyolcvan százalékát ebben a hónapban visszaváltották. Ez igen magas arány. Ez jó jel. Ez azt mutatja, hogy az emberek dolgoznak, van pénzük és költekeznek. Októberben 34,000 dollárt adtam ki a zálogba vett árucikkekért. De ugyanakkor 39,000 dollárt vettem be a visszaváltott értékekért. Amikor az ember több pénzt kap vissza, mint amennyit kifizet, akkor az a gazdasági élet javulására mutat. Az emberek jobban élnek, mint a múlt évben. Jó karácsonyra számítottam és jó esztendőre, legalábis husvétig.” zászló. Nincs mese, Chaplin a tüntetők vezére, letartóztatják. Vagy egy másik a Nagyvárosi Fények-ből: Egy kövér elegáns, de tökrészeg úriember áll a várost átmetsző folyó partján, vaskölöncöket köt a nyakára és beugrik a vízbe, kétségtelenül öngyilkossági szándékkal. Chaplin látja a jelenetet, utána ugrik és (nagy és komikummal teli jelenet után) kimenti. Utána karonfogva mennek egy kocsmába. A kövér ur rendel, esznek-isznak, majd hazamennek. A kövér ur lefekszik az ágyba, Chaplin melléje, a másik ágyba. Reggel a házigazda, akiből már elszállt az éjszakai mámor, semmire sem emlékszik és kidobja a betolakodott csavargót. Másnap ugyanaz a jelenet, öngyilkossági kísérlet, életmentés, ivás, ágy, kidobás. Feledhetetlenül kacagtató történet, tele élettel, sajnálattal röhejjel, filozófiával) A csúcspontja mindennek az Aranyláz volt és annak is különösen az a jelenete, amikor a sarkvidéken vándorolva rájön az éhség. Nincs ennivalója, nem tud mást tenni, megfőzi az egyik bakancsát, felszeleteli és farkasétvággyal habzsolja, a végén még a szögeket is leszopja, mint a csontokat szokták a kiéhezett emberek. Bizonyára az is hozzájárult filmjeinek örököléséhez, hogy Chaplin maga irta, játszotta, rendezte és s^ját produkciójában adta elő műveit. Akár csak Shakespeare a maga halhatatlan drámáit, ö volt a film Shakespcare-je. Zsenijét Amerikában korán felismerték, különösen Zukor Adolf, aki a 20-as évek elején 8 rövid filmjelenetért több mint 1 millió dollárt fizetett neki. Többet, mint amennyit Pelé kapott, vagy Joe Namath, vagy mondjuk, Barbara Walters. Pedig akkor a dollár értéke lényegesen más volt, mint ma. De elismerés ide, elismerés oda, a politika beleszólt az ő életébe is. A háború közepén azt sürgette, hogy a nyugati szövetségesek minél előbb állítsák fel a második frontot, hogy gyorsabban végezzenek Hitlerrel és rövidítsék meg a szörnyű vérontást. „Baloldalisággal” vádolták meg és lehetetlenné tették életét. Erre elhagyta sikerei színhelyét és véglegesen Svácba költözött. Ott halt meg a minap. Cirkusz című megható filmje úgy végződik, hogy a sátrakat felszedik, társai már uj vidékre indultak, köztük szerelme, a szép műlovarnő is, csak ő marad ott egyedül az elárvult porond közepén. Kis poggyászán ül, talán ugyanazon, amellyel elindult pályáján és ugyanazokban a rongyokban, a kis csavargó rongyaiban. Majd kisvártatva ő is felkel és kis kemény kalapjában, vékony bambuszbotjával a kezében ő is elindul az egyre ködösödő messzeségbe, amig el nem mosódik törékeny furcsa alakja a távolban... HUMORSAROK Csak tanácsot kérek Tetszik tudni, mi az, amit én nem szívesen adok? Tanácsot. A hideglelés környékez, ha valaki tanácsot kér tőlem. Az valami olyan félelmetes, hogy el se tudom mondani. Abba csak bele lehet bukni, meg lehet szégyenülni, tönkre lehet menni, ha az embertől tanácsot kérnek, és ha az ember ad is tanácsot. Hogy tanácsot adni az a legolcsóbb dolog? Micsoda badar beszéd! Tanácsot adni a legdrágább áldozat. Arra csak rá lehet fizetni. Hogy miért? Egészen egyszerűen azért, mert a kutya se kiváncsi a másik tanácsára. Tanácsokkal mindenki torkig van. A tanácskérés az esetek többségében a trójai faló. aminek a bendőjében más valami rejtezik. Első. Akik azért kérnek tanácsot, hogy erősítsem meg őket valamiben, amit már réges-régen elhatároztak. Jön hozzám a barátom, Timföldy Bauxit és pironkodva, majdnem bocsánatkérően hebegi: — Öregem, te okos, tárgyilagos és bölcs ember vagy. Adjál nekem tanácsot. Húsz éve élek a feleségemmel, rendes asszony, nincs vele semmi bajom, de tudod, most megjelent valaki az életemben, akitől egészen új ember lettem. Úgy jött, mint a tisztító vihar, frissebb, fiatalabb lettem, visszatért a munkakedvem, hegyeket tudnék elmozdítani a helyükből... Mit tanácsolsz, mit tegyek? — A hegyekkel? — kérdeztem óvatosan. — Nem, a feleségemmel. Elváljak tőle? — Há-á-t... — Vigyázz, mit mondasz! Nekem is csak egy életem van. Nem áldozhatom fel magam a mások iránti szánalom oltárán! — No, igen... — nyögöm —, de ha tényleg nincs semmi bajod a feleségeddel és már húsz éve... — Tehát te arra akarsz rábeszélni, hogy... — Semmire sem akarlak rábeszélni. Azzal jöttél hozzám, hogy adjak tanácsot. — No persze. De nem azt vártam tőled, hogy rossz tanácsot adj. Én jó tanácsot kértem tőled. Márpedig vedd tudomásul, hogy válók, és elveszem azt a nőt! Szervusz! A másik. — Kedves barátom, ne haragudj, hogy eljöttem hozzád, a világért sem akarok tőled semmit, csupán tanácsot... — Tessék! — Nos, nem tudnál véletlenül tanácsot adni nekem, kitől kérjek kölcsön kétszázat? Tudod, karamboloztam a kocsimmal, és nem tudom kifizetni. De (Folytatás a 13. oldalon)
