Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-03-16 / 11. szám
ív. vi-íi/nu MAGYAR HÍRADÓ MARGÓ HALDEMAN KÖNYVE írta: FAZEKAS JÁNOS Fazekas János H.R. Haldemannak a Watergate-botránnyal kapcsolatosan irt könyvéért tódulnak az emberek a könyvüzletekbe. Amikor azonban a könyvet elolvassák, akkor úgy vélik, hogy nem a valóságnak megfelelően adja vissza a tényeket, vagy legalábbis nem von le megnyugtató következtetéseket. Haldeman valamikor Richard Nixon elnök közvetlen munkatársa volt, mégis azt hangoztatja az egész könyvben, hogy Nixon, az elnök, a Watergate mögött állt. Haldeman többek között ezt állítja: — Nixon „saját maga akarta, hogy azok a betörők” a Watergate-épületbe nyomuljanak. — Nixon ,,az első naptól kezdve szerepet játszott az eltussolási kísérletben.” — Nixon esetleg beadta a derekát egykori munkatársa, Charles Colson zsarolásának. — Nixon azzal fenyegetett, hogy zaklatást okoz a CIA-nak, ha nem vesz részt az eltussolási kísérletben. — Nixon „egyszerűen kezdte megsemmisíteni az összes Watergate-hangf elvételi anyagot, amikor aggódni kezdett azok napvilágra jutása miatt.” Erre Nixon tengerparti villájából, San Clemente, Kaliforniából csak annyi válasz érkezett, hogy „Nixon volt elnök májusban adja ki emlékiratait.” Persze Haldeman könyve nem teljes egészében vádolással van tele. Haldeman dicséri Nixont külpolitikai szakértelméért; bőségesen tárgyalja azt, hogy miként utasította vissza a Szovjetunió meghívását egy Kina ellenes atom támadásban való összefogás ügyében, és nagymértékben Henry Kissinger volt külügyminiszterre építi írásművét. Haldeman hangoztatja, hogy megbízható adatokat közöl. Hiszen Nixon mellett volt 1962-től kezdve egészen addig, amig a Watergate-botrány miatt, tizenegy évvel később le kellett mondania fehér házi vezető tisztségéről. „Soha nem voltam társadalmi barátja Nixonéknak” — Írja Haldeman. Mégis közelebb volt hozzá, mint bárki más a hivatali síkon. Különösen megrázok e sorok: „Az egész történelemben kevés embernek jutott a felemelkedésnek az a kiváltsága, mint nekem; és kevés embert ért a lezuhanásnak olyan tragédiája, mint engem.” Máshol meg azt idézi vissza, hogy valamikor ezt mondta: „Nixon volt a leghátborzongatóbb ember, aki valaha a Fehér Házban lakott.” Haldeman könyvének hitelességét elsősorban Sam Ervin vonja kétségbe, aki a Szenátus Watergaye-bizottságának a feje volt. „Azt mondhatnám, hogy mielőtt elfogadnám könyvét, mint hiteles leírást, előbb át kellene dolgoznia az összes apostoloknak, kivéve Judást. Egy ember, aki hamisítást képes elkövetni eskü alatt is, valószínűleg kisértést érez ennek elkövetésére akkor is, amikor nem kell neki esküt tennie.” John Dean III., Nixon elnök fő belügyi tanácsadója szintén valótlannak és hipotetikusnak tartja Haldeman Írásának sok részét. Szerinte a bíróság odafordulhatna most hozzá és megkérdezhetné, „Nos, Mr. Haldeman, nem tudta ön ezeket korábban —, azt jelenti ez, hogy az altatószer hatása elmúlt, és most már tud válaszolni azokra a kérdésekre, amelyekre évekkel ezelőtt nem adott választ?” ÉLET ÉS TUDOMÁNY MIKOR HALUNK MEG? Mindenki tudja a születés időpontját, vagyis hogy az ember a fogamzás után kilenc hónappal jön napvilágra. Most azonban a Brigham Young University egyik szociológusa úgy véli, hogy felfedezte a meghalás idejét is. Tanulmányok egész sora alapján kifejtette, hogy az emberek fele az utolsó születésnapot követő kilencven napon belül hal meg, és tiz haláleset közül csaknem nyolc az illető születésnapját követő első hat hónapra esik. Kevesen halnak meg a születésnapjukat megelőző három hónap alatt, ami azt jelenti, hogy a halál is ünnepel és „kegyet” biztosit az embernek. Mindig úgy gondoltuk eddig, hogy a halál vaktában érheti utol az embert bármikor és bármilyen helyen. Azonban dr. Phillip R. Kunz tanulmányai azt mutatják, hogy meghatározott ideje van a halálnak, akár betegség előzi meg, akár baleset által, vagy öngyilkosság által következik be. Az ember születésnapja kritikus idő az életében, mondja Kunz. Ez az időszak az örömnek és a szomorúságnak az alkalma és éppen ezért egy nagyobb fordulópont. Szerinte azért halnak meg kevesebben a születésnapjuk előtt, mert ilyenkor készülnek az ünneplésre. Amikor azonban vége a születésnapi partinak, az ember elveszíti érdeklődését az élet iránt és tudatosan vagy tudat alatti módon feladja az élei iránti vágyát. Éppen ennek tudatában, a családtagok és barátok jobban vigyázzanak az idősebb családtagokra, ha elkeseredett állapotban van és segítségre szorul. Kunz első tanulmányában a Salt Lake városban 1975-ben és 1976-ban meghaltakkal kapcsolatosan vont le következtetéseket. A 747 haláleset közül 46.3 százalékban a születésnapok utáni három hónap alatt haltak meg az emberek, 31.2 százalékban a második három hónapos időszak alatt, és 14.5 százalékban a harmadik három hónapos idő alatt. Csupán 8 százalék halt meg a születésnapot megelőző negyedévben. Az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy még a balesetek nyomán járó halálesetek is ugyanezt a képet mutatják. A baleseteket követő haláleseteknek 51 százaléka az áldozat születésnapját követő három hónap alatt következett be. Az összes ilyen esetek 80 százaléka a születésnap utáni fél esztendő alatt történt és csak 9.2 százalékban következett be az áldozat születésnapját megelőző három hónap alatt. Az eredmények alapján felmerül az a kérdés, hogy a „balesetek” tényleg balesetek, vagy sok esetben kísérletek az önpusztitásra. Kunz ezeket irta: „Vitatható, hogy a balesetek nem véletlenül történnek, hanem tudatos vagy öntudatlan emberi akarat alapján. így bizonyos autóbalesetek lényegében öngyilkosságok.” Kunz a hivatalosan megállapított öngyilkossági eseteket is vizsgálat tárgyáva tette és azt találta, hogy az Utah államban 1974-ben és 1975-ben elkövetett 377 öngyilkosság 42.8 százaléka a születésnapot követő három hónapra esik. 74 százalék pedig a születésnap utáni fél év alatt következett be. PRÁGA NYUGAT FELÉ HAJLIK Csehszlovákia konzervatív és elszigetelődésre .hajló Kommunista Pártja és kormánya bizonyos jeleit adja annak, hogy megnyitja a kapukat Nyugat felé. Ezt különösen az egyre súlyosbodó gazdasági és politikai problémák teszik szükségessé. Csehszlovákia az utolsó kelet-európai ország, amely részesedni kíván az Egyesült Államok és Nyugat-Európa által felkínált beruházási tőkének és fejlett technológiának az áldásaiból. Annak is megvan a lehetősége, hogy Prága kiemelkedik elszigeteltségéből, ahová tiz évvel ezelőtt vonult a szovjet-vezette invázió után. Ebből a célból különböző lépéseket kívánnak tenni, ami nyugati diplomaták szerint határozott jele a Nyugat felé való közeledésnek. Tavasz végén vagy nyár elején, valószínűleg júniusban, Gustav Husak, a Kommunista Párt főtitkára Nyugat-Németországba látogat. Ez lesz az első látogatása nyugati országban, amióta tiz évvel ezelőtt kezébe vette a hatalmat. Decemberben Lubomir Strougal miniszterelnök látogatott először Ausztriába. A múlt év augusztusában 150 millió dolláros kölcsönt vettek fel nyugati bankoktól, amelyek között négy amerikai bank is szerepel. Ugyanakkor igen erősen megnövekedett a nyugati technológiának az importja, különösen Nyugat-Németországból, Csehszlovákia legnagyobb nyugati kereskedelmi partnerétől. A következő néhány hónap alatt, csehszlovák és amerikai diplomaták kezdenek tárgyalásokhoz a két ország között fennálló legnehezebb kérdésekről. Elsősorban az amerikai állampolgároktól elkobzott vagyon kárpótlásáról, és az Egyesült Államokban a második világháború óta őrzött nagymennyiségű, arany kérdéséről kívánnak tárgyalni. A megbeszélések utolsó fázisában a két ország között fennálló kulturális és tudományos együttműködésről lesz szó. Jelenleg Csehszlovákia az egyetlen kelet-európai ország, amelyiknek nincs ilyen jellegű megegyezése az Egyesült Államokkal. Annak ellenére, hogy mindezek a lépések kilátásban vannak, még nincs határozott bizonyítéka annak, hogy a csehszlovák vezetők jó szívvel közelednek Nyugat felé. Mind nyugati, mind keleti diplomaták úgy vélik, hogy ezeknek a kezdeti tárgyalásoknak a sikere jelentősen megerősíti a kis liberális csoportot a csehszlovák kommunista párton belül. Másrészt viszont, bármilyen sikertelenség esetén, az uralkodó konzervatív többség még inkább alapot talál arra, hogy továbbfolytassa elszigetelődési politikáját. A Nyugat felé hajlás legközvetlenebb oka a gazdasági élet hanyatlásában rejlik. A második világháborúból Csehszlovákia fejlett iparral került ki, de az elmúlt harminc év alatt nagyon kevés modernizálás történt az ipar terén. Ezen akarnak segíteni a most kilátásban levő kapcsolatfelvétel által. I
