Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-01-12 / 2. szám
90. OLDAL MAGVAK HÍRADÓ 4TSÁSDI SÁNDOR: j NYOLC- Felkelni, te lusták lustája ... Hát a Julcsa? A legény egyszeriben ledobta magáról a dunyhát. Ingbengatyában állt a szoba földjén. Nyújtogatta két karját, de a szemét alig tudta nyitva tartani. Kati nem állhatta nevetés nélkül:- Majd hozok mindjárt gyújtót, hogy felpiszkáljam a szemedet^ Biztosan megint éjfélkor feküdtél le, te, te korhely . .. Tréfásan megrázta a legény bozontos, fekete haját, de az a most ébredtek nyers haragjával förmedt reá:- Ne maceráij, mert odaütök egyet...- Ütsz ám a Kanász Rozira - feleselt vissza a menyecske. - Ahhoz van jussod, tudom, hogy ahhoz jársz az ősz óta ... A legény száján már a mázás kancsó, két pofára vette a vizet, a teknő fölé állt mosakodni. Rá-rábukott két összetett tenyerére egy kis vizet, dörgölte vele a képét. Amikor megtörölközött, nagyot húzott az ablakdeszkán álló pálinkásüvegből. Nyitotta az ajtót, a résen hideg tódult be. Az öreg még nyomogatta a felesége hátát, aztán az is\ézbe vette a pálinkásüveget. Panni néni hirtelen elfelejtett hátfájást, minden egyebet, nagyra tátotta a száját:- Azt tudom, a pálinkásüveg eszetekbe jut. Csak eresztitek le széles torkotokon a drága italt. Szerdán egy hete hoztam egy pintet, aztán félig az üveg. Csak tudnám, hogy miből telik. Annak az egy-két tojásnak meg tyúknak, amit én viszek a piacra, annak az árát isszátok el, istentelenek .. . A beteg is felült az ágyban:- Ügy beszél, édesanyám, mintha a koldus is'úrabb volna nálunk...- Csak karattyolj, vénasszony - dörmögött az öreg, és indult gatyában, ködmenben az istállóba. Alighogy a kilincsre teszi kezét, henyit Laci. Ravasz mosollyal kérdezi:- Édesapám, hány darab jószágja is van az istállóban?- Ügy tudod, mint én: két ló, a csikó, két tinó meg három tehén.- Nem jól tudja! Mert a bikaborjút kifeledte. Pedig jz is van. Olyan cifra, mint a hímes tojás. Bizony, a Julcsa ...- Szűzanyám! - kiált közbe az öregasszony. - A Julcsa? Megborjazott? ... Aztán bikaborjú? ... A Julcsa ... Siessünk megnézni.,. Hallod, Kati, bikaborjú. Ugye, mondtam én? Nagyon vastag volt. Még az ideje se telt ki. Húshagyókeddre számítottam... Csak szerencsét adjon hozzá az Isten ... Valamennyien siettek az istállóba, csak a hektikás ember maradt az ágyon. Az is felült, nézett ki az ablakon, mintha azzal is könnyítene kíváncsiságán. A felesége jött vissza legelőbb. Boldog mosoly fényesedett képén:- Na, Antal, ez aztán borjú. All a lábán. Ügy tekinget, mintha féléves lenne. Az Istennek se akar megfeküdni az anyja előtt, hogy legalább a korpát lenyalja róla. Antal sárga, beesett arcán széles mosoly fényesedett:- Megnézem én, Kati, azt a bikaborjút. Add a nadrágomat, kapcámat, papucsomat. Nem vagyok még annyira, hogy az istállóig el ne tudjak ballagni.- Nem megmondta a doktor, hogy fel ne kelj? Az kellene még, hogy ebben a hidegben sétálgass az udvaron . . . Az ura már rángatta sovány lábszárára a fekete bársonynadrágot ...- Megnézem én, Kati. Ne lármázz, ne óbégass a fülembe, mert én úgyis megnézem. Amit a doktor mond, az nem szentírás. Mondta azt is, hogy külön tányérból egyek, külön vászonba törölközzek meg csészébe köpjek. Azt is, hogy vizes kendőt kössek a mellemre, meg hogy éjjel-nappal nyitva legyen az ablak „.. Kukacok eledele lennék réges-rég, ha megfogadom. Ahány doktor, annyi bolond. A sok könyv, amit keresztültanulnak, elveszi az eszüket... Mondta nekem a harctéren a szakaszvezető, az Ullmann: mellbajra az istálló levegője a legjobb orvosság, mert megöli a tüdőben a bacilust. Szorul szóra így mondta: bacilus. Én most ki is megyek az istállóba ... Botra támaszkodva, rogyadozó léptekkel indult el. A felesége felvette a bölcsőből a kislányt, az ablakhoz« állva nézte az istálló felé bandukoló embert. Kibuggyant szemén a könny. Melléhez szorította a kislányt:- Korán bús árvaságra jutsz, szegénykém ... Már jött is visszafelé Antal. A vastag botra támaszkodva lépegetett, hirtelen megcsúszott a síkos úton, és hanyatt vágódott. Kati a bölcsőbe fektette a kislányt, futott az urához. Pörölve, kiabálva vezette befelé:- Jaj, jaj, te Antal . . . Igazán nem vagy eszeden. Megy az istállóba, mert az a lúdmájon hizlalt Ullmann összevissza beszél minoenféléket a bacilusról. Lerángatta róla a ruhát, lábbelit. A beteg szótlanul tűrte a pörölést, gondozást. Melle hangosan zihált, arcán tűzpiros folt gyúlt ki. Amikor a kék huzatú dunyhát ráterítette a felesége, köhögni kezdett, és vastag vértócsát bukott a párnára. Kati halálra ijedten feltépte az egyik ablakszámyat. Kiáltozott az istálló felé:- Nyanya, nyanya . . . siessenek ... az Antal vért ... hamar(. . . hamar . . . Az öregasszony lármázva nyitott be:- Mifenét óbégatsz? .. . Talán a ház ég? Meglátta a véres ágyat, összecsapta két tenyerét.- Ürjézus, ne hagyj el... Antal, fiam. Jaaj, magzatom, mindjárt meghal . . . Tétován kapkod ide-oda. Mint a kotlós a szárnyával, hadonász két karjával. Dühösen kiált a menyére:- Álldogálsz, mint a garami néma . . . Eredj, fuss az öntőasszonyért ... ' Mire Áglis néni, a javasasszony megjött, nyugodtan feküdt a beteg. Az anyja törölgette véres állát, simogatta csapzott, sűrű haját.- Lásd-e, lásd-e, Áglis - mutatott a lehunyt szemű emberre -, megint csak utolérte ..'. Azt gondoltam, kiszáll belőle a lélek ... Hoztál-e viaszt, Áglis? ... Előmutatta fekete kendője alól a viaszdarabot.- Hoztam, gyerekem, hoztam. Megöntöm az Antalt. Van-e tűz?- Ég a sporherdben, mert krumplit főzünk reggelire - mondta a menyecske, és futott a lábasért. Áglis néni ledobta a kendőjét, hozzáfogott fontos teendőjéhez. A tűzhelyre tett lábosba dobta a viaszdarabot, hétszer egymás után elmondta a Miatyánkot, azután azt az imádságot, amit örökbe kapott az anyjától: „Fűben, fában az orvosság” - kezdte hangosan, a többit magában pusmogta, nehogy ellessék tőle. (Folytatjuk) REMÉNYSÉG H N (111) A mindenható Isten nem] [hagyta az emberiséget kinyilatkoztat Ltások nélkül. Ezeknek három külön-) iböző formáját ismerjük: (1) Isten [kinyilatkoztatta magát a természetben. F,.Isten kinyilvánítja az ő haragját ax ^mennyből az emberek minden istente(lensége és hamissága ellen, akik) [gonoszul nyomják el az igazságot.) [Mert ami Isten felől tudható, világosi belőttük, mivel az Isten nyilvánvalóválj jette számukra. Hiszen ami benne lát-! Ihatatlan, tudniillik az ő örökkévaló) [hatalma és istensége, a világ teremtésé-, [tői fogva az ő alkotásaiból megérthető] ?és látható. Nincs tehát mentség szá-’ ^mukra." Rm. 1:18—20. (2) Isten ki-) ^nyilatkoztatta magát az írott Igében.) ,A teljes írás Istentől ihletett, és) [hasznos a tanításra, a feddésre, a meg- Pjobbításra, az igazságban való nevelés i Ire. Hogy tökéletes legyen az Isten »embere, minden jó cselekedetre felké-) I szí tett.” II Tim. 3:16—17. (3) Isteni [kinyilatkoztatta magát a világtörténe-j Zlemben. Isten prófétái előre megmondják. hogy milyen történelmi eseményeké (fognak bekövetkezni, sőt, hogy hogyan) ; készüljünk fel azokra. Különös figyelőmet érdemel Dániel próféta könyve és] jános Jelenések könyve. Mindkét apo-f akaliptikus próféta főleg jelképekhe^ (burkoltan írt, mert kegyetlen uralkodj [dók idejében éltek, akik nem tűrték! rvolna tétlenül, hogy személyük és birodalmuk bukását szabadon hirdessék. Hogyan vennék ma a kelet-európaié tállamhatalmak, ha a keresztény egy-| [ház János Jelenések és Dániel profé-1 rciáinak alapján, hangosan kezdené] ^hirdetni, hogy hamarosan a komrnu-1 Lnista államhatalmat a római katolikus (egyház fogja kiszorítani a államveze-) [tésből, hogy az egyház elveszett hatal-jj Ima vissza lesz állítva? Ugyanúgy] jenné, mint Heródes fogadta Jézus1 íszületésének hírét. Hatalma megőrzése^ [céljából erőszakhoz folyamodna. Dániel és János Jelenések könyvei) >mellett sokan közömbösen haladnak) lel. Sokan, tartalmilag érthetetlennek] Lmondják. Az kétségtelen, hogy ennek a) ikét prófétikus könyvnek az értékei,^ [akárcsak a nemesércek, nem a felsziznen találhatók. Az sem tagadható,] ]hogy Dániel és János Jelenések köny-1 (veinek megértésénél többféle akadály^ t mutatkozik. Csodálatosan színes jelké-( [pékre bukkanunk, melyek csak ma- Jgyarázat által válnak érthetővé. Titokzatos állatok, lovasok, nőalakok, kü (lön leges természeti jelenségek kötik [figyelmünket. Vannak olyan részek,) famelyek megértéséhez még Dániel pró-' Tféta és János apostol is segítségre» szorul. A jelképek az egyház és világ-* hatalom jellegzetes eseményeit, azok) mozgatóerőit és kimagasló tényezőit^ vázolják. Minden egyes olvasónknak ajánl-1 jjuk ,,A Világdráma utolsó Felvonása Icímü 2 dolláros könyvünket,. P. O. Box (322, Perth Amboy, N. J. 08861. Tel.: (201-251-2318. Botanaky Igor} Hirdessen lapunkban!
