Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-02-23 / 8. szám
12. OLDAL MAGYAK HIRADO AZ UFO-LÉNYEK írta: KALLÓS FERENC A hosszú élet sóvárgása régen ott motoszkál úgy az egyszerű, mint a tudós szakemberek agyában. Mindeddig azonban nem sikerűit megtalálni a titok nyitját és az emberélet még kivételes esetekben sem nagyon haladja túl a száz esztendőt. Ronald Bracewell dr. a Stanford University csillagásza azonban úgy vélekedik, hogy a fantasztikusan hosszú emberélet már a küszöbön van és közeleg a nap amikor az emberi élet időtartama 400-500 esztendő lesz. Dr. Bracewell nemrégiben a következőket mondotta egyik szabadegyetemi előadása során: — Nem lehet kétségbevonni, hogy a világűrben létező rendkívül fejlett civilizációk a UFO-k utján rövidesen közvetlen kapcsolatot létesítenek velünk. És ezek a civilizációk fognak bennünket megtanítani a hosszú élet titkára és azután átlagosan 400-500 évig élünk majd. — Gondoljunk arra, hogy a jelenlegi fejlődésünk is a hosszú élet felé közeledik. Az emberélet átlagos időtartama már ma is lényegesen hosszabb, mint amilyen például akárcsak ötven évvel ezelőtt is volt. — Az öregedés számos tényezőjét sikerült kiküszöbölnünk, és ez a folyamat állandó. Meggyőződésem, hogy a világűr egyéb bolygóin kétségtelenül létező értelmes lények nálunk tovább jutottak nemcsak technikailag, de azon a téren is, 1 hogy lényegesen hosszabb az életük a mi életünknél. — Emlékezzünk vissza rá, hogy egyszer egy UFO lezuhant a Földön utasaival, akik közül egyet felboncoltak. Arcra 35-40 évesnek látszott, az agyának redőzöttségéből azonban megállapították, hogy kb. 400 éves lehetett. — Az UFO-lények kétségtelenül igyekezni fognak tudásukat és tapasztalataikat átadni nekünk. Mert békés lények, akik földi emberéletben még sohasem tettek kárt. — A világűr egyéb civilizációihoz viszonyítva a mienk még rendkívül fiatal, ezért az UFO-lények nyilvánvalóan szívesen osztják meg majd a tudásukat, tapasztalataikat velünk. Hiszen szemükben mi vagyunk a fiatal és fejlődőképes civilizáció. — A jövő fejlődése kétségtelenül az lesz, hogy az öregedés folyamatát sikerül majd megállítanunk: a szívbetegség és a rákbetegség teljesen ismeretlenné válik. Megváltozik majd a tanulás és a tanítás formája is és ez természetes lesz: egy civilizáció, amelynek tagjai 400-500 esztendeig élnek, másként tanulnak, tanítanak és másként adják át tapasztalataikat a fiataloknak, mint egy olyan civilizáció, amelynek tagjai 70-80 évig élnek csupán. — Egyre több és egyre kétségtelenebb jeleit látjuk annak, hogy a világűrbeli, rendkívül fejlett civilizációk igyekeznek velünk felvenni a közvetlen kapcsolatot. Közeledik a nap, mikor egy száz esztendős hajadon „serdülő kislány” lesz, és amikor a földi országok 120 esztendőben fogják megállapítani azt a minimális korhatárt, amikor valaki alkoholt vásárolhat és fogyaszthat. És a jövő világában alighanem 150 éves katonák fognak majd szolgálni hadseregünkben és az egyetlen reménység az, hogy fejlődésük során talán a hadseregeket is képesek leszünk megszűntetni. De mi lesz velünk, Senior Citizenekkel, akiket már öregen ér az a kor, amikor az öregedés évszázadokra elhalasztható lesz. Mi akkor itt állunk már 60—70 éves korunkban megöregedve. Vajon hoznak-e valami gyógyirt számunkra is a jóságos UFO-lények, amitől visszafiatalodhatunk? Van-e nekik erre is valami megoldásuk? Mindenesetre — ezt rég tudom és vallom — mi vagyunk a legpechesebb korosztályok, a mostani 40—50 évesek, mert lehet, hogy mi meg sem étjük, amikor az UFO-lények átadják a földi embereknek a sokévszázados emberélet titkát, gyógyszerét, vagy módszerét. Szerintem a földi orvostudomány is a halál legyőzése felé halad és azt vallom, hogy az unokáink már örökéletűek lesznek, vagy legalábbis addig élnek majd, ameddig akarnak. ÁLLATI DOLOG KUTYA JÓ ÉLET Éjjel-nappal reflektorok világítják meg a villanyárammal telitett szögesdrótkeritést. Aliig felfegyverzett őrök állják el a magánutakat és ösvényeket, amelyek a titokzatos telepre vezetnek, északra a floridai Fort Lauderdale-től. Az utóbbi nyolc évben csak egy maroknyi gondosan megválogatott vendég jutott el a drótkerítés mögé, az épületbe, amelyet gondosan őriznek, mint valami titkos katonai objektumot. Persze nem csoda, hogy őrzik, mert ez a 81 hektáros birtok évek óta a viharos tiltakozások pergőtüzében áll. Több mint félmillió levélíró, megszámlálhatatlan dühös telefonáló tiltakozott amiatt, ami a drótkerítés mögött történik. De hát mi is az? Deerfield Beach az a börtön, ahol a világ leggazdagabb foglyait tartják. Nem embereket, hanem 60 öreg kutyát. Mindegyik kutya vagy félmillió dollárt ér — de csak addig, amig életben van! A kutyák ketreceit naponta fertőtlenítik. Soha nem engedik ki őket a kertbe, futkározniuk sem szabad. Táplálékuk fehérjékből és vitaminokból álló Ízetlen tápszer. Sohasem kapnak csontot, nehogy egy szilánk felsértse a nyelőcsövüket. Igaz, nem mindennapi kutyákról van szó. A sorozatos bírósági tárgyalásokon nem is kutyáknak nevezik őket, hanem az 1968-ban elhunyt Eleanor Richey „aktiv örököseinek”. A hölgy végrendeletében száz gazdátlan kutyára hagyta 30 millió dollár értékű vagyonát. Amig a kutyák élnek, a vagyont a floridai Broward Bank kezeli. Joga van legjobb belátása szerint forgatni a tőkét. Jövedelmező vállalkozásokba, ingatlanokba és részvényekbe fektette hát a pénzt. De amikor az utolsó kutya is kimúlik, a bank kötles átadni az egész vagyont az alabamai Auburn alapítványnak, amely állatorvosi kutatással foglalkozik. így aztán a kutyák életben tartása sok millió dolláros üzlet. 1968 óta, amikor Miss Richeyt holtan találták szerény Fort Lauderdale-i házacskájában, már 40 kutya múlt ki, csaknem mind végelgyengülésben. Sok kutya már több mint húszéves. Némelyik vak, némelyik béna. Állatorvosok egész csoportja lesi minden szusszanásukat, és állítja össze számukra a különleges táplálékot, amely arra hivatott, hogy az áltagos kutyaéletkornál sokkal tovább életben tartsa őket. Jól felszerelt kórházat tartanak fenn az értékes kutyák számára. Külön épületben helyezik el a lábadozókat. Ha valamelyik kutya megbetegszik, az állatorvosok részletes jelentést készítenek a Broward Bank számára. A milliomos hölgy élete húsz évét szentelte a gazdátlan kutyák gyámolitására. Az volt az elgondolása, hogy menhelyet alapit ezer gazdátlan kutyának, ahol gondoskodnak róluk, de szabadon élhetnek. Miss Richey halála után azonban a Broward Bank, a végrendelet végrehajtója megkaparintotta a vagyont, és meggyőzte a biróságokat, hogy nem kell kutyamenhelyet építeni. A meglevő száz kutyát idehozták a farmra, és azóta is itt tartják őket. Sorsuk felháborítja az állatbarátokat. Ezért volt kénytelen a bank valóságos erődítménnyé alakitani át a farmot. Levélírók ezrei sürgetik hétről hétre, hogy Miss Richey millióit fordítsák a szenvedő emberiség javára, vagy legalább a gazdátlan kutyák javára, de ne arra, hogy állatkínzó módon életben tartanak néhány tucat elaggott kutyát, mert a bankárok érdekei igy kívánják. A tettre kész tiltakozók többször megpróbálták agyonlőni vagy megmérgezni a kutyákat. Magára Miss Richeyre is nagyon sokan haragszanak a végrendelete miatt. A tiltakozó kampány nem sok eredménnyel kecsegtet. A bank elnökhelyettese azt mondja: — Miss Richey végakaratának végrehajtói vagyunk. Ö azt kívánta, hogy a kutyák jólétben éljenek a kutyaéletkor legvégső határáig, és igy is történik. Igen ám, de a végrendeletnek van egy záradéka, amely lehetővé teszi, hogy a kutyákat magánkézbe adják át. A bank azonban mindeddig egyetlen kutyát sem volt hajlandó elengedni a farmról. Jogi szempontból a kutyák nem tulajdonosai a pénznek. A vagyon a kutyák „használatára és javára” van a bankfolyószámlán elhelyezve. A bank egyik részlege kizárólag a Richey-vagyon kezelésével foglalkozik. Minden kutyának megvan a saját kartotékja és részvénykötege. A célszerű beruházások négyszeresére növelték a hagyatékot. A bank természetesen azt kívánja, hogy ez a boldog állapot minél tovább tartson. De minden állatbarát tudja, hogy Deerfield Beach 60 foglya szives-örömest lemondana a 30 millió dollárról, ha szabadon hancurozhatna a parkban. NŐI SAROK Szexuális zaklatás A főnök kacsintott. Úgy gondolta, ez eléggé ártatlannak tűnt, vagy a hölgy nem is vetett rá figyelmet. Ezzel azonban nem lett vége a dolognak. Gyakran megveregette női beosztottjának a vállát, és a minap a hátsó részét is. A hölgy azon töprengett, hogy ha igy folytatódik, vajon mi lesz ennek a vége. Már olyan közel volt céljához, hogy feljebb kerüljön a fizetési listán és a munkakörben. Nem akarta, hogy ennek bármi is az útjában álljon. De egyre kényelmetlenebbül kezdte érezni magát főnökével szemben. (Folytatás a 15. oldalon) Kalló« Ferenc i
