Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-20 / 16. szám
MAGVAK HÍRADÓ 8 OtDAL EGY MAGYAR TUDÓS STEIN AURÉL NYOMDOKAIN írta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Bennünket magyarokat mindig különösen vonzott a Kelet. Voltaképp az ősi gyökerei húztak vissza. Népi emlékezetünk őrizte nemcsak az őshazát, hanem azt is, hogy testvér-népeink élnek valahol Ázsiában. A XIII. században, nem sokkal a tatárjárás előtt indult el a keleten maradt magyarok felkutatására Julián barát. Iszonyú megpróbáltatások után eljutott „Magna Hungáriá”-ba, rátalált a keleten maradt magyarokra, akiknek nyelvét tökéletesen megértette. „Magna Hungária” az Urától nyugatra, a mai Baskiria területén volt. Nem sokkal Julián barát látogatása után a tatár áradat átzudult a keleti magyarokon s Julián magyarjai az ugyancsak velünk rokon, török nyelvű baskir népbe olvadtak be. A magyar törzsnevek egyrésze, mint a Kürt és a Gyarmat máig is fennmaradt a baskírok között. Az őshaza és az ázsiai rokonok felkutatására indult el Körösi Csorna Sándor, aki utolsó utján a magyar fülnek ismerősen csengő Dzsungáriába igyekezett, amikor a Himalája alatt, Datjelingben elvitte a váltóláz. Roppant életműve, az első tibeti nyelvtan és szótár megmaradt s Körösi Csorna a budhizmus szentje lett. A XIX. század nagy magyar Ázsia-utazója volt Vámbéry Ármin, aki vándor dervisként Ázsia olyan tájaira jutott el, ahol előtte nem járt európai utazó. S a nagy magyar utazók között is kiemelkedett Stein Aurél, vagy ahogy az angolok ismerik, Sir Aurel Stein — akiről nemrég éppen Sziklay Andor irt igen melegen egy róla megjelent angol könyv kapcsán. Stein Aurél kutatásait folytatja a londoni egyetem magyar orientalista professzora, dr. Fehérvári Géza, aki az elmúlt másfél évtizedben több tudományos expedíciót vezett Ázsiában. Fehérvári Géza gyerekkorában Stein Aurélt tekintette eszményképének, attól kezdve, hogy nagyapja könyvtárából kezébe kerültek a nagy Ázsia-utazó és felfedező könyvei, melyek a Magyar Földrajzi Társaság szép könyvsorozatában jelentek meg. Arra vágyott, hogy majd egyszer eljusson Ázsiába, ősi kultúrák emlékeit kutassa, végigjárja Stein Aurél útját. S a gyerekkori álom valóra vált. Fehérvári Géza Budapesten tanult régészetet és keleti nyelveket. Professzorai között szerepelt Germanusz Gyula és Baktay Ervin. A doktorátust már a londoni egyetemen szerezte meg keleti nyelvből és archeológiából. Tökéletesen beszél arabul és az izlám kultúra és művészet, nemzetközileg elismert legnagyobb ismerőinek egyike. Több könyve és számtalan tanulmánya jelent meg ebből a témakörből. Ázsiai expedíciói során számos fontos felfedezést tett. Ahogy valamikor Stein Aurél, Fehérvári dr. is végigment Nagy Sándor egykori hadiutján s azt tanulmányozta: hogyan fonódott össze, hatott egymásra Belső-Ázsia, India és az Izlám kultúrája s milyen ősi kultúrák lehettek azon a területen, ahol ezek a nagy kultúrkörök találkoztak, s érintkezésbe kerültek egymással. Fehérvári Géza eljutott a Körösi Csoma-kereste Dzsungáriába is, de legutóbbi kutatásait Iránban, a Perzsa-öböl mentén végezte. A tudósok közül többen feltételezték, hogy Mezopotámia és India között az ősi időkben egy ugyancsak magas kultúra létezhetett. S Fehérvári expedícióján bebizonyosult, „ hogy valóban volt egy ilyen magas kultúra Perzsiában, öt-hatezer évvel ezelőtt. Perzsiának ezen a részén valaha dús, tropikus erdők voltak, gazdag állatvilággal. Az éghajlatban azonban dramasztikus változás történt: szárazság következtében a vegetáció elpusztult s az emberek (Folytatás a 9. oldalon) ORVOSI SAROK A költségek nagyon magasak Mindenki nagyon jól tudja, hogy krízis van az orvosi költségek terén, amelyek 1965 és 1977 között megnégyszereződtek. Ennek ellenére kevesen tudják fölfogni az Egyesült Államok orvosi ellátásának különleges természetét. Mint üzleti ág, az orvosi ellátás megcáfolja az elképzeléseket. Ez egy olyan terület, ahol a kereslet és kínálat normális egyensúlya fel van fordulva. Ez egy olyan világ, ahol az egészségükre vigyázó személyek készek megfizetni a magasabb költségeket. Ezen a területen minél nagyobb valakinek a tudása, annál kevésbé keresik, mert túl sok orvos kivánja specializálni magát és nem elég azoknak a száma, akik képesek a mindennapi egészségügyi problémák kezelésére. Végül pedig ezen a területen az automatizálás emeli a költségeket. Az elnöki bizottság egyik jelentése csak néhányat érintett ezekből az ellentmondásokból. A jelentés kimutatta, hogy az orvosok jövedelme 50 százalékkal gyorsabban emelkedik, mint más fogyasztói árak, amelyek a múlt évben 9.3 százalékot értek el, szemben a 6 százalékos általános életfenntartási költségemelkedéssel. A jelentésben említett paradox az is, hogy ez az emelkedés egy olyan időben történt, amikor az orvosok utánpótlása javult. A legtöbb területen, a növekvő utánpótlás alacsonyabb árakhoz vezet, de nem igy az orvostudomány terén. Itt éppen az ellenkező történik, és a legmagasabb dijak éppen ott fordulnak elő, mint például New Yorkban, ahol a legtöbb orvos található. Ezek az eredmények a legsúlyosabb csapást jelentik a kormánynak arra a nagyobb erőfeszítésére, amellyel javítani akaija az amerikai orvosi ellátást. Az 1960-as évek óta a szövetségi kormány abból a feltételezésből indult ki, hogy nekünk több orvosra van szükségünk. A Kongresszus csak a múlt évben határozott el egy programot, mely szerint növelni kell az orvostudományi egyetemek végzettjeinek a számát. A bírálók egyre nagyobb száma azonban azt mondja, hogy ez a stratégia nem válik be. Arra a vitathatatlan tényre mutatnak rá, hogy az orvosok növekvő száma semmi hatással nincs a vidéki területekre és a városi elhanyagolt lakónegyedekre, ahol az orvoshiány végtelenül nagy. Ezenkívül vannak olyan vádak is, hogy a legtöbb uj orvos a magasan fizetett speciális területekre megy, például a sebészetre, ahol esetleg túl sok a tehetséges orvos, mintsem hogy kimennének a körzetekre az általános orvosi teendők elvégzésére. A riport még több olajat is önt a tűzre. Megállapítja, hogy az orvosok először elhatározzák, hogy mennyi pénzt kell keresniük és azután állapítják meg szolgáltatásaik diját. Ha kevesebb a betegük, akkor ezek a betegek egyszerűen többet fizetnek, mint mások. A magasabb költségekhez az a tény is hozzájárul, hogy a betegek nem nagyon törődnek azzal, hogy nagy a költség, mert a legjobb gondoskodást akaiják és a dijak általában nem közvetlenül az ő zsebüket terheli meg. Az orvosi biztosítások fizetik az orvosok és kórházak költségének legnagyobb részét. AZ ESEMÉNYEK NYOMÁBAN Franciaország visszatartja a kommunizmust A március 19-én tartott franciaországi választásokon a kommunisták és szocialisták vereséget szenvedtek. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a kommunizmus nem veszélyezteti Nyugat-Európa politikai életét. Mégis meg kell állapítanunk, hogy ez az eredmény egy nagyon fontos mérföldkövet jelentett a mozgalom történetében. A valószínűség az, hogy a kommunizmus átalakítja stratégiáját Franciaországban, és egész (Folytatás a 11. oldalon) Az elmúlt hetekben először a Képviselőház, azután pedig a Szenátus is jóváhagyott egy törvényjavaslatot arra vonatkozóan, hogy a magánszektorban a legtöbb dolgozó számára 70 évre emelik fel a kötelező nyugdijbavonulási korhatárt. Ugyanakkor semmiféle kormeghatározást nem kötnek ki a szövetségi kormány alkalmazottaira vonatkozóan. A törvényjavaslat fő támogatója, Claude Pepper floridai demokrata képviselő azt mondja, hogy ha az elnöki jóváhagyás megérkezik erre a törvényjavaslatra, akkor egy újabb javaslattal fog előállni, amely által minden kötelező nyugdijbavonulási korhatár felszámolását tűzi ki célul. A jelenlegi gyakorlat a munkáltatók szerint váltakozik, jóllehet a 65 éves korban kötelező nyugdijbavonulást már régóta elfogadják a legnagyobb alkalmaztatok. Pepper törvényjavaslatának főérve az volt, hogy ezáltal elismeréssel viszonyulnak az egyre befolyásosabb „idősebb állampolgárok” iránt és bizonyos enyhítést eszközölnek az úgyis nagyon megterhelt Social Security-rendszerre nézve. Pepper ugyanakkor azt gondolja, hogy a munkáltatók továbbra is képesek lesznek bárkit elbocsátani bármelyik életévében, ha nem felel meg a munkakörében. Azonban mindenki tudja, hogy milyen sok akadály merülhet fel majd ilyen esetekben, hogy vajon miként Ítélhetik meg egy dolgozónak a megfelelőségét. Lényegében, az uj törvény alapján az emberek nagy része képes lesz egyoldalúan elhatározni, hogy mikor akaija a munkabérét nyugdíjra változtatni. Kutail Kovács Lajos
