Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-28 / 31. szám
MAGYAR HÍRADÓ 3. OLDAL HIRES BŰNÜGYEK SZERELMI HÁROMSZÖG LOS ANGELES — Már két-három napja szokatlan csend volt az apartmentben. A szomszédok tűnődni kezdtek, végül az egyik elhatározta, hogy kopogtat...Válasz nem jött. A kertre nyíló lakás kis ablaka nem volt elfüggönyözve: benéztek rajta. Véres látvány tárult szemeik elé. Elaine Kirsche 43 éves divattervező nő meztelenül feküdt ágyán, megalvadt vértócsákkal körülvéve. Az ágy mellett a földön, teljesen felöltözve, Bili Drakhan 41 éves közéleti személyiség feküdt, szintén holtan. Azt, hogy mindkettőt revolver ölte meg, csak a később behatolt rendőrök állapították meg — és a lázas nyomozás azonnal megkezdődött. Annál is nagyobb eréllyel igyekeztek kivizsgálni a kettős gyilkosságot, mert a halott asszony férje Jack Kirsche volt, foglalkozására nézve — helyettes ügyész Los Angelesben. És alig néhány nap múlva az a hir renditette meg a nagyközönséget, hogy az, aki hivatásszerűen naponta helyez embereket vád alá, önmaga vád alá kerül: Kirsche ügyészt vádolták meg azzal, hogy meggyilkolta feleségét és annak szeretőjét. A vád körül azonban kételyek merültek fel. Nem látszott megokoltnak, hogy felháborodott férj cselekedete lett volna a gyilkosság. Kiderült ugyanis, hogy Kirsche jól tudott felesége és Drakhan viszonyáról. A Yacht Club képes folyóiratában gyakran jelent meg kép Kirsche-ről, aki a klub titkára volt, olykor feleségével — és legalábbis egy ízben mindhármuk képét közölték. Sokan suttogtak arról, hogy Elaine és Bili „jóban vannak” — és többen tudni vélték azt is, hogy az asszony a férj tudtával utazgat ide-oda a gazdag mérnökkel. Sőt, a pletykákon és megfigyeléseken túl komoly bizonyíték akadt arra, hogy a feleség és a fétj közt a kapcsolat legalábbis részben csak látszólagos volt. A detektívek találtak egy levelet, amelyben „mindenkinek, akit illet’ megszólítással Elaine Kirsche kijelentette, hogy férje és közte megállapodás jött létre a házasviszony korlátozásáról. Együtt maradnak, irta, de a férj kötelezi magát arra, hogy nem ugyanabban a hálószobában fog aludni és hogy „a viszony csupán baráti viszony lesz, a házastársi viszony gyakorlása nélkül.” A dátum: 1966 május 1. A holttesteket 1967 április 9-én fedeztek fel. A detektívek egyike, aki már Kirsche hivatalbalépése óta — 11 éve — volt jóban az ügyésszel, tudta, hogy a korlátozott kapcsolat sok kínos veszekedésre, sőt verekedésre is adott okot a házaspárnak. Kirsche egy ízben beismerte előtte, hogy „kénytelen volt megverni” az asszonyt. Egy másik esetben kijelentette, hogy nem sokáig biija az áldatlan állapotot. Az ügyészt az országúton tartóztatták le, hajtás közben, a várostól jónéhány mérföldre. Azt hitte, vagy legalább is igy mondta, hogy valószínűleg gyorshajtás miatt állítják meg. Amikor közölték vele, hogy felesége halott, láthatólag — vagy tettetve magát — megdöbbent, de nem szólt semmit; ütközben, visszafelé, hallgatott, magába mélyedve, nem tett fel kérdéseket. Amikor megérkeztek és kihallgatása megkezdődött, a részletek hallatára annyi megjegyzést tett, hogy „valószínűleg betörő követte el a gyilkosságot...egyik rablás a másik után történt ezen a környéken az utóbbi időben” — amit éppen ő, mint ügyész, tudott legjobban. A kettős gyilkosságról szóló újságcikkeket olvasva, egy rendőr jelenlétében megjegyezte: „Hát most már odavan a lehetőség arra, hogy biró legyen belőlem...” A rendőr megszólalt: „Nem biztos...mert ha ártatlan, úgy...” Erre Kirsche: „Sohasem fogják elhinni nekem...” Kihallgatásakor azt állította, hogy a házasság minden tekintetben normális volt és, hogy az utóbbi hónapokban teljesen helyreállt a jó viszony közte és felesége közt. Kijelentette, hogy az asszonynak semmiféle olyan kapcsolata nem volt senkivel, amely a házastársi hűséget megszegte volna. Amikor mindezekkel ellentétes adatokat tártak el, makacsul ismételte, hogy az már nem volt érvényes, régen idejét múlta... Meglepő uj információt kaptak eközben a detektívek. Két szomszéd is azt állította, hogy nem ketten, hanem hárman voltak az apartmentben. Elaine, Bill és valaki más, akinek az ablakon át (mert beismerték, hogy belestek) csak a karját lehetett látni. Iddogáltak ott benn, vidám, hangos csevegés közben, rádiózene mellett. Azt amúgy is gondolták a detektívek, hogy a tettes az ismeretségi körből való volt, mert semmit el nem vitt a lakásból, noha abban sok ékszer, nagyobb mennyiségű pénz és számos értékes tárgy volt. Egy harmadik szomszéd, egy felső lakásból, azzal állt elő, hogy egy este — amikor az orvosi megállapítás szerint a kettős gyilkosság történhetett — hangos nyögést hallott alulról, egyéb olyan zaj mellett, amely szerelmi viszonyra vallott. És végül: pisztolylövéseket... A pisztoly 38-as kaliberű volt, a golyókból Ítélve. Kirsche beismerte, hogy volt egy ilyen pisztolya, de az már régebben elveszett. Előállt Kirsche csinos titkárnője is, azzal, hogy az ügyész többször beszélt neki felesége megbízhatatlanságáról, Drakhannal folytatott szerelmi viszonyáról, — és arról is, hogy nem egyszer meg kellett vernie az asszonyt, hogy „rendre tanítsa”. — Sőt jelentkezett egy Joseph Carroll nevű magándetektív is: Kirsche arra szerződtette őt, hogy terhelő adatokat szerezzen felesége ellen a mérnökkel és esetleges más udvarlókkal kapcsolatosan. Az ügy egyre bonyolultabb lett, ellentmondó adatokkal, különféle terhelő tanúvallomás sokkal — és makacs tagadással. Kirsche nem hiába volt jónevű ügyész: jól ismerte a bűnügyek útvesztőit, alapos tudása volt nemcsak a bűnügyi jogszabályok terén, hanem arra nézve is, hogy miképpen lehet vádolni és védekezni, információkat kétségbe vonni és kibúvókat találni. 1967 szeptemberében kezdődött el a kettős gyilkosság nagy izgalommal várt tárgyalása — Kathleen Parker női biró előtt, akinek éppen női mivolta miatt volt fontos, hogy példás szakértelemmel és erős kézzel vezesse az ügyet. Neki is politikai ambíciói voltak, mint Kirsche ügyésznek, a vádlottnak, akinek egész jövője függött a kimeneteltől. Kirsche jónéhány tanút sorakoztatott fel, akik különféle időpontokra igazoltak alibit a számára. A védőügyvédek szerint a vádlott nem követhette el a kettős gyilkosságot, mert lehetetlen volt a helyszínen lennie és későbbi időpontokban, akármilyen gyors hajtás mellett, másutt. A vádló ügyész szerint azonban Kirsche ügyes kalkulációval mégis végrehajthatta a tettet. Az esküdtek hosszasan tárgyaltak; ugyanannyi férfi, mint nő vitatta a bonyolult szerelmi háromszög részleteit. Végül bevonultak a terembe és vezetőjük bejelentette: „Jack Kirsche — bűnös!” Tehát: gázkamra, vagy életfogytiglani börtön? A biró az utóbbit választotta az elitéit számára. Kirsche fellebbezett, de sikertelénül. Jó viselkedés miatt kétszer is csökkentették a börtönbüntetést — és két hónappal ezelőtt a volt ügyész, az elitéit kettős gyilkos, aki a törvény értelmében megfizette tartozását a társadalomnak, szabadlábra került. Mialatt börtönben volt, megismerkedett egy jóval fiatalabb nővel, aki egy másik rab látogatására ment oda. Egyre hosszasabban beszélgettek egymással — és végül Jack Kirsche feleségül vette Sarah Long elvált asszonyt, aki mint könyvelőnő dolgozott egy közeli városkában. Jack a mai napig tagadja bűnösségét. „A baj az. hogy ellentétben a törvény követelményével, az esküdtszék bűnösnek tekintett, amig be nem bizonyítom ártatlanságomat...Fordítva kellett volna lennie... de most már késő, lezárom ezt a szörnyű fejezetet — uj életet kezdek és ebben nagy segítségemre van a börtönben szerzett feleségem...” Közben az a kollégája, ak hivatalos kötelességből lépett fe ellene, — Albert Harris ügyész — 1974 decemberében meghalt A tárgyalás után, magán-minő ségben, „man-to-man”, sajnál kozását fejezte ki Kirsche-ne azért, hogy neki kellett börtönb juttatnia megtévedt kartársát.. A chilei diktátor szavazást igér SANTIAGO — Pinochi tábornok, Chile elnöke, a közvi lemény nyomására — amely Carter elnök szabadságjoj kampány erősít — bejelentett hogy szavazás lesz. Balról: Elaine Kirsche, az ügyész felesége, Lenn: Jack Kirsche, a közvádló — és vádlott...
