Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-15 / 38. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ A MULT NYOMÁBAN VÁRKASTÉLY A KÁLVIN KÖZBEN BUDAPEST, szeptember hó... A Buda vári ásatásoktól légvonalban 4-5 kilométerre északra egy másik vár feltárása folyik. Az óbudai Kálvin közben áll az a református templom, áAelynek pincéjében, kertjében megtalálták az Árpád-kori királyi vár maradványait. 1785-ben kelt az a feljegyzés, amelyet a templomot építő polgárok hagytak ránk: ,,A követ, amelyből a Templom épült, ásták az ó budai Reftus Lakosok azon a helyen, ahol most a Templom vagyon. Az egész Parochiális Funduson sok régi Fundamentumok találtatnak, és ugyanaz az oka, hogy a kutat is közelebb nem lehetett a kerthez ásatni”. Persze az építtetőknek fogalmuk sem volt róla, hogy milyen építményből valók a régi faragott kövek, amelyekből templomuk alapját rakták. A szakemberek is alaposan melléfogtak: római templom vagy török imaház romjait vélték felfedezni. Közelebb kerültek az igazsághoz, habár csak a kövek korát illetően, akik úgy gondolták, hogy egy Árpád-korban épült egyházi épülettel, az óbudai káptalanhoz tartozó valamilyen objektummal, vagy az egykor ezen a tájon állt Klarissza kolostorral van dolguk. (A káptalan helyét máig sem találják, a Klarisszák klastroma közben megkerült.) Kereken 150 év telt el, amig aztán a harmincas években Csemegi József kiderítette, hogy az óbudai királynői vár romjairól van szó. Segítségére volt ebben a századunk első évtizedében végzett részleges feltárás, de főként az, hogy a tudósok a romok kiásása mellett „beásták” magukat az egykori kútfőkbe is. Arra vonatkozóan, hogy Óbuda helyén már egészen korán királyi rezidencia volt, 1189-ből van adat: abban az évben Óbudán látta vendégül vadászaton III. Béla királyunk a keresztes hadjáratra vonuló Rőtszakállu Frigyest. II. Endre 1212 után kelt egyik oklevele pedig Óbudával kapcsolatban a ,,de custodibus regiae domus” — a királyi ház szolgái — kifejezést használja, ami az udvartartáshoz tartozó emberek óbudai jelenlétéről tanúskodik. Ágnes királynő 1301-ben már az óbudai királyi palota újjáépítéséről tesz említést, vagyis megállapítandó, hogy ez a várkastély a két dátum között behatárolható időben épült, s igy idősebb, mint a várhegyen épült szomszédvár, a budai középkori palota. A XIV. századból már arra vonatkozóan is vannak adatok, hogy az óbudai vár a királynék tulajdona volt. 1343-ban Nagy Lajos királyunk édesanyjának adományozta a várat. 1425-ben pedig Borbála királyné Bécsből téglaverőket kér az eczelburgi kastély építéséhez; találunk adatot az óbudai vár birtoklásával kapcsolatban Szilágyi Erzsébetről és II. Lajos özvegyéről is. Az eddigi feltárás kiderítette, hogy az óbudai királynéi vár egy megközelítően négyzetes alaprajzú épülettömbből és kettős védőfalból állt. A most folyó ásatások, amelyeket Altmann Julia, a Budapesti Történeti Muzeum régész-munkatársa vezet, éppen ezt a keritőfalat és a hozzá tartozó árokrendszert tárják fel, veszik számba, térképezik és fényképezik, majd — visszatemetik. — Ami pedig a visszatemetést illeti, ez ideiglenes. Szükségessé teszi egyrészt az, hogy a kutatóárok elkerítve is balesetveszélyes, másrészt pedig ama körülmény, hogy igy tudjuk a maradványokat megóvni addig az időig, amikor a Fővárosi Műemléki Felügyelőség konzerválja és bemutatásra felkészíti őket. Csorna Béla EGY FALU LEGENDÁJA PINCÉZÉS HAJÓS, Bács-Kiskun megye — A különös jelenségek legendákat szülnek. Mivel nem mindennapi jelenség Hajós pincesora sem, amely két kilométerre a falu határától, külön faluként húzódik végig a síkságból kikukucskáló domb tetején, hozzá is kötődik egy legenda, amely igy hangzik: ,,A vízözön után sok ezer évvel nagy tenger hullámzott itt. Csak a szőlőhegyek legmagasabb csúcsai látszottak ki a vízből, mint száraz szigetek. Talán ezer évvel ezelőtt egy igen nagy ur hajózott errefelé, és éppen a szőlőszigetek előtt meghalt. Érckoporsóban temették el, sok kinccsel, hogy ha valaki megtalálja, szerencsés legyen. Ott süllyesztették a koporsót a tengerbe, ahol a síkság és a magaslat találkozik. A kincs rejtekhelyén azóta is kék fény vibrál”. Nem nehéz megfejteni a talányos mondát. A vidék kincse a szőlő, amely bor formájában országos hírre tett szert. A hajósi cabernet a villányi borok zamatával vetekszik; a borfeldolgozás ősi mesterségét pedig az utódok — a kincskeresők — folytatják. Hl A hajósi pincesor mint látványosság is párját ritkítja az országban. Százharminc-száznegyven éves présházak támasztják hátukat a domboldalnak. Számuk több mint négyszázra tehető. Valamikor több pince volt Hajóson, mint ház a faluban. A módosabbak két pincét is tartottak: egyet a bornak, egyet a burgonyának. Szekérderék szélességű utcácskák szelik keresztül-kasul a pincefalut. Híven a hely jellegéhez, kifejező nevet visel mindegyik. Borbiró, Hordó, Ezeijó, A pincefalu délelőtt csöndes, a nyugdíjasok igazi paradicsoma Kádár, Kád, Rizling, Présház utca, Csárdasor — olvasható a pincefalu építészeti rendezési tervén. Mert ilyen is van már. mnn Ami más számára a hétvégi ház, a kirándulás, a nyaralás, a hajósiaknak az a pincézés. A legtöbb löszbe vájt, husz-negyven méteres hűvös pincebarlang magántulajdonban van (sok viszont gazda nélkül, gondozatlanul vár jobb napokra). A szőlőtermelők és hozzátartozóik rendszerint mindgn szabad percüket a pincénél töltik. pincepaprikást, husvét hétfőjén pedig a biró pincéje előtt mulattak, mert a bort ilyenkor a jog őre adta. Fábián és Sebestyén napja a verekedéseké volt. Ilyenkor a bicska is hamar előkerült, ahogy ez bortermelő vidéken gyakran megesett... Manapság ugyanolyan kedvelt szokás a pincézés, mint régen, csak szolidabb formában. A férfiak privilégiuma megszűnt. Egész családok járnak ki hét végén a kis házakba. A fiatalok néha csapatostól megszállják egyik-másik pincét, ott Az egyik legrégibb présház, amely 1840-ben épült Régen ez volt a falubeli férfiak beszélgető, nótázó helye. Ott tanyáztak a hangulatos berendezésű, kecskelábu asztalkával, lócával, bográccsal fölszerelt présházi szobácskákban. Szüretkor, nevezetesebb ünnepeken itt főzték az ízletes szórakoznak napestig. Szüret idején pedig olyan élet pezseg a présházak körül, mint hajdanán, azzal a különbséggel, hogy szekerek helyett már kerékpáron és autóval járják a meredek utcácskákat. H. Valachi Anna BESZÉDES SZÁMADATOK BUDAPEST — Még azok számára is érdekes, s bármilyen furcsán hangzik, színes olvasmány — a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában a napokban jelent meg — az 1976. évi évkönyv, akik egyébként nem szeretnek a számokkal bajlódni. Magyarország lakóinak száma 1949-ben 9 millió 205 ezer volt, a tízmilliót alig 7 ezerrel 1971-ben „léptük át”, a rüult év végén ez a szám elérte a 10 millió 572 ezret. Budapestnek 1960-ban 1 783 167 lakosa volt, ez év elején már 2 081 696. 1960-ban a legnépesebb vidéki nagyvárosunk, 140 821 lakossal, Miskolc volt, vezető helyét megtartotta, de ma már 203 393-an élnek itt. A rangsorban a vidéki városok között Debrecen következik, 17 év alatt 60 ezerrel növekedett a népesség, s ez év elején elérte a csaknem 192 ezret. Győrnek van a legkevesebb lakosa, 121 930. Változatlanul a nők vannak többségben: ezer férfira 1061 nő jut. A többlet magyarázata: általában több fiú születik, mint lány, de nők hosszabb ideig élnek. Tavaly például 185 405 élveszületést jegyeztek fel, közülük 95 350 fiú, 90 055 pedig lány Nem csökken a házasodási kedv: 100 472 párt adtak össze az elmúlt évben, a legtöbben májusban és augusztusban esküsznek örök hűséget, a legkevesebben viszont januárban állnak anyakönyvvezető elé. Az uj házasok döntő többsége 20—29 éves volt, a férfiak között, ugyanakkor a lányok' jóval korábban, már 20 éves koruk alatt elkötelezik magukat. Érdekes jelenség, viszonylag magas a hatvan éven felüliek házasodási kedve. A vidéki városok gyors fejlődése, a mezőgazdaság előretörése, a következetes ipartelepítési politika hatására állandóan csökken a belső „népvándorlás”. 1960-ban még csaknem egymillióan változtatták meg állandó vagy ideiglenes jelleggel egy év alatt lakhelyüket. Tavaly állandó jelleggel 230 175-en, ideiglenesen pedig 399 473-an költöztek.
