Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-27 / 17. szám
MAG YAK HiKAJJÓ 9. OLDAl BÉCSI NOTESZ írta: KLAMÁR GYULA A kedélyeket még mindig borzolja az un. Mindszenty-ügy, közelebbről az a kérdés, hogy hol legyen a Mindszenty-muzeum? A kérdés tulajdonképpen már eldőlt mert Vaduzban bezárták a kapuit és ősszel Mariazellben fogják az uj múzeumot megnyitni, valószínűleg ünnepélyes keretek között, erre mutat az a tény is, hogy a magyarok zarándoklatát idén nem tavasszal rendezik meg, hanem ősszel, amikor is nagy tömegeket várnak a m—x. Gyula hires osztrák zarándokhelyre. A háttér alapos ismerősei szerint a vitatkozás hátterében — eltekintve Vaduztól, Máriazelltől — régi személyi ellentéte húzódnak meg sajnálható módon. Az egyik csoport, amelyik Vaduz mellett kardoskodott, elvesztette dr. Vecsey József halálával a vezetőjét és igy könnyen győzhetett a másik csoport, amely szembenállóit a Mindszenty biboros-primáshoz legközelebb álló Vecseyvel. Az tény, hogy az Alapítvány székhelyéül maga a prímás jelölte meg annak idején Vaduzt... A vaduzi Mindszenty-házban nemcsak a muzeum és az archívum talált menedékre, hanem ott őrzik még személyes holmijait is, remélhetőleg az átköltöztetőknek gondjuk lesz rá, hogy ezek szét ne szóródjanak, veszendőbe ne menjenek... ☆ ☆ ☆ Burgenland tanárai-tanitói egy évvel ezelőtt azt kérték dr. Sinovatz osztrák oktatásügyi-minisztertől - aki különben maga is burgenlandi és állítólag jól beszél magyarul — hogy kötelezően is lehessen oktatni a burgenlandi iskolákban a magyar nyelvet. Eddig ugyanis csupán választott tantárgyként lehetett, ami azt jelenti, hogy a rendes iskolai órák után a diák még ottmarad, vagy délután külön bemegy az iskolába a magyar miatt. A horvátok már elérték, hogy rendes tantárgy a szerb-horvát nyelv oktatása, tehát beletartozik a tananyagba és nem kell különórákon tanulni, ami nagy könnyebbség a gyerekek számára, vizsgázni lehet belőle és érettségi tantárgy is lehet. A burgenlandi magyar tanitók-tanárok, megerősítve kérelmüket a Burgenlandi Magyar Egyesület aláírásával, azt mondják, hogy a kötelező magyar nyelvoktatás igen megszaporítaná a magyarul tudó lakosság számát a magyar lakta területeken. A sürgetésnek remélhetőleg meg lesz rövidesen az eredménye, a kultuszminiszter megadja a magyar kisebbségnek is azt a jogot, ami régebben megvan már a horvát ajkuaknak. ☆ ☆ ☆ A hirek szerint még az idén beállítják a forgalomba a Wien-Budapest, Budapest-Wien közvetlen gyorsvonatot a két ország fővárosa egyre növekvő utasellátás biztosítására. Eddig a Bécsen, illetve Budapesten keresztülhaladó nemzetközi vonatokkal bonyolódott le Budapesttel, illetve Béccsel a forgalom, ezekhez a vonatokhoz kapcsoltak hozzá a szükséglet szerint egy-két vagont. Valamikor híresek voltak a két főváros közötti direkt-vonatok, amelyek Pozsony-Érsekujvár felé robogtak. Érsekujvárott mindig cigányzenekar fogadta a vonatokat. Most majd természetesen továbbra is Hegyeshalom a határállomás, és cigányzenekar helyett vámőrök fogadják az utasokat... A két főváros közötti direkt összeköttetést eddig a „Sirály” szárnyashajó és egy közvetlen autóbuszjárat szolgálta. ☆ ☆ ☆ Baj van a Fertő-tóval! Megállapították a szakértők, hogy a vize nem felel meg többé a követelményeknek, sem a madárvilágnak, sem pedig a tavi növényzetnek. Különösen a hires hádasok szenvedték meg az elmúlt évtizedeket. Az ok nem egyéb, mint a tavat minden oldalról körülvevő szőlőtáblák, amelyek permetező szerei belefolynak a tóba és ott nem kívánt hatást fejtenek ki. Emiatt, többek között, a téli nádaratás alulmaradt a kívántnak, de a halak is megsinylik a vizek mérgezettségét. A megoldást most keresik. Ugyanis a Fertő körüli szőlővidék Ausztria leghíresebb borait termeli, mint többek között a ruszti aszút és a ruszti vöröset. Ezekről már Jókai elismerőleg emlékezett meg és a legjobb magyar borok közé sorolta őket. ☆ ☆ ☆ A Bécsi magyaroknak uj programpontjuk van egy idő óta: a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállított Szent Korona és a koronázási jelvények megtekintése. Hétvégeken száz és száz autó igyekszik a magyar főváros felé korona-nézőbe. A hasznosat összekötik a kellemessel: egy jó magyaros ebéd követi az ácsorgást a muzeum körüli kertben, este színház vagy opera, majd visszautazás vagy pedig kényelmes szálloda. Újabban a bécsiek nagyon elégedettek a pesti vendéglátással. Lassan csak megtanulják Pesten, hogyan kell bánni a valutát jelentő „kedves vendéggel”... Itt kell megemliteni, hogy roppant fellendült az osztrák határ közelében lévő bükki fürdő forgalma. Az osztrákok esküsznek a nemrég felfedezett, illetve újra felfedezett bükki viz csodatévő erejére, jobbnak tartják, mint a hévízit. MAGYAR LÁBNYOMOK (Folytatás a 8. oldalról) Egyet kihagytam, hogy jóvat többet mondhassak el róla itt. CZAPKAY József borbély, majd philadelphiai gyógyszertáros, San Franciscó-i bérházsor tulajdonos, végül konzul lett. A szabadságharc után Törökországba menekült, onnan került ide és egy emigrációs társának, Danes Józsefnek önéletrajzából tudjuk meg, hogy amikor ez munkát keresett Philadelphiában, John Price Wetherill festékgyárában, ott találkozott Czapkayval. A volt borbély feleségül vette egy gyógyszerész özvegyét, „gyógytárral egyetemben. Rövid idő múlva eladta a patikát, elmentek Kaliforniába, ott néhány év alatt dúsgazdag ember lett belőle. San Franciscóban 11 háza volt. Azután Pesten találkoztam vele a 60-as években, mint az Egyesült Államok látogatóban lévő bukaresti konzuljával.” Még bővebben informál éppen a konzuli listánk egyik nevezettje, a sok más okból nevezetes Xantus János, akire, bőséges forrásoknak hála, itt nem szükséges egyébként kitérnünk. A világjáró ezermester 1857 julius 3-án Los Angelesből igy irt anyjának: ,,San Franciscóban van egy Czapkay nevű borbély, kapitális ámító, kihez hasonló még nem fordult elő emigrátionális életünkben. Nagyszabású proklamációkban, kalendáriumokban és minden lapokban hirdetgeti, hogy ő ilyen-amolyan nagyszerű orvos volt Magyarországban, stb., és hogy ő minden néven nevezendő betegséget rögtön képes gyökeresen meggyógyítani. Napról-napra több pácienst szene mig szinte olyanforma szerephez jutott, mint egykor rudnói pap. Mikor San Franciscóban jártán hazánkfia már egy pár száz ezer dollárt összeorv sóit. E mellett szép háza volt a város legelső negyed, ben. Valóban bámulatos, mily óriásilag bolorutu tehető az amerikai, ha valaki eltalálja rá a módszer. Soha életemben nem láttam igénytelenebb, tudatit nabb és ügyetlenebb embert, mint ezen Czapkay, at mégis sikerre tett szert. Egy San Franciscó-i néme lapból kivágtam egy hirdetményt, ide csatolom, me ly bár nem egészen oly bolond és merész, mint azok amelyek az angol nyelvű hírlapokban jelennek me? de önöknek elég fogalmat ád minden kommentározü. nélkül is őt kellőleg megítélhetni. Tudom, jóízüke fognak kacagni, különösen azon, hogy mint Ígéri, c >KinderlosigkeiU-on (gyermektelenség) is tud segl . • *» tem. Kende Géza is idézi ezt a levelet a „Szabadság kiadásában 1927-ben megjelent „Magyart* Ameri kában” 1. kötetében, azzal, hogy „mégse lehetet olyan ügyetlen és tudatlan az, aki borbélylegénybő amerikai konzullá tudta felküzdeni magát... Kihasználhatta egyesek naivitását, az 1850-es évek Amerikájának orvostudományi elmaradottságát — de magyar volt, vagyonra és tekintélyre tett szert, konzul lett, karriert csinált.” ő is kaphatott volt 9 ágyulövést. Amilyen élelmes volt a jelek szerint, egyszer sem találták volna el. TESTAMENTUM Az 1919-es, „Ez Az Én Vérem” című verseskötetből Nektek hagyom, ha innen elmegyek E búcsúzót, jövendő emberek! Ha emlékeztek, mit daloltam én, Ne kérdezzétek majd, ki voltam én. Nem a pacsirta fontos, csak a dal, Mely a nem múló, szent összhangba hal. Én botorkáltam s botlottam sokat, De nem szűntem dúdolni dalomat. Szomorú volt a versem, jól tudom, Csüggedten álltam sokszor félúton. Én vétkem, én nagy vétkem, érezem, Hogy nem láthatta könnyemtől szemem Sokáig a fölpirkadó napot: De ti ezen ne csodálkozzatok! Ha én a gyöngyvirágos hant alatt Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt, Kívánom és ez testamentumom, Akarom én, ez így is lesz, tudom: Hogy meg ne értse többé senkisem, Miért vérzett el lassan a szívem, Miért volt nekem fájó, ami szép. S a fiatalság tavaszi ízét Miért érezte fanyarnak a szám S az asztal végén, vidám lakomán Mért sírtam én, mint az elátkozott: Ne értsétek meg azt, ti boldogok! Juhász Gyula
