Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-04 / 32. szám
16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ÓHAZAI RIPORT szól közbe. ARATÓK KÖZÖTT A KECSKEMÉTI HATÁRBAN KECSKEMÉT, Bács-Kiskun megye, július hó... Felhő árnya fut nesztelen a búzatáblák fölött. Az első elszaladt. csendes volt, szelíden, öntöző, ma már ismét munkába állhatták a kombájnok. Aratják a búzát az őszi árpa után az egész országban. Ahogy Budapestet elhagyjuk, már feltűnnek az úton a gabonát szállító pótkocsis vontatók. Nyomukban a frissen ura tolt búza kenyérillata leng. Oesán bálázók járnak a kombájnok nyomában. Daliáson és Lajosmizsén tarlót szántanak a fényes ekevasak. Kecskemét alatt a Kossuth Tsz összefüggő nagy búzatábláira most indítják a déli ebédet. A kocsit követjük, amely Bellószög felé kanyarog az. akácok alatt, a dűlőúton. A régi aratási ebédekre cm-Ha így marad az időjárás, hétfőn nekivághatnak a rozstáblának. Forog a motolla, ömlik a szem a pótkocsiba, az. üzemágvezető szétharap egyet, ízlelgeti. Aztán megindulunk vissza a majorság felé. A díílőút túlsó oldalán szedik a káposztát, nagy táblákon érik a paradicsom, a hagynia. Meddig aratnak a kombájnok? —állunk meg a kanyarban. ahonnan már nem is látni a kombájnokat, csak a felszálló por szürke felhője mutatja, merre járnak a nyárban. — Ameddig lehel. Reggel a harmat felszállta lilém éillmik inunkéiba és este hét. nyálé éréig d a lg óznak. Tíz hek I éi r ny i gabonéit végnak és csépelnek ki naponta, ha nincs valami baj a géppel, s ha az időjárás nem — Egy, gép napi teljesítménye átlagosan tízhektárnyi gabona learatása. Néha több, néha ennél kevesebb, mindig a/ időjárástól függ. És attól persze, hogy milyen állapotban van a kombájn. A hét arató-cséplőnk közül négy vadonat új. az idén vásároltuk. Ezekkel még nincs baj, alkatrészhiánytól se kell tartanunk. Ha jói megy a munka, a kombájnos megkeres 7 ezer forintot is egy hónap alatt. De azért menni kell ám. amíg lehel! Menni és menni!... Új világ ez mindenképpen, tűnődöm tovább hazafelé jövet. Nincs már kereszt, asztag. szekér és cséplőgép, szalmahordó és törekes, asztagos és kazlas, s nincs mezítlábas gyerek, aki viszi az ételt a tarló a kaszás, tikkadt aratóknak. Hiányzik azoknak a régi aratásoknak a hangulata. De nem sajnálom. Mert ez a mostani emberibb és könnyebb. Illés Sándor ÓHAZAI FOGLALKOZÁSOK MILLIÓ FAKANÁL lékezve az íze is visszatér a nyárnak. a gyermekkor, a talpat szúró tarló. A keresztek árnyékában fogyasztották el az ebédet az aratók hajdanában, ma nincsenek már keresztek, kepék, nincsenek kazlak és asztagok, bálákat gyúr a kombájnok után ballagó prés. így hát széprajzú akácfa árnyéka az ebédlőhely, hajitásnyira onnan a műhelykocsi. abban a hűsítők. Mi az aratóik ebédje a kecskeméti határban 1977 júliusában? Csontleves és paprikáskrumpli kolbásszal. Mellé uborkasaláta és ropogéts friss kenyér. Egyszerű, tápláló, bőséges. A termelőszövetkezet adja, minimális térítésért és az aratók helyébe szállítja. Aratók? Komhájnosok és traktorvezetők. Szakmunkások. Közben befejezik az ebédet az aratók, hozzák a műhelykocsiból a hűsítőt, a szódát. Még egy cigarettaszívásnyi idő, s indulni kell. A háza aratását vasárnapra befejezik, hét jön már a rozstábláha fognak rendet a kombájnok. — Indulás. Istvánok! — biztatja őket egy kis idő múlva az üzemágvezető, s hozzánk fordulva megmagyarázza: — Mind a három kombájnosunk István. Zrínyi István, Hegedűs István. Angyal István. Az Istvánoknak nincs szükségük biztatásta, a cigaretta elszívása után máris dörögni kezd a kombájnok erős motorja. Feltekintenek az égre, jótékony felhők takarják ismét a napol. MÁTRAKERESZTES, Nógrád megye (pásztói járás) — Jól tudja forgatni a fakanalat! A főzés tudományában jártas asszonyságokat szokták így jellemezni. Nézem ezt az idős embert. Erdélyi Istvánt, amint ott ül tündérszép botanikus kertjében, fején kopottas szürkés-zöld vadászkalappal, orrán drótkeretes okuláréval — és forgatja i fakanalat. Forgatja, faragja egy kis gépezet segítségével, amely olyan, mint egy ősrégi fafejű madár. Még a nagyapja szerkesztette hajdnán. Hetvennyolcvan fakanalat is ki lehet faragni segítségével naponta. S ez megfelel 70 forint napi keresetnek. Itt, Erdélyi bácsi falujában, Mátrakeresztesen megfaragnak évente egy milliót is. — Kinek kell ennyi fakanál? — Az Erdei Termék Vállalatnak. Illetve az angoloknak, németeknek, na meg a magyar háziasszonyoknak. Kényesek, válogatósak a nyugati megrendelők, ha csak egyetlen barna pöttyöt vagy eret találnak a faanyagon, már viszszadobják. A felső falu végen lakó Király Jenő és felesége az Erdei Termék Vállalat bedolgozója. és segít nekik az édesapjuk. édesanyjuk is. Kérésünkre' szívesen bemutatják, hogyan is lesz fakanál az udvaron tornyosodó hatalmas rönkökből. Mintákat rajzolnak a kettéhasított fára, s kiszabják motorfűrésszel. Felszeletelik, satuba fogják, maratják, formázzák, homorítják, nyelét gömbölyítik, csiszolják, szárítják. — Mindig csak fakanalat készítenek? — Mindig. Már erre álltunk be a gépekkel. Mások meg tésztaszaggatót vagy reggeliző deszkát csinálnak. Mint például szomszédjuk, Holtner Vince. — Igen, mi a deszkákhoz fabrikáltunk gépeket. Van villanyfűrészünk. csiszolónk, nem volt olcsó, dehát hosszú évekig így akarjuk megkeresni a kenyerünket. Megéri a beruházás. Feleségével, vejével dolgoznak együtt. — Biztos kereset? — Most igen. Bedolgozó munkásai vagyunk a vállalatnak betegsegélyzővel, nyugdíjalappal. — Hány éve végzi ezt a munkát? — Pontosan ezt, hat éve. Villany csak l%.J-tól van a faluban, azóta lehetett gépesíteni. De én a famunkába beleszóld - tcm. Ezzel foglalkozott az apám, nagyapám, hat testvérem közül öten most is ebből élünk. Olykor a kapát is kell forgatni. Sokan eljárnak dolgozni az iparba Pásztora, Gyöngyösre, de én szívesebben maradok itt. Barangoltam eleget az országban, amíg muszáj volt. Mátrakeresztes lakói főleg eredei munkások voltak. Köröskörül az erdők, fenyvesek, bükkösök sűrű, szépséges rengetege — és egy kevéske sovány termőföld. A felszabadulás előtt minden nyáron útrakeltek a sumniás csapatok az Alföldre aratni, hogy kenyérnek valót hozzanak a családnak. Télen még a Dunántúlra is eljutottak, hajtotta őket a nincs — cserfakérget bántani. Mivel a fának bőviben voltak, a ház körüli használati tárgyakat maguk eszkábálták össze. Fakanálért, nyújtódeszkáért szégyen lett volna pénzt kiadni. Erdélyi István mesélte: — Apám ügyes ember volt, szépen faragott. Mángorlókkal, teszt a szedő lukaskanalakkal vásározni is járt Gyöngyösre. Hatvanba. Megállt egyszer mögötte a piacon egy Laekner nevű pesti nagykereskedő: ..Nem dolgoznának nekem?” Lehet róla szó — mondta apain. de van a faluban vagy öt család, akik mind jönnének. ..Ha az egész falu fakanalakat csinál, azt is mind megveszem!" — mondta a Lackner. Mi aztán csináltuk, ő meg szállította külföldre. Azután jött a háború — s abbamaradt a fakanálkészítés is. Az Erdei Termék Vállalat újította fel a régi exportot, adott munkát ismét a fakanalasoknak. Mátrakeresztes girbe-görbe festői utcácskáin, tenyérnyi udvarain megint ott tornyosulnak a bükkfa, cserfa, gyertyánfa rönkök. Készülnek a fakanalak, galuskaszaggató deszkák — és épülnek az új házak. Szebelkó Erzsébet VÉTEL. ELADÁS, TAGT CSERE CSAK HIRDETÉSSEL OLDHATÓ MEG SIKERESEN! — A negyvenes években majdnem az egész falu ebből éli.
