Magyar Hiradó, 1978. január-június (70. évfolyam, 2-17. szám)

1978-02-16 / 7. szám

MAGYAR HÍRADÓ 3. OLDAL HÍRES BŰNÜGYEK Az élet kevés ajándékából Windich Pamela a saját szerető szivét kapta. Szélhűdéses nyo­morékként született és betegsé­ge egy tolókocsikoz kötötte philadelphiai otthonába, a Bold utcában. Kevés reménye volt a drága orvosi kezelésnek, hogy el tudja hagyni a tolókocsit. Apja az 53 éves Neil Windich már hét szivszélhűdést szenvedett át és képtelen volt dolgozni. A család, magában foglalva Pa­mela anyját és 14 éves Samu öccsét, városi segélyből élt. Akárki, aki találkozott Pa­­melával megőrizte szivében azt a szeretet, amely a kislány nyomorék testéből áradt. Hír­névre tett szert erről a városban és a philadelphiai napilap is elkerülte hozzá tudósítóját. „Pamela ragyog, sugárzik és gyönyörű szemeiből minden­kihez szóló üzenet árad, amely kiegészíti a beszédét” — irta többek között az újságíró és felvetette azt a gondolatot, hogy egy alapot kellene létrehozni közadakozásból: hátha megfi­zetve tud Pamelán segíteni az orvosi tudomány. A cikk nem maradt vissz­­hangtalanul. Felfigyelt rá a széleskörű közvélemény és so­kan hajlandók voltak a létesí­tendő Pamela—alaphoz anyagi­lag hozzájárulni. Itt betoppan a képbe egy hűvöstekintetű, szőke nő, Karo­­lin Grudninzki, aki felkereste a Windich családot és úgy mutat­kozott be, mint nagygyakorlatu közadakozásos alapkezelő szak­értő. Felajánlotta szolgálatait Windichéknek, akik azt el is fogadták, mert Grudzinski arról biztositta szóbelileg őket, hogy mivel ő ért a pénz helyes forgatásához — a közadakozás­ból befolyó összeget meg fogja legalább tizszerezni, ha ugyan (meghuszszorozni, harmincszo­rozni. Mégpedig rövid időn belül. A cikk nyomán kis tételek­ből jónéhány ezer dollár gyűlt össze a Pamela-alapba. Időköz­ben Karolin Grudzinskinek is több társa lett, az ő emberei, akik segitkezni fognak megsok-Szóbeszéd és halál szorozni a Pamela - alapba befolyó összeget, csak Win­­dichék bocsájtsák azt az ő rendelkezésükre. Olyan rábe­szélő képességgel rendelkeztek, hogy Windichék valójában rá­juk bízták a pénzt. A kézhezvett pénzzel Grud­zinski és társai Las Vegasba mentek és egymásután tették fel rulettre Windichék közadakoz­­ból befolyt százasait összesen kb. nyolcezer dollárt. Akár volt nekik „csalhatatlan” sziszté­májuk, akár nem, mindenesetre nyertek. Las Vegasból hazatér­ve megmutatták Windichéknek, hogy 37,000 dollárra növelték a Pemala-alapot. — Most már futja orvosi, kórházi költségekre! — mond­ták. — Mostmár mehet Pamela a kórházba, hogy járóképes legyen tolókocsi nélkül is! De mi a pénz felével átmegyünk Európába, tovább növelni a Pamela-alapot. Európába természetesen Monte Carlóba mentek. A szerencse ott is társukul szegő­dött. Pár nap alatt 150 ezer dollárt nyertek. Becsületesek voltak, nem tagadták le Win­dichék előtt. „Százötvenezer dollárral in­dulunk haza!” táviratozták meg Philadelphiába Pameláéknak. Időközben azonban Win­dich is elment Las Vegasba, „az alapot növelni”. 10,000 dollárral pénztárcájában. E- gyetlen éjszaka elvesztette az egészet. De most itt volt a Monte Carló-i 150,000 dollár, nem volt hát ok a kétségbeesésre. Sőt időközben a városi segélyalap is megtudta, hogy Windichéknél nagy pénzek vannak és nagyban megy az élet, tehát a városi segélyt megvonták tőlük. —Oda se neki!— mondták Windichék is, Grudzinskiék is, akik a nyereségből nem vettek le maguknak bizonyos százalé­kot, hanem közösen élvezték az egész összeget Vindichékkel, szinte családtagként. — Közös kasszára megy az egész, mindegyikünk annyit költ belőle, amennyi kell!— mondták. Széliében szóbeszéd tárgya lett, hogy Windichéknek felvitte az Isten a dolgukat. Persze irigyelték őket. Közben megtörtént az ope­ráció. Nem száz százalékos eredménnyel ugyan, de Pamela elhagyhatta a tolókocsit és botra támaszkodva kisebb sétá­kat is tudott tenni. Ez is nagy sikernek számított. Grudzinski és társai ennek örömére a „közös kassza” tartalmának zömével újra át­­rándultak Monte Carlóba. Ez­úttal azonban elhagyta őket a szerencse. Az egész összeget elvesztették. Annyi se maradt, hogy visszautazzanak Ameriká­ba. A „közös kasszában” Win­dichéknek talán ezer dollárjuk maradt. A párhónapos nagyúri élethez szokva ezt is hamarosan elverték. Beköszöntött rájuk a nyomor. A városi segélyt azonban nem kapták vissza, azzal az indokolással, hogy: a jólétben miért nem takarékos­kodtak? Különben is: háztulaj­donosok lettek és azoknak nem jár segély. Az más lapra tartozott, hogy Windichék pechjükre o­­lyan lakókat kaptak, akik nem fizették rendesen a lakbért, de azért a törvény értelmében nem lehetett őket kitenni a lakásból. És a ház árának hátralévő részeit sem tudták tovább fizetni. Ilyen körülmények között érte Windichet a nyolcadik szivszélhűdés. A kör bezárult. A család részére nem volt többé semmi kiút. Tavaly junius 13-án Mrs. Windich odament a nagytükör­höz és korálszinű ajakruzsával ráírta nagy betűkkel: „Mást nem tehettem!” x És akkor fogott egy ollót és mindkét csuklóján a csontig hatoló mélyen elvágta az ereket, úgy hogy azokból vastag sugár­ban spriccelt kifelé az élet nedve, a vér. Szegény kis Pamela látta, amint anyja összeesik véresen a nappali és a hálószoba küszö­bén. Igyekezve a telefonhoz botorkált. Ám az már néma volt, pár nappal előbb kapcsol­ták ki 300 dolláros számlahát­­rálékkal. Pamela tehetetlen volt, anyja ott halt meg a szeme láttára. Talán tiz nappal Mrs. Windich temetése után adták ki a vádiratot a többszörösen büntetett előéletű Grudzinski és társai ellen illegális sorsjáték­­szervezés, szerencsejáték és összeesküvés miatt! Mert nem­csak Windichék életét tették _____a-------------------------- ■ — tönkre, hanem más dolgok is voltak a rovásukon. A bíróság Grudzinskit 8, két társát pedig 6-6 évi börtönre ítélte. A történetnek csattanója is van: Vincent Taylor, az az újságíró, aki annakidején a Pameláról Írott cikkével ezt az egész lavinát elindította: a gyenge lábon álló, de gyönyörű­szép Pamelát felfedezte, nem sokkal később oltárhoz vezette és feleségül vette őt__________ Amerikai Lengyel Est a Fehér Házban WASHINGTON - Nemze­tiségi csoport olyan nagyszabá­sú és színes estélyt még nem rendezett Washington hivatalos köreiben, mint amilyen a Fehér Házban zajlott le. A hatalmas siker az amerikai lengyel alaku­latok vezetőinek politikai ügyes­ségét dicséri, de azt nyilván­valóan előmozdítja, hogy a len­gyel szavazók száma milliókra rúg, és a lengyel szervezetek együttműködnek. Néhány ripor­ter azt is megemlítette beszámo­lójában, hogy számos lengyel származású amerikai áll közel Carter elnökhöz, kezdve dr. Bre­­zinskivel, a szovjet-ügyek specia­listájával, aki Carternek ezen a téren főtanácsosa. Ugyancsak ebbe a körbe tartozik Rickover tengernagy, aki Lengyelország­ban született és az elnökneknek mint tengerésztisztnek annak idején közvetlen főnöke volt Carter atommérnöki beosztásá­ban. A több száz főnyi meghívott lengyel résztvevő közt volt Stan Musial, a híres sportember; Horszowski, a világhírű zongo­raművész, aki Chopin-műveket adott elő; több lengyel szárma­zású énekes, színész> író, tudós, nagyiparos, ügyvéd, orvos, pap és más hivatásbeli. A chicagói lengyel alakulatok vezetői nagy szerepet játszottak az estély elő­készítésében. Pucinski volt kép­viselő, jelenleg ottani városi tanácsos, kijelentette, hogy „a világ második legnagyobb len­gyel városát képviseljük: Varsó után Chicagóé ez a rang.” Utalt arra, hogy Jamestownban már 1619-ben megjelentek lengyelek, John Smith kapitány vezetésé­vel. A vendégsereget üdvözölve, Carter megjegyezte a hatalmas washingtoni havazásra utalva, hogy „Brzezinskinek sikerült varsói időjárást teremtenie itt nálunk...” Beszélt varsói tartóz­kodásáról is az elnök és ehhez Rosalynn Carter is csatlakozott epizódokkal a saját ottani élmé­nyeiből. Megjegyezte, hogy ezt az ünnepséget tulajdonképpen a lengyelországi út előtt akarták megrendezni, de sok egyéb köz­bejött. Most majd iráni francia és belga ünnepségekre is sor kerül: Azokban az országokban is tett az elnöki házaspár láto­gatást. Kimenekült egy magyar FRANKFURT - Molnár László, 24 éves szlovákiai ma­gyar Kelet-Németországba ment mint turista. Kelet-Berlinben jegyet váltott egy Prágába induló repülőgépre. Amikor a gép elin­dult, Molnár azzal állt elő, hogy bomba van nála: fel is mutatta azt — és követelte, hogy Frank­furtban szánjanak le, hogy ott kiszálljon. Ez meg is történt. Kiderült, hogy a bomba hamis volt, mindössze egy becsomagolt hatalmas alma. Molnár mene­dékjogot kért a nyugatnémet kormánytól. Kína panaszkodik PÁRIZS — Barre francia miniszterelnök a minap tért visz­­sza kínai útjáról. Kíséretének több tagja azt mondja, hogy vezető kínaiak panaszkodtak amiatt, hogy Carter elnök „elhanyagolja’ őket: nem halad előbbre az amerikai—kínai viszony. Szeretnék minél előbb „teljesen normalizálni” a kap­csolatokat az Egyesült Államok­kal. Carter azonban nem hajlan­dó rövid úton felfüggeszteni a viszonyt Tajvan (Formosa) szi­getén működő menekült kínai kormánnyal. T I

Next

/
Oldalképek
Tartalom