Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-03-16 / 11. szám
I EGY LETŰNT KOR SZENZÁCIÓI a cinkotai tömeggyilkos írta: KALLÓS FERENC ______________________________________________________________MAGYAK HÍRADÓ A cinkotai bádogosról, a tömeggyilkosról nem a magam hosszú budapesti újságíróskodásából előkotort visszaemlékezés alapján írok. Hiszen — tömeggyilkosságának kiderülésekor öngyilkosságba menekülve a következmények elől — ő jóval az én megszületésem előtt már halott volt. Amit alább róla elmesélek, azt a nálam 20 évvel idősebb jó barátom elbeszélése során készült hangszalagfelvételből állítottam össze. A cinkotai bádogost talán senki sem szerette egész életében. Apátlan-anyátlan árva lett már egyéves korában. Bádogosnak tanult ki, és sohasem nősült meg. Pedig nagyon szerette a szerelmet. A nők barátjának nevezték. De nem a nők bolondjának. Arra ő nagyon is ügyelt. Nem verte dobra szenvedélyét. Inkább elbújt vele. Minden szabad idejét arra fordította, hogy apróhirdetéseket adjon fel a Friss Újság ismerkedési rovatába, és elintézze terjedelmes levelezését a válaszoló nőkkel. Amikor a levelei között kotorásztak a detektívek, mind csupa-csupa szerelmeslevél került elő, jellegzetes cselédírással. Egy aranyos, rózsás, galambos képes levelezőlapon ez a versike volt olvasható: Van még harmat fenn az égben, majd lehull. Van még kislány Tiszán innen, Dunán túl. Van még harmat, lesz még virág a mezőn. Lesz még egyszer nekem is hű szeretőm. A másik oldalon az címzés: tek. kis béla úrnak Cinkotta. Őneki írták, őt remélték annak a hű szeretőnek, majd férjnek... Milyen arccal olvashatta ezt a bádogos egy pesti kávémérésben, vagy a cinkotai udvaron a disznóól és a fáskamra között? Vajon hány halott pihenhetett már akkor ott a bádoghordókban? Öt? Hat? Talán éppen ez a kis cselédlány lett a hetedik, amennyivel a sors akaratából betelt a létszám? Annyi bizonyos, hogy Kis Béla borzalmas lélekismerő volt és kemény maradt egész életében. Nem jártak kísértetek a bádogosműhelybe. Legfeljebb az első gyilkosság rendítette meg, a többi hat már gépszerűen ment, az ölés mámorából. Mindent megvetett a célján kívül. Lenézte az embereket és a markába röhögött. Ha megismerkedett egy lánnyal, viszonyt kezdett vele. Házassági ígérettel, ha a lány másként nem adta neki magát. Ha aztán a barátság szálai kissé összegomolyodtak, akkor már szemügyre vette a lányt, mint szakember. Megnézte jól a termetét, mértéket vett róla szemmel, szakértőén. Amikor pedig már megunta szeretőnek és a házassági ígéret miatt elmérgesedett közöttük a viszony — dolgozni kezdett a neki szánt bádoghordón. Még élt a lány és nem sejtette, mi vár rá. De Kis Béla éjjel a félreeső műhelyben, a bádogosok vaksi kézilámpásának gyér világosságánál kalapált és forrasztott, izzadó homlokkal és éles szemmel készítette az áldozat számára a termetére illő koporsót, előre, mint a középkori hercegeknek volt szokás. Külön megmunkálta a födelet, amelyet majd akkor, a lány megfojtásának éjszakáján, pár perc alatt becinez. Hiszen értette a mesterségét. Temetkezési válllatoknak is dolgozott. Ő forrasztotta le — mindig kitűnően — az érckoporsók födelét légmentesre. Olykor-olykor, amikor úgy találta, hogy a szeretője mégsem túl veszélyes, van még valami várnivaló, egy párkoronás fülbevalóval, vagy más ékszerrel elhallgattathatja az eljegyzés templomi kihirdetését sürgető cselédlányt, akkor félbeszakította a munkát, félretette az abroncsokat, cinlemezeket, igen fölényesen. Majd előveszi ő azokat, amikor végleg szükség lesz rájuk. És akkor — a megfojtott áldozattal kibélelve — odagurítja a disznóólba, vagy a fáskamrába, az előbbi áldozatokat rejtő többi hordó mellé, nagy magabiztonsággal. Egyébként Budapesten több lakást tartott fenn, mert egyidejűleg több szeretővel is élt. Álneveken szerepelt, de gyakran a saját neve alatt is élt így. Kitűnően tudott beszélni, mindenkivel annak a nyelvén. Barátai nem voltak. A szerelmen és a pénzen kívül mindent megvetett. Fölényes volt. Megtörtént, hogy a zsidó hitközség — tévedésből — kivetette rá az egyházi adót. A cinkotai bádogos nem tiltakozott ellene, keresztény létére fizette mindhalálig. Néha hangoztatta is, hogy ő tulajdonképpen zsidó, és nevét Kleinről magyarosította Kisre. Nem tudta, mikor veszi esetleg hasznát ennek a füllentésnek. Otthon olvasott, művelődött. Takaros kis könyvtárat találtak nála. Lekedvesebb könyvei — a sok ujjlenyomatról megállapíthatóan — Casanova emlékiratai és Boccaccio elbeszélései voltak. Találtak nála egy francia nyelvtan könyvet és szótárt, néhány teleírt nyelvgyakorló füzetet is. Szorgalmasan tanult franciául. Ki tudja, milyen tervek főttek az agyában? Talán kicsinynek érezte hazájában a teret és nemzetközi szélhámosnak készült francia földre, a szerelem, és elképzelése szerint a kalandok országába, hogy Párizsban folytassa, amit Cinkotán elkezdett? Hétszeres gyilkossága a szenzációk nélküli, csendes jó aranybékébe robbant bele. Irtózatosan nagy port vert fel. A budapesti lapok rendkívüli kiadásban számoltak be róla. Hetekre szóló téma volt a széleskörű nyomozás is, amely temérdek érdekes részlettel szolgált. A külföldi lapok is újra, meg újra első oldalon foglalkoztak vele. A cinkotai tömeggyilkos bádogos 1911 májusában világhírnévre tett szert. Zrínyi Ilona 1703. február 17. (Folytatás a 12. oldalról) férfiak először ismeretlenül tűntek föl előtte... Az egykor sima, borotvált arcú férfiak, övigérő szakállal áltak előtte. Thököly, észrevévén nején a pillanatnyi zavart, kilépett társai közül s ölelésére sietett réglátott hitvesének. Darabig némán, sűrű könnyhullatás közben csüggtek egymás kaijain, mig az édes viszonttalálkozás első öröme után szóhoz juthatnának. Ez időtől fogva Zrínyi nem vált el többé férjétől.” HIVŐ ASSZONY — Nikomedia 1703. február 17. Zrínyi Ilona római katolikus volt egy olyan országban, amelyben a 16—17. sz. fordulóján a lakosság egy része volt csak katolikus, s amelyben 1650 körül az esztergomi egyházmegye területén mindössze 200 plébánia van, addig több ezer protestáns gyülekezet és lelkész, s amelyben 13. OLDAL 1700-ban a pécsi püspök azt hja, hogy sem római hitű pap, sem a papképzéshez pénz és hely nincs az országban. — A katolikus Zrínyi Ilona első házasságával a reformátusból katolizált Rákóczi családba lépett, második házasságával a lutheránus Thökölybe. Az a harc pedig, amit ő és mindhárom család a Habsburgok ellen folytatott, egyaránt a nemzeti és a vallási szabadságért folytatott harc volt. Ennek a különös,,ökumenének” a jegyében fogadta Zrínyi Ilona halálos ágyánál a református Komáromi János erdélyi kancelláriai jegyző szolgálatát. Komáromi János megosztotta a fejedelmi párral a törökországi száműzetést és naplót vezetve, krónikás hűséggel számol be az ozmán birodalomba való utazásukról, tridzsek majdani napjaikról és mindkettőjük haláláról. Takácsné Kovácsházi Zelma Ha varázsló volnék Ha varázsló volnék egy golyóban laknék, mint csiga házával, benne közlekednék! Napestig gurulnék, még ajtót se nyitnék — csöngethene bárki: nem kellene vendég! Golyómban utaznék: onnan lőnék medvét ágyelő szőnyegnek, ha varázsló volnék... Végh György Derűs történet János pápáról ELSŐBBSÉG XXIII. János pápa még apostoli nuncius korában az egyik fogadásról lakosztályába igyekezve az egyszemélyes lift előtt összetalálkozott a francia főrabbival. Udvariasan invitálták egymást eredménytelenül. Végül Roncalli nuncius igy szólt: „Semmi kétség, önt illeti az elsőbbség. A mi hitünk szerint ugyanis az ószövetség előbb volt mint az uj.” Az érv meggyőzte a főrabbit, elmosolyodott és szó nélkül beszállt a liftbe. osoly A kórust leinti a karnagy: — Maga ott hátul miért bömböl telitorokból, amikor itt pianót ír elő a partitúra? — Kérem, én a Kovács kartárs helyett is énekelek, nem tudott eljönni a próbára, és megkért, hogy helyettesítsem... A szálloda folyosóján topogás, szaladgálás, lárma. A vendég nem tud aludni. Amikor dühösen felhívja a portást, hogy panaszt tegyen, az így válaszol: — Sajnálom, uram, de nem kényszeríthetem a tűzoltókat arra, hogy halkabban oltsanak.
