Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-20 / 16. szám
mauyak hikaik. 11. OLDAL HOGYAN ÉLVEZZÜK AZ ÉLETET ÉS KÜZDJÜNK A LEVERTSÉG ELLEN? Levertség lett a hetvenes évek társadalmi betegsége. Vagy nyolc millió amerikai szenved ebben a betegségben évente. Levertségben általában lelkiismeretes, ügyes, okos emberek szenvednek. A betegség gyakrabban jelentkezik nőknél, mint férfiaknál, és jóllehet az öngyilkosság leggyakoribb középkorú férfiak esetében, sok fiatal nő és háziasszony is követ el öngyilkosságot. A tünetek., között szerepelnek álmosság, nehéz reggeli felkelés, a gyengeség, ügyetlenség érzése. A nehéz reggeli felkelés például azt jelentheti, hogy az illető nem szereti, azt amit egész nap csinál, és igy nem szeret reggel felkelni és a saját maga elleni harag kell ahhoz, hogy talpraállítsa magát valaki reggel tizenegyre. Egy mádik tünet az, hogy valaki állandóan fáradt akkor is, ha sokat alszik. Gyakran sporttevékenységet hagynak az emberek abba, hogy többet pihenjenek pedig a sportolás jó gyógyszer a levertség ellen. Egy hasonló tünet az állandó mérgesség vagy kötekedés érzése is. Sok asszony panaszkodik, hogy mindenért ideges, és másokat vádol mindenért. Vagy más esetben magukra haragosak, hogy nem tökéletes háziasszonyok, és haragjukban másokkal is veszekednek. Egy másik tünet az állandó panaszkodó tipus. Sokan belső konfliktusok miatt kapnak krónikus gyomorbajokat, fejfájásokat. Nehéz ezt a fajta betegséget megállapítani, mert az ember csak úgy gondolja, hogy rossz kedve van, vagy hogy unatkozik. Az embernek lassan ki kell elemezni, hogy mik azok a dolgok amik bánthatják és rájöhetünk, ha kicsit gondolkozunk, hogy buta dolog ezen rágódni mert csekélység vagy pedig változtathatunk helyzetünkön. Hogy a levertséget megelőzzük próbáljuk napunkat előre megtervezni, egyszer-kétszer elmenni hazulról, beszélgessünk családtagokkal, és sportoljunk. ☆ ☆ ☆ KÉRDÉS — Egy nős férfival van szerelmi kapcsolatom és valójában megszerettem őt. Én 27 éves vagyok, ő pedig 48 éves. Már nyilvános közönség előtt is kimentünk együtt, pedig jól tudtuk, hogy ott néhány barátjával is találkozni fogunk. Attól tartok, hogy egyszer a feleségével találom m^jd magamat szemben egy ilyen partin. Már körülbelül egy év óta járunk együtt, és hétvégeket is szoktunk együtt tölteni. Éppen ezért vettem magamnak azt a bátorságot, hogy megkérdeztem tőle, miért is szeretjük mi egymást. Azt mondta, hogy ö a feleségével a „nyílt házasság” hive. Eszerint becsületesen megegyeztek abban, hogy ha valamelyikük valaki mással akar együtthálni, teljesen rendben van. így tehát nem hazudnak egymásnak és senki nincs megbántva. A férfi azt mondja, hogy szeret engem, és szüksége van rám. Egyáltalán nem akar engem feladni, mert én mindaz vagyok neki, ami a felesége soha nem volt. Ha ez tényleg igy van, akkor miért nem válik el és miért nem vesz engem feleségül? VÁLASZ — Ez azért van, mert a férfh és a felesége többre értékelik meglevő házasságukat. A férfi teljesen őszinte önnel szemben. Világossá tette, hogy ön „pillanatnyilag” űrt tölt be az életében. Ha ilyen körülmények között házasságot remél, akkor nagyon hamis elképzelése van. ELUTAZÁS ELŐTT Többet akkor sem tudok mondani, ha elérkezik az óra. Ugyanilyen csodálkozó döbbenettel tekintek akkor is az élők nyüzsgő tömegére, a virágokra, a fákra, a délutáni párás napsütésre. A félelem ugyanígy hasít szívembe, s a beleket is ugyanígy csavarja. Aztán majd repkény leszek a falon, pislogó vakondok a földalatti járatokban, vagy futkosó kicsi bogár a porban. S ha az Isten megsegít, akkor majd a kőzetek, s kristályok és a vizek boldogságára vágyom. Parancs János „MAX UND MORITZ” (Folytatás a 10. oldalról) ,,Max und Moritz’’-ot Gréte olvasta föl nekem először, amikor négyesztendős lehettem. Valószínűleg az esti tejbegriz-vacsora mellé. Gréte délután három órakor csöngetett be, este nyockor ment el. Délelőtt, gondolom, más gyerek mellett volt állása. Úgy emlékszem rá, mint egy kissé szigorú, tartózkodóan hűvös lányra, aki egyáltalában nem kényeztetett. Miután megkaptam a vacsorámat és ágyba kerültem, még leült egy félórára, mesélt, felolvasott. Max und Moritz-ot én máig az ő hangján hallom. A két gonosz gyerek megkapja méltó büntetését, megőrli őket a malom, ami marad belőlük, azt megeszik a kacsák. „Gott sei Dank! Nun ist’s vorbei — Mit der Übelthäterei!” Felsóhajt a falu népe: hála Istennek, a sok gonoszkodásnak ezzel egyszer s mindenkorra vége!” Egy kicsit sajnálom Max und Moritzot, de már csak nagyon messziről és nagyon álmosan, én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem... Gréte behajtja a könyvet, feláll, leoltja a villanyt és lassan kimegy. Nyolc óra. Holnap délután háromkor majd újra jön. Valami azonban történt egy estén. Valami gonosz dolog. Gréte kilépett a szobából, halkan betette maga mögött az ajtót és én, amikor azt hihettem, hogy már halló távolságon túl van, igy kiáltottam fel: — Gott sei Dank! Hála Istennek! Halványan máig emlékszem erre az estére. Vagy talán csak azért, mert édesanyám később, sokkal később még mindig emlegette? Gréte meghallotta ezt a „Gott sei Dank!”-ot. Leült a szomszéd szobában és sirvafakadt. Sokáig sirt, alig tudták megvigasztalni. Nem is akart jönni többé. Megrázta, megdöbbentette, elkeserítette az én boldog rivalgásom az ő távoztára. Ezt a dolgot én rettenetesen szégyellem. Sohase fogok megszabadulni a szégyenérzettől. Hogyan bánthattam meg ennyire? Most, hogy München Buschra emlékezik (esztendőkön át itt is élt a költő-művész, a düsseldorfi és antwerpeni Festőakadémia után Münchenben is tanult) előveszem a zilált, antik Max und Moritz kötetet... mert bár Busch ezenkívül még számos igen jelentős művet irt, rajzolt, festett, az én gyerekkori éveimbe és egy kissé egész életembe a Max und Moritz-cal költözött... olvasgatom, nézem régi barátaimat, Lampel kántortanitót, Onkel Fritzet, Bolté asszonyt, Böck szabót és Mecke gazdát... Gréte hangját hallom. Arra gondolok, hogy égy napon autóba vágom magam, elrobogok Linzbe, nyomozok, kérdezősködöm utána, Istenem, hátha él, ha él, most hetvenöt esztendős, talán egy-kettővel több, talán egy-kettővel kevesebb, betoppannék hozzá, sirvafakadnék, megcsókolnám a kezét és csak azt hajtogatnám, hogy elnyerjem bocsánatát, hogy feloldozást kapjak a magam egykori maz-und-moritz komiszságáért: — Gott sei Dank... Gott sei Dank... Gott sei Dank..! Franciaország visszatartja a kommunizmust (Folytatás a 8. oldalról) Nyugat-Európában megváltozik a szocialistáknak a kommunistákkal való kapcsolata. Az első kihatása a szavazásnak az volt, hogy a francia szocialisták nagy hibát követtek el, amikor megengedték magukat győzni a kommunistákkal való összefogás szükségességéről. Azt gondolták ugyanis, hogy a kommunistákkal együtt sikerül majd hatalomra jutniuk. Ez éppen ellenkezőleg sült el, mert igy csúsztak le a vezetésről. Ugyanakkor ezt megelőzően a szocialisták radikális programot vezettek be, hogy a kommunistákkal szövetségre léphessenek. A nagyon beharangozott áttörés azonban nem következett be. A középjobboldali koalíció visszakerült Franciaország kormányába. A francia szocialistáknak van egy előnyük a francia kommunistákkal szemben. Miután megpróbálták a hatalmat elérni a baloldal segitségével, most meg van nekik a lehetőségük, hogy a jobboldal felé forduljanak és ott keressék szövetségeseiket a francia középpártok soraiban. Ez valószínűleg sokkal hasznosabb lesz nekik, mint a kommunistákkal való szövetség. A centralisták és a szocialisták együtt kevesebb szavazót rémítenének meg, mint a kommunista-szocialista szövetség. De vajon mit fog csinálni a kommunizmus? A második világháború óta Nyugat-Európában a kommunizmus egyre jobban teret hódit magának, főként azért, mert nem vállal közösséget a Szovjetunióval. Elsősorban az segitette előre a kommunizmust nyugaton, hogy rendkívüli belső fegyelemmel rendelkeznek és megpróbálnak inkább európaiak lenni, mintsem egyeduralmiak. Azonban eddig Európában még sehol sem voltak képesek többségre jutni demokratikus eszközök segitségével. A kommunista pártok továbbra is a kisebbséget képviselik és csak úgy képesek előre törni, ha valamelyik párttal együttműködnek. A francia eredmények azonban valószínűleg elriasztják a többi pártokat attól, hogy ilyen együttműködést megkíséreljenek a jövőben. Spektator
