Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-04-13 / 15. szám
MAGYAR HÍRADÓ »IA<7>YO 18. OLDAL ATILLA-BAJÁN-ÁRPÁD FEJEDELMEK írta: HALMI DEZSŐ A Római Birodalom végnapjait élte, mikor a hun seregek megjelentek a Kárpát medencében. Atilla személyében a hun nép egy kiválóan képzett hadvezért, nagy szervezőerővel, tehetséggel megáldott fejedelmet kapott. Ha „nagy” jelzővel illetik, macedóniai Sándort, a frank Károlyt, úgy a hun Atilláról, az avar Bajánról és a magyar Árpádról nyugodtan állíthatjuk, hogy nagyok voltak, mert Nagy Sándort és Károlyt minden tekintetben felülmúlták. Ha a hun és magyar mondavilágot vizsgáljuk, alig, vagy egyáltalában nem találkozunk olyan történetekkel, melyek az avarok tetteit örökítenék meg s ezek egy különálló avar mondakört zárnának be. Elképzelhetetlen, hogy az avaroknak ne lettek volna mondáik, Írásbeli feljegyzéseik, hiszen Ázsiából Európába való vándorlásuk során sok olyan történetnek kellett élnie a mágusok könyveiben — legyen az fatábla —, vagy fapálcika — vagy a nép ajkán, melyek az avarok őshazáját, vándorlásaikat, a Kárpát-medencében való letelepedésüket kiséri végig. Anusirvan, az utolsó sassanida király „Intelmei” című kéziratban elég részletesen foglalkozik az avarok ázsiai kivándorlásával, európai letelepedésével. (Köprülü 1608). Feltételezhető, hogy az avar Írásbeli bizonyítékok ugyanarra, vagy még rosszabb sorsra jutottak, mint a magyar hasonlók, mert avar kézírás egyáltalában nem maradt fenn. Eléghettek Nagy Károly katonai pusztítása következtében, vagy a katolikus papság túlbuzgósága miatt. A nép szájhagyománya pedig beolvadt a magyar mondavilágba. A hun és magyar honfoglalás között, az avarokkal kapcsolatban egy hézagosság mutatkozik. Vándorlásuk sem követhető végig, mint a többi népeknél. A nagy avar család az Ural hegység nyugati oldalán két részre szakadt, az egyik ág eljutott a Palus-Maeotis tóig (Azovi-tenger), mig a másik ág nyoma a Volga folyásánál megszakad. Nem követhető ütjük a Kárpát-medencéig. E kis kitérőre szükség volt, hogy a három Nagy Fejedelem — Atilla, Baján, Árpád közös vonásait, történelmét megismerjük. Atilla apjának neve több változatban szerepel. Márk Krónikája szerint Ethela (Atilla) Bendeguznak volt a fia. Jordanes történetíró MUNDIUK, vagy MAUNDZUK-nak nevezi, de a görög Priscos szerint, a nemzetségjelölő neve BALAMBER=BÁLÁM—BÉR. E nevet elemezve: BAL=beboritani, betakarni, AM=vadbika, hős, anya, anyaméh, BER=farkas. Értelmezése: Farkassal beborított hős, illetve farkasbőrrel beborított hős (annak a farkasnak a bőrével, melyet legyőzött), megölt. A „baro" (báró) elnevezés is a BER-ből ered, melyet a hunok hoztak magukkal Európába és azt a németek átvették, majd saját nyelvük szerint átformálták. Bendegúz halála után Atilla volt a hun nép fejedelme. Meghódította Európa legnagyobb részét, a Hun-Birodalom a Rajnától a Káspi- tengerig terjedt. Elfoglalta Pannóniát (Dunántúl), a Kárpát-medencét tette meg birodalma központjának s ennek fővárosa Vetus-Buda volt. Legnagyobb harcát Aeciussal vívta, melynek következtében a Római-Birodalom uralma rövidesen végétért. I. Leo pápa mezítláb ment Atilla táborába, kérte kímélje meg Rómát. A Nagy-Fejedelem adófizetés és hadizsákmány fejében engedett a pápa kérésének. A cél nem a dulás, fosztogatás, gyilkolás volt (mint a vandáloknál), hanem megmutatni a rómaiaknak, Aeciusnak a hun sereg töretlen erejét. Atilla olaszországi hadjárata alkalmával sem a római hadsereggel, sem Aeciussal nem találkozott. (Ha gondolkozunk, fel kell tennünk a kérdést, „ki győzött Catalaumnál?”) Nemrégen jelent meg Füry Lajos iró, „Árpád Fejedelem” című történelmi regénye, melyben Atilla alakját, jellemét oly siralmas módon állítja be, hogy azon csak mosolyogni lehet. Szerinte Buda Atilla öccse volt. A krónikák, a mondák, az egyházi irók Budát tartják idősebbnek. Füry állítja, hogy Atilla saját kezével ölte meg öccsét és dobta a Dunába. De miért tette volna? Apja halála után ő volt a hunok fejedelme, Buda pedig nem irigykedett öccsére. Régi turáni, hun szokás szerint, a két testvér feltétlenül megosztotta az uralkodás terheit, mig Atilla karddal, addig Buda a Birodalom belső rendjének fenntartásával erősítette a hun nemzet tekintélyét, erejét. Füry állítását megcáfolják a korabeli feljegyzések, melyek szerint Atilla uralkodása 434-ben kezdődött és Buda halála valószínűleg 441—42—44 vagy 445 évben következett be, tehát Atilla uralkodása alatt minimum 11 évet élt. így nem volt szükség testvérgyilkosságra, melynek következtében Atilla elfoglalhatta volna a hun fejedelmi széket. Atilla halálának körülményeit és sírjának helyét ezideig nem ismerjük. Halála után — állítólag — egy éjszaka rombadőlt a nagy Hun-Birodalom. A kínai kútfők állítása szerint, Atilla anyja egy kínai hercegnő volt. Ezt a tényt Atilla fiai ismerték s apjuk halála után feladták a nyugati birodalmat s a hun népet keletre vezették, hogy Ázsiában alakítsanak birodalmat. A Kárpát-medencéből történő kivándorlás alkalmával hun nemzetségek maradtak vissza Bajorország, Ausztria és hazánk területén, sőt a Duna déltájánál és a Fekete-tenger vidékén nagyobb hun települések találhatók. Atilla halála után azonban egységes Hun birodalomról nem beszélhetünk. Nagy-Baján avar fejedelemről, származásáról nincsenek oly részletes adataink, mint Atilláról. Feltételezem, hogy Baján Zabargán nagykán fia volt, kit az uralkodásban követett. Egyes történetírók szerint Zabargán hívta fel a figyelmet Bajánra és ajánlotta a kagánok fejévé. Zabargánnak nem volt fiú utóda, vagy csalójának nem volt olyan férfitagja, ki alkalmas lett volna vezetésre? Ez elképzelhetetlen, mert abban az időben mindenáron biztosították az öröklés jogát. Ha testvérek voltak (Zabargán és Baján) Zabargán az idősebb jogán tette meg utódjának. Az amerikai történelmi térképek egyáltalában nem tüntetik fel az avarokat a „Barbaric Migrations” (népvándorlás) korában, ellenben 600-ban már Avar-Birodalmat (Avar Kingdom) ismernek el, melynek határai Franciaországtól a kazárokig terjednek, magába foglalva Észak-Olaszországot is. Zabargán uralkodott előbb, ki megszervezte az Avar birodalmat. Baján volt a hóditó, mint Atilla. Különféle hadjáratokban törte meg a bizánci császárok, I. és II. Justiniánus erejét. Baján nevének szófejtése: BA=széttépi, I=fönséges, magasztos (I áthasonult J-nek) AN=magas. BA—I—AN=a magasztos, fönséges romboló (széttép), mai értelme: Magasztos, fönséges és erős. Zabargán nagykagán már 556,557-ben hadjáratot vezetett Bizánc ellen. Az idő végtelen kedvezett az avaroknak, mert a fekete himlő pusztította Kis-Ázsiát, a hullák eltemetésére sem idő, sem hely nem volt, igy azokat ezrével dobták a tengerbe. A földrengés teljesen, vagy részben ledöntötte a várfalakat, a védelmi berendezések használhatatlanná váltak. Zabargán egyetlenegy lovas rohammal foglalta el a várost. Zabargán 558-ban adta át az uralkodást Baján nagykagánnak. I. Justinian halála után (565-ben) fia, II. Justinian foglalta el a bizánci trónt. Az uj császár nem számolt az avarok, Baján nagykagán erejével, sikeres hódításaival. Audoin longobard király Baján szövetségét és támogatását kérte Bizánc és Kunimund gepida király ellen. Az avarok minden segítséget megadtak a longobárdoknak. A háború, az uj longobárd király győzelmével végződött (Audoin 563-ban meghalt), az avarok pedig elfoglalták a gepidák tartományának legnagyobb részét. (Dráva-Száva köze.) Sirmium volt a legerősebb, melynek birtoklása megnyitotta az utat Észak-Olaszországba, mely már az avarok felügyelete alatt állott. Sirmium a mai Mitrovicza helyén feküdt, Belgrádtól kb. 50 km-re, észak-nyugati irányban. Baján elsősorban Pannóniát hódította meg. Sirmium parancsnoka, II. Justiniánus parancsára nem adta fel a várost, mire Baján ostrom alá vette. A harc teljes avar győzelemmel ért véget. A védő őrség a várost 582-ben adta át az avaroknak és Bizánc adófizetője lett Baján nagykagánnak. A történelem úgy emlékezik Baján nagykagánra, mint az Avar-Birodalom megalapítójára, ki harcászati képességeivel ellen tudott állni Bizánc teijeszkedő hatalmának. Az agg uralkodó mélyen megrendült hitében, régi harci erejét elvesztette, amikor Driziper város lerombolásakor, egy éjszaka alatt hét fia halt meg fekete himlőben. Baján most már békében akart élni, visszavonulni Pannóniába. Mikor Priscus hadai az avarokat visszavonulásukban követték és az alibunári mocsaraknál megütköztek az avar utóvéddel, Bajánnak újabb négy fia esett el a harcokban. (Folytatás a 15. oldalon) SZALMASZÁL Mikor rendül a föld alattam, reménytelen mélyeinek örvénylő alvilága tárul, s fölcsap az a jeges hideg — mint ráolvasót, mint könyörgést, elmormolom ezerszer is: — Ó édes munka, tarts meg engem, Kérlek, segíts, kérlek, segíts! — Jóság ölel körül, felém már munkám enyhítő lelke száll, s a felejtés fekete árján felém libeg egy szalmaszál, roppanó héj, kis semmi pálca, csepp duda, törékeny hajó, sztyeppén nőtt nádszál furulyácska, egy szál síp, mosolyogtató. Rabb Zsuzsa
