Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-03-23 / 12. szám
MAGYAR H IK ALK» 15. OLDAL A MÚLT VISSZAJÁR RAVASZ ÉS MEZŐTÚR Emberi gyarlóság a lenézés, a lekisebbítés: a tanult ember lenézi, lekezeli a tanulatlant, a fővárosi iskolák lenézték, lekicsinyítették a városi és vidéki iskolákat. Pedig sok esetben a tanulatlan, paraszti ember bölcsebb volt, mint a tanult, a vidéki iskolák pedig emberfej magasságban álltak tanításban, tudásátadásban, módszerben, új barázdatörésben a fővárosiak felett! így volt ez Mezőtúron is. Mert ugyan bizony a békebeli Magyarországon 1911-ben, ki hallott munkásgimnáziumról? Már pedig ilyen volt Mezőtúron Borsos Károly gimnáziumi igazgató irányítása és a nagyérdemű tanárikar tanítása mellett, azzal a céllal, ,,hogy a középiskolai ismeretanyagnak a legszükségesebb elemeit rendszeres előadások útján közöljük azokkal a felnőttekkel, akiknek fiatalabb korukban nem volt módjukban az ismereteket megszerezni''. A százból ötvenen vizsgáztak és bizonyítványt is kaptak. E kiváló iskola múltjáról, forráskönyvem nem lévén, nem írhatok. írok azonban arról, hogy ott nagy kulturális élet folyt: december, január, február hónapokban kilenc szabadlíceumi előadást tartottak, előmozdítva a nép művelődését. Kiváló előadók fordultak ott meg, egy alkalommal Ravasz László püspök is. Az előadására visszaemlékezve ötven év távlatából, az ő szép, esztétikus nyelve helyett a magam egyszerű nyelvén szeretném azt ismertetni. Ravasz kezdő, fiatal papi korából hozott egy igaz történetet Erdély havasai közül tanításra a Mezőtúriaknak. Elmondta, hogy kis gyülekezetében egyszerre eskette egy jómódú gazda két fiát. Nagy, ünnepélyes esemény volt ez, lábon, ünnepelve az egész falu, mindenki szemtanúja akart annak lenni. Annak rendje és módja szerint minden ékesen folyt le, úgy a templomban, mint a családi házban. Volt dínomdánom, messze falukra szóló lakodalom. Hónapok múlva Ravasz találkozott az öreg székely gazdával s megkérdezte hogy van megelégedve az ifiasszonyokkal? Az öreg székelyesen vakargatva a fejét búsan mondta: „Az egyik bevált Tiszteletes uram, a másik nemi” „Hogy gondolja ezt?” — kérdezte Ravasz. „Hát úgy kérem, hogy az egyik takarékos, a másik prédái” „Hogyan jutott erre a megállapításra?” „Tetszik tudni, nálunk a téli hónapokban esténként varrogatnak, foltozgatnak az asszonyok. Asztalnál ülve az egyik leejtette a tűt, de addig nem nyugodott, mig kezével tapogatva az asztal alatt, meg nem találta. A másik szintén varrt, a gyűszűt ejtette le ujjúról, de biz’ a nem hajolt le érte, nem is kereste, de odament az ómáriumhoz (szekrény) s tetejéről egy dobozból levett egy másikat — gondolván, van ott elég, minek keresgélje.” „Ennek kérem, sohasem lesz semmije, mert nem takarékos!” **♦ Hosszú évek múlva Ravasz mint a kolozsvári Ref. Teológia Fakultás professzora elkerült egykori szolgálati helyére, még életben találta az öreg székelyt, találkozva vele, megkérdezte: „Hogy váltak be az ifiasszonyok?” „Úgy, amint mondtam, Tiszteletes uram. Aki a tűt is megkereste, azok szépen gyarapodtak, aki a gyűszűt sem kereste meg, az préda maradt, nem volt semmije, a meglevőt is elherdálta, szégyenszemre a faluból is elköltözött szegény fiammal!” Ravasz igy fejezte be előadását: Akinek van füle a hallásra, hallja, mit tanít az Élet! A mezőtúriaknak, soknak, emlékezetében maradt Ravasz tanítása. ___________ MAKÁR JÁNOS Húsvét ünnepe Ó, szent éjszaka, melyen Te, Megváltó Jézusunk, legyőzve a halált, széttaposva a kigyó fejét, győzelmesen feltámadsz, Tfe nem is éjszaka, hanem nappal vagy, mert fényességet derítettél az emberi nemre. Űzd el, Megváltóm, szivemnek sötétségét, világosíts meg, hogy a húsvéti bárány elköltésére előkészülhessek. E végett és a szentkereszt titkainak felújítására és tiszteletére igyekeztem e 40 napi böjt alatt előkészülni, de, ime, végül is ellankadtam, mikor testi gyöngeséggel és oly szivbéli szárazsággal és érzéketlenséggel látogattál meg; hiszen maguk a fájdalmak, amelyeket rám bocsátottál, alkalmat adtak volna nekem a te szenvedéseid felidézésére, Ö Jézusom, ha azokat felhasználom. Mit mondjak neked, Jézusom, a gyarlóságokról, fogyatkozásokról, árnyoldalakról, melyek hozzám tapadnak, úgyhogy nem tudok nélkülük meglenni, amelyekről megfeledkezni sem nem tudok, sem nem tartozom, mert szeretlek. Ezek nélkül akarni élni, miknek hordozására méltán ítéltél engem, nem volna a te akaratodnak és rendelésednek követése, mégis miattok, éppen mert elszakítanak tőled, nem búsulnom sem volna illő , téged szerető szivemhez. Méltó tárgya vagyok magam előtt gyűlöletemnek, ok a bánkódásra és siránkozásra, de miközben szemlélem magamat, hogy mi vagyok és mit érdemiek, felismerem jóságodat, irgalmadat és nagylelkűségedet. IL Rákóczi Ferenc Am Olajfák Hegyén (Folytatás a 14. oldalról) szülési gazdagsága és kifosztottsága volt osztályrészed. Csakhogy Te a világot hívtad életre, s az univerzum végtelenjét kellett felnövő gyermekként, tékozló fiúként elveszítened, hogy aztán újra megtaláld, miután művedet befejezted. De az Olajfák Hegye, a hely, ahol térdelsz, most tökéletes elhagyatottságod helye. Holott az egész teremtés itt térdel Veled, csakhogy egy olyan gyülekezet, ahol a térdeplők nem tudhatnak egymásról. Majd jön egy angyal és megitat. Ahogy a halálraítéltnek is lehet egy utolsó kívánsága, amit vagy teljesítenek, vagy nem. Egy biztos. Az Atya mindig teljesiti, mindig és mindenkivel szemben. Ahogyan azt Veled szemben is megtette. Nem mint fiával, hanem mint minden teremtménnyel szemben. Az, amit keresztnek hivunk, az agónia elhagyatottsága csak ezután következi. Istenem, milyen iskolában is járunk? Milyen küszöböt is kell átlépnünk még? Pilinszky János A HÚSVÉT-SZIGET REJTÉLYE (Folytatás a 12. oldalról) szoborkolosszusokat a kőfejtőből, a Rano Karaku vulkán sziklaoldalából kezdetleges kőeszközökkel kifaragva, hogyan tudták kilométereken át szállítani, s a sziget különböző pontjain felállítani. Titok az is, hogy miért készült ez a több száz kőszobor. Vajon istenek bálványképei ezek, vagy az ősök tiszteletére emelt emlékművek? Az is kérdés, miért maradt abba a szobrok készítése olyan hirtelen vagy három évszázaddal ezelőtt, s miért döntötték le később azok jó részét. Nem kis problémát jelent a tudósoknak a sajátos husvét-szigeti Írás megfejtése, aminek külön érdekessége az, hogy közeli rokonságot mutat a 20,000 km. távolságban levő India hieroglifáival, a régen eltűnt ősi indus írással. Heyerdahl kutatómunkájának eredménye volt egy csomó kis méretű kőszobrocska megszerzése. Ezek titkos barlangokból kerültek elő. Az ilyen barlangok szolgáltak menedékül az egyes családoknak, s ezekben rejtették el személyes holmijaikat. A barlangok azonban bizonyos kultikus szerepet is kaptak. A Husvét-sziget lakói a legfelsőbb isten tiszteletére rendezett ünnepeken is faszobrokat tartottak a kezükben. Ezeken kívül minden családnak voltak házi istenei, amiknek kőből készült képmásait a barlangokban rejtették el. Ezeket nyilvánvalóan azért rejtegették, mert ezek — hitük szerint — addig tudták betölteni védő és elhárító feladatukat, mig ellenségeik előtt ismeretlenek maradtak. 1864 óta, amióta a sziget lakói gyakrabban érintkeznek a külvilággal, indult meg a keresztyén missziói munka, de csak 1935-ben kezdődött el a tulajdonképpeni egyházi élet, amikor egy Englert nevű chilei kapucinus misszionárius érkezett a szigetre. Valójában azonban még mindig él az ősi pogány hit a keresztyénség mellett. Ezért maradtak meg olyan sokáig a titkos családi barlangok, s bennük az elrejtett háziistenek. A tudományos kutatás sok mindent feltárt és megfjycett a Husvét-sziget titkaiból, de még ma is rejtély a sziget kultúrájának eredete. Csupán feltevésekre hagyatkoznak a kutatók ebben a vonatkozásban. Számba veszik a kultikus ábrázolások, az irás, az archaikus építkezés, a szobrászat és a vallás ezerféle elemét, s azokból próbálják megállapítani, hogy honnan jött ide ez a nép. Hol vannak rokon vagy ehhez hasonló kultúrák? Dél-Amerika partjairól indultak el a szigetet benépesítő őslakók, vagy nyugat felől hajóztak törékeny csónakjaikon ezer kilométereket a legközelebbi polinéziai szigettől, esetleg talán a tízezer kilométeres távolságban levő Salamon-szigetekről hozták kultúrájukat? Ha ezekben a kérdésekben nem is lehet teljes bizonyossággal dönteni, az tény, hogy a Husvét-sziget őslakossága évezredekkel ezelőtt magas kultúráról tett bizonyságot, különösen az építészet és a szobrászat terén, s olyan technikai tudásnak volt birtokában, ami méltán váltja ki a ma emberének őszinte csodálatát. Ami a mi érdeklődésünket is felkeltheti, az a sziget elnevezésén túl, éppen ez a csodálatos kultúra lehet. A szigetet 1722. április 6-áa, Hasvét vasárnapján fedezte fel Roggeveen holland admirális. Innen ered ez elnevezés. Bizonyos azonban az, hogy ezen a néven túl sokkal nagyobb figyelmet érdemel ez az ősi, sok tekintetben még fel nem derített, rejtélyes titkokat magában hordozó kultúra. Vető Béla
