Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)

1978-04-06 / 14. szám

12. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ Elégedetlenek a kanadai indiánok írta: FAZEKAS JÁNOS A Rénszarvasterületnek nevezett brit-kolumbiai táj Kanadában valóban a rénszarvasok hazája. A vidék azonban csak természeti szépségeiben látszik gazdagnak. A megélhetés az ittélő emberek részére a nehéz munkát igénylő fakitermelés. Az emberek legnagyobb része ezen a vidéken nagyvárosi szemmel nézve szegény. És ez egyformán vonatkozik az itt élő indiánokra és nem-indiánokra. Valamikor a kaliforniai aranyláz idején errefelé vonultak át a gazdagságról álmodozó aranyásók. Errefelé utazva az indián rezervációk mellett is elsuhantunk. Nagyon meglepett a messziről kiabáló szegényes életkörülmények látszata. Ezen annyira megütköztem, hogy elkezdtem kutatni: vajon igy van ez a valóságban? Vagy csak én látom rosszul? Elsősorban az indiánokkal kapcsolatban vetődött fel bennem a kérdés, hiszen sok negatív véleményt hallottam róluk. Vajon mi az igazság? íme búvárkodásom eredménye. Ez úgy érzem nemcsak a rénszarvasterületi indián rezervációkra vonatkozik hanem Kanada valamennyi indián rezervációjára. Indián. Vajon mit jelent számunkra ez a szó 1978-ban? Egészen mást, mint a múlt században. Igaz, még mindig vannak köztük, akik bölényvadá­szatokról álmodoznak, de bölénycsorda már nem rohan végig a tájon. A fehér ember civilizációja kiszorította még a bölényeket is. Beilleszkedésre a kanadai társadalomba még 1978-ban sincs szó az indiánok részéről. Vagy talán kanadai civilizációnk nem nyújt erre lehetőséget? Vagy talán a mai kanadai embert nem is érdekli igazán az indiánok gondja? Tény, hogy elégedetlenek az indiánok és szavukat mindjobban hallani, tudatuk mindjobban ébred. Van a kanadai Brit-Kolumbiában egy falu Vanderhoofnak hívják. Most ünnepelte fennállásánák ötvenedik évfordulóját. Az általános ünneplés szörnyű tragédiával végződött. Szomorú tragédiával mindenki számára és az általa felkavart hullámok még mindig nem csendesedtek le. A falucska határában folyik egy széles patak és nem messze van egy indián rezerváció, ahol a karibu indiánok élnek. Nem sokan, négyszázharmincheten, szétszóródva a rezerváció területén. Törzsfőnökük a hétköznapi életben ácsmester. Egy a tucatnyi, munkával rendelkező indián közül. Hogy a többiek miből élnek? Amiből tudnak és a kanadai kormány által nyújtott segélyből. Törzsfőnőkük nyiltbeszédű, tagbaszakadt ember aki tudja és éli a rezervációbeli indiánok minden problémáját. Főprobléma a rezerváció teljes elzártsága. Az itteni indiánok közül mindössze háromnak van autója. A rezerváció orvosi ellátása sem kielégítő. Mindössze két egyetemi végzettségű került ki innen. Az itt élő indián gyerekek 65 százaléka az általános iskola befejezése előtt bukik, vagy egyszerűen kimarad az iskolából. Az indiánok gyalogolnak, vagy autóstoppolnak, nincs más közlekedési lehetőség. Az országutak gyilkos forgalmában mindkettő nehéz. És évente jónéhány halálos áldozatot követel. A Vanderhoof-i tragédiáról igy adott hirt a helyi újság: „Szombatra virradó éjjel egy autós halálra gázolt egy indián leányt. A rendőrség vizsgálja az ügyet, egyelőre még nem emeltek vádat. Kiderült, hogy az áldozat meglehetősen ittas állapotban volt, mint Vanderhoof-ban majdnem mindenki ezen az éjszakán. A drámát nemcsak az súlyosbította, hogy Karín, az indián lány kilenc hónapos terhes volt, hanem az is, hogy a gázoló 19 éves öccse két évvel ezelőtt gázolta halálra az indián lány fivérét ugyancsak az utón. Egy esetben sem emeltek még vádat a gázolok ellen.” Karín szerencsétlen halála azonban nagy port vert fel. Vanderhoof lakosága és az indiánok szerint a Az Egyesült Államok 14 millió dollárt kíván költeni a következő hét esztendő alatt annak feltárására, hogy van-e intelligens élet az univerzumban. Carter elnöknek ez a költségvetési tétele egyesek részéről felháborodást okozott, mig kiváló asztronómusok kifejez­ték helyeslésüket vele kapcsolato­san. Akár sikerül élet nyomaira lelni, akár nem, mindenképpen jelentős lesz az eredmény és fontos az emberiség jövője szempontjá­ból Péter Imre A SETI elnevezésű program, vagyis a földön kívüli intelligens lények után kutató program nagyon komoly tudományos vállalkozás. Ennek semmi köze nincs az úgynevezett repülő tárgyak kutatásához. A SETI abból indul ki, hogy ha szénre alapozódó élet hirtelen keletkezhetett a földön és magasabb rendűvé formálódhatott a földön, akkor statisztikailag fennáll annak a lehetősége is, hogy valahol máshol hasonló történjék az univerzumban. A tudósok a meglevő felszereléssel kívánják kezdeni kutatásukat és először olyan csillagokra összpontosítanák figyelmüket, amelyeknek hasonló jellegzetességük van a mi napunkkal. Később a kutatást kiteijesztenék más csillagokra is. Még senki nem biztos abban, hogy csillagrendszerünkön kívül más csillagoknak is vannak bolygóik. A tudósok egy hatalmas rádióteleszkópot kívánnak létesíteni, amelnek több mint 1500 antennája lenne, és mindegyik antenna átmérője meghaladná a száz métert. Ezzel az antennarend­szerrel mintegy 65 négyzetkilométernyi területet látnának el, és ennek költsége 20 millió dollár lenne. A Szovjetuniónak is megvan a maga programja, amelyben űrhajókat és földi állomásokat használ a csillagok kutatására. Hogyan léphetünk kapcsolatba a földön túli lényekkel, ha egyáltalán rájuk találunk? A tudósok feltételezése szerint minden előrehaladott civilizáció képes volna arra, hogy kiolvassa jelzéseinket és megértse matematikai rendszerünket. Egy holland tudós nemrégen létrehozott egy nyelvet, az úgynevezett Kozmikus Nyelvet, ami matematikai kódrendszeren alapul. Egy másik közlési rendszer a kétjegyű matematikai rendszer, amelyben a nulla és az egyes sajtó fújta fel az ügyet, kivizsgálást követelve az ügyben. A kivizsgálás nem járt sok eredménnyel. A tények tények. Most már csak az a kérdés, hogy ki oldhatja meg az itt élők sérelmeit, problémáit. Ki adhat igazságot, amelyet oly régóta keres mindkét fél, az indiánok és a fehérek. A brit-kolumbiai Stoney Creek rezervációban élő indiánok nagyfőnöke szerint a legnagyobb igazságta­lanság, hogy minden fehér ember csak részeg indiánt lát, és nem egy problémákkal teli embert, akinek talán segítségre lenne szüksége. Nehéz problémák vannak itt, és ezt nem lehet csak a rezervációk területére szorítani. Brit-Kolumbia tartománynak ezen a vidékén a megélhetést bizony a nehéz fizikai munka biztosítja, az erdőirtás, a bányászat és a semmivel sem könnyebb farmgazdál­kodás. szám szerepel. Ezáltal a földön kívüliek az itteni jelzéseket át tudnák fordítani fekete és fehér kockákra egy rácson, s ott ki tudnák rajzolni ezzel az ember alakját, csillagrendszerünk vázlatát, a szén és oxigénatom vázlatos rajzát és igy tovább. Mivel az emberiség csak most jutott el ahhoz a ponthoz, hogy az űrrel kapcsolatba lépjen, a tudósok ebből arra következtetnek, hogy bármilyen lény, akivel kapcsolatba tudnánk lépni, jóval előrehaladottabb lenne, mint mi vagyunk. Carl Sagan, a Cornell University professzora mondotta: „Minekünk kell a legtudatlanabb lényeknek lennünk az univerzumban, akik kapcsolatfelvételre képesek. Ha lenne a mi civilizációnknál kevésbé előrehaladott civilizáció, az egyáltalán nem lenne képes a kapcsolatfelvételre. Ezért igen magasan fejlett civilizációról kell beszélnünk, ha egyáltalán kapcsolatba léphetünk más lényekkel.” KÖZEL-KELETI SZELEK... A terror megtorpantása Nem valami megnyugtató hét volt nemrégen a Közel-Keleten. Egy maroknyi fanatikus felszakitotta a félelem sebeit Izraelben és tömeges izraeli megtorlást indított el a palesztinai gerillákkal szemben. Amikor Izrael miniszterelnöke és Carter elnök tárgyalásainak legnagyobb részét az izraeliek Libanonból való visszavonulásával foglalkozott, akkor a diplomáciai óramutatót néhány évvel visszatolták a számlapon. Nem láttuk a legutóbbi terrorista támadást Izrael területén, sem annak megtorlását Libanon­ban. Mindkettőből újabbak következnek be, ha a béketárgyalások csődöt mondanak. De akkor is számíthatunk hasonlókra, ha a tárgyalások előrehaladnak. Azok a szélsőséges erők, amelyek árulással vádolják Sadat elnököt az Izraelhez való közeledés miatt, nem képesek belenyugodni abba, hogy a zsidó állam létezik még akkor sem, ha bizonyos területek visszakerülnek a száműzött palesztinaiak kezére. Ha Izrael déli és keleti frontjain béke jönne létre, még akkor is fennmaradna az a probléma, hogy kinek legyen hatalma a palesztinai városok, és táborok felett, (Folytatás a 13. oldalon) A VILÁGŰR TITKAI VAN-E ÉLET MÁS CSILLAGOKON? írta: PÉTER IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom