Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)
1978-02-23 / 8. szám
I 4 OL»T>AT, MAGYAR H1KAUG JÓSNŐ A SCOTLAND YARD SZOLGÁLATÁBAN LONDON - 1974 februárjában egy londoni múzeumból több értékes festményt loptak el, köztük Vermeer „leány gitárral" című képét. A Scotland Yard legjobb detektívjei tíz héten át hiába nyomoztak a tolvajok után, míg egy napon valaki jelentkezett telefonon. Nemcsak a nyomozás nyilvánosságra nem hozott adatait közölte, hanem a képek rejtekhelyét is. Nella Jones „Információi olyan részletesek és pontosak voltak, hogy azt hittük, az illető kapcsolatban áll a tolvajokkal. Ezután figyeltük telefonjait, követtük, végül meggyőződtünk a jóhiszeműségéről” mondja a Scotland Yard felügyelője. — „Nem tudom, hogyan jutott az adatokhoz, de nincs kizárva, hogy telepatikus úton. Ettől kezdve különleges tanácsadónk lett, ami persze nem hivatalos kapcsolat, de szükség esetén igénybe vesszük a segítségét.” Nella Jones, a jósnő, középkorú asszony, aki korábban takarítással kereste kenyerét. Már kilencéves korában mezőgazdasági munkát végzett, így iskolázottsága igen csekély, a nagy létszámú család nem tette lehetővé a tanulást. Szülei elváltak, Nella apjával Londonba költözött és ekkor kezdett megnyilvánulni látnoki és gyógyító képessége. O maga meséli el a hihetetlennek tűnő történetet: „Éppen a tévé-híradót néztem, amelyben hírt adtak a képlopásról, amikor transszerű állapotba kerültem és egy másik kép fedte el a képernyőt. Úgy tűnt, hogy a Kenwood múzeum fölött vagyok, ahonnan minden, a közelben elrejtett tárgyat képes vagyok felfedezni. Papírlapott vettem elő és két keresztet rajzoltam oda, ahol a tárgyakat láttam. Amikor a kép eltűnt, elmeséltem egyik barátomnak, hogy mi történt velem. Bátorított, hogy hívjam fel a Scotland Yardot. Közöltem, kutassanak az épület mögötti bokrok között, ott láttam meg a Vermeer kép egyik sarkát. Tizenöt perccel később cseng a telefon. Bejelentették, hogy megtalálták a képet, értem küldtek egy rendőrautót, és ki-PHILADELPHIA — Meg emlékeztünk arról, hogy a University of Pennsylvania védnöksége alatt működő University Museum Magyar Népművészeti Kiállítást fog rendezni ebben az évben. A kiállítás célja a magyar népművészet változatainak bemutatása az Egyesült Államokban. A kétségkívül fontos kulturális kiállítás sikerének biztosítására a rendezőségnek sikerült megnyerni a legnagyobb amerikai és kanadai múzeumok, valamint magánosok ígéretét, hogy gyűjteményeiket rendelkezésükre bocsátják a kiállítás céljaira. Ez a beszámoló egyúttal kérelem azokhoz, akiknek tulajdonában vannak magyar népművészeti értékek, hogy azokat kiállítás céljából bocsássák a bizottság rendelkezésére. Szükség van pártákra, fejdíszekre, népi kosztümökre és hímzésekre, de ötvösműveket, dísztárgyakat, a szobrászat minden változatát is használni tudják. A duplikációk elkerülése végett arra kérik a népművészeti tárgyak tulajdonosait, hogy a kölcsönzésre szánt gyűjteményükről színes fényképeket küldjenek a következő címre: MRS. EVI BOSSANYI LOEB 1212 FAIRACRES ROAD JENKINTOWN, PA. 19046 Akik pénzbeli hozzájárulással akatják elősegíteni az amerikai-magyar kulturális szempontból is fontos kiállítás megrendezését, ugyancsak a fenti címre küldjék adományaikat. Minden adományt hálásan fogadnak a szállítás, kiállítás, a katalógus összeállítása, nyomtatása és egyéb költségek fedezésére. Minden kölcsönző és adakozó vittek a múzeumhoz. A főfelügyelő, aki a nyomozást vezette, megvizsgálta az általam készített rajzot, majd megkérdezte, mit tudok még. Egy fémtárgy van a közelben elrejtve — válaszoltam. Biztos nyomot ad a rablók felkutatására. El is kísértem a detektíveket arra a helyre, amelyet transzban láttam és amelyre jól emlékeztem. Meg is találták a sárban a múzeum egyik biztonsági zárját. Elmondtam, hogy egy másik képet olyan helyen láttam, ahol sok a kereszt. Meg is találták egy régi londoni temetőben." A bravúros nyomozást, amelyet még néhány hasonló követett, a Scotland Yard egy pennyvel sem háláta meg. Ezt nem láthatta előre a jósnő. elismervényt kap és a katalógusban is közük nevüket. Itt említjük meg, hogy a kiállítás előkészítője a budapesti születésű Loeb-Bossányi Évi, dr. Bossányi László leánya. Tizenegy éves korában jött Amerikába édesanyjával. Középiskoláit Pennsylvaniában, egyetemi tanulmányait a Barnard Collegeban és a Columbia Egyetemen végezte, valamint továbbképző tanfolyamon volt az angliai Oxford egyetemen. Philadelphiában aktív a United Fund kampányban, a Parent-Teacher Association-ben és a Visiting Nurse Association-ben. Lapunk olvasóit kérjük, hogy adományaikkal segítsék a kiállítás költségeinek fedezését. A legnagyobb ivók AMSZTERDAM — A Holland Italvizsgáló Bizottság statisztikát adott ki arról, hogy melyik nemzet iszik legtöbb alkoholt. Eszerint a nyugatnémetek vezetnek sör terén, a lengyelek isszák a legtöbb pálinkát és a franciák a legtöbb bort. A lengyeleket követik a magyarok és a luxemburgiak. Újabb havasi óriások MOSZKVA — Egy kutató csoport szerint a Szovjetunióban is vannak ún. „abominable snowman”-ek, havasi óriásszörnyek, mint amilyeneket állítólag az amerikai földrész északi hegységeiben és Ázsia hegyvidékein láttak. A Himalája vidékén — ottani jelentések szerint — élő „yeti” csaknem kétszer olyan magas, mint egy magas ember, testét fehér bunda fedi, arca fekete, és meg nem közelíthető barlangokban él. Most több szibériai megfigyelő jelent-CALCUTTA — Jóllehet Calcutta világszerte úgy ismeretes, mint az égbekiáltó szegénység városa, mégis van itt egy sziget, ahol gazdagok élik fényűző életmódjukat. Hatalmas kőfalak mögött, szögesdróttal körülvéve fekszik Calcutta felsőosztályának királyi klubja, ahol a jómódú emberek elszigetelődnek a várs szörnyű körülményeitől. Ranu Mookerjee egyike a felsőosztálynak, ezeket mondja: „Természetesen, az ember aggódik a szegények miatt, de ezek a problémák túlságosaknak tűnnek. Ezenkívül, a szegények ügye valójábán a társadalmi munkásokhoz tartozik.” A Royal Calcutta Turf Club területén nagyon kellemesen töltik a gazdagok a szombat délutánt. A lóversenyen az egyik ló elesik és eltöri a lábát. Az állatorvos azt határozta, hogy a lovat el kell pusztítani. Amikor a hír eljut a lelátókon ülők fülébe, némelyik nő simi kezd. Ugyanezek a nők aznap ezer és ezer olyan család mellett haladtak el, amig a lóversenyre értek, akik a város nyomornegyedeiben élnek. A klub lóistállóiban 300 versenylovat tartanak, és ezeknek a lovaknak több kényelmük kezeit, akik nem egy ízben láttak ilyen lényt és állítólag már fénykép is van némelyikről. TERJESSZE LAPUNKAT van, mint a város millió és millió lakójának. A lovak fenntartásáért a tulajdonos havonta egy-egy ló után 125 dollárt ad ki, és ez az összeg nagyobb egy fiatal ügyvéd fizetésénél. Calcutta az óriási nyomor városa, és ezt nem enyhíti az a néhány gazdag klub sem, amely a iparmágnások, előkelő emberek szórakozó helye. Nem ritka az, hogy rongyos ruháju anya mosdatja a gyermekét a szennyvíz levezető csatornában, ami a milliomosok házának falából vezet ki. Az egyik napon az egyik belvárosi klubban iszogatta italát egy gazdag üzletember, miközben a gazdasági helyzetről beszélgetett társával. Ezeket mondta: „Tudom, hogy gazdaságunk erkölcstelennek tűnik Calcuttában sokkal inkább, mint más helyeken. De csak azért, mert a legtöbben nagyon, nagyon /szegények, van valami okunk I arra, hogy mi ne lehessünk gazdagok? Mit csinálhatunk mi azért, hogy a szegénység megszűnjön? Ezenkívül különbözünk mi azoktól az amerikaiaktól, akik Fairfield felé igyekeznek vonatjaikon és egyszerűen nem tekintenek ki az ablakon, amikor Harlemen keresztülhaladnak?” Gazdagok a lóversenyen Magyar Népművészeti Kiállítás a Pennsylvania Egyetem védnöksége alatt GAZDAGOK SZIGETE A SZEGÉNYSÉG TENGERÉBEN
