Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-10-13 / 42. szám
20. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ SZÉP ERNŐ CZÜPÖS KIS JÁNOS Sz ippen azér azt mondja, csak előre kilépni aszongya, avval kérem megkap, kiránt a sorból kérem, odaállít a kolégák közé kérem. Megállj mondok, elmesélem Szilvahelyen miféle ember vágyói te. Megállj Cseke Marci, majd lefestelek otthon mondok! Hátha meglűnek mondok abba a kukoricába. Kérem még néki állt feljebb, rám esik kérem, kétszer pofonvág kérem, azután megráncigált, belémrugott hátulról kérem, de szinte majd elájultam, tessék meghinni, hiszen tetszik tudni, milyen nagy marha ember. Kérem egy oskolába jártunk. Bor tanító ur elibe jártunk kérem mindaketten. Kérem ezt a szemtelenséget tette vélem. Majd számolunk otthon, ne félj rongyos, úgy adtam mintha visszamennék Szilvahelyre, ha vége lesz a háborúnak, majd feljelentlek a sárga háznál mondok, itt henceghetsz büdös, mert háború van, de otthon nincs háború mondok, ott nem vagy őrmester, büdös! így kérem, be kelletett a kolégákkal menni a kukoricába. Csak egy szerencsém vót kérem, hogy a bakancsom szíja kioldozott kérem (kacsintás!), kérem háromszor felbuktam benne, mondok menjetek csak jó barátaim mondok előre, mingy jövök én is, csak haladjatok mondok, az Isten veije meg ezt a katonaságot, nem tudom, én a bakancsszijat kitanulmányozni. Mindig kioldózik e nékem. Hát kérem ott leültem, a kollégák nem győztek várni kérem. Otthagytak egymagám kérem, abba is volt szilvahelyi kérem meg bagosi, meg almási ember is volt közte ismerem mind mint a rossz pézt kérem. Egyszer csak kérem álmomba pukk pukk pukk, mert elaludtam volt kérem. Lűttek azok a szemtelen szerbek, emezek is lűttek, ismerem én már a puska szavát, tudom én már, merről, merre, tudok én itt mindent. Kérem egy almási embert meglűttek, egy másik koléga kérem sebesült lett kérem a jobb felkarra. Most tessék kérem azt megmondani, hogy engemet ilyen helyre akart küldeni Cseke Marci, kérem. Oskolatársam kérem. Tessék ezt a szemtelenséget mondani. Egész beteg lett a hangja. Odanéztem az orra felé, hát kérem két könnyet veszek észre, amint éppen buknak lefelé. Czé Kis János pénzhamisító két szeméből. Pénzt lehet hamisítani, de könnyet csak nem? Ez a Czé Kis János-féle két könycsepp nem volt hamisítvány, ezek igaz könnyek voltak, ott születtek meg a szemem láttára. Shenki se vigyáz itt énrám kérem, nem vigyáz énrám se őrmester, se főorvos, se hadnagy, se kapitány, se Ferenc Jóska-nem vigyáz énrám, nincs aki vigyázzon rám kérem, az egész katonaság közt magamra vagyok kérem, mind ellenségem kérem, egy se bánja, ha itt halálozok kérem. Ide hoztak engemet kérem ilyen helyre. Nánási Lajos is hallotta a sírást, mert nagy csenddel ment a szekér, hátracsavarta a fejét, röhögött: — Rívol te tolvaj, fene a bűrödet egye meg! — azt mondta kedvesen és röhögött megint, egészségesen nézett az én szemembe s visszafordult a lovakhoz. — Rívok hát, szerencsétlen vagyok én. Árva gyermek vagyok én itt kérem. Tessék engemet kérem innen hazavitetni. Vár engemet a gép kérem Frisspesten, nincs itt nékem semmi keresetem kérem. Valami nyomorék vigaszt szerettem volna néki adni. Mondom: — Azt hallottam Pesten — mondom — hogy december elejére abbahagyják ezt a háborút. Akkor majd beszerzem magát kedves János mihozzánk a kiadóhivatalba. Ott megbecsüli magát, ott tiszteséges kenyere lesz. Annyi mindenféle dolog van ott. Majd kerül valami magának való állás is. — Állás kérem? Állás? Nem kell nékem állás kéremaláson. Van nékem kéremaláson állásom. Iparom van nékem. Nem hagyom el az ipart kérem. Tudom mi a becsület kérem. — Hátha megint bezáiják? — Ha bezárnak kérem, megérdemlem. Aki nem vigyáz, az odavaló, fegyházba kérem. Az olyat ne tessék sajnálni. Ha nem engedtem vón latort a házamba, engemet se zártak vón be. Most már hogy elváltam kérem, nincs baj kérem. A gép az tisztességes kérem, nem mint az asszony kérem. Most már nincs baj kérem, az asszony a latorral van. — Kiféle az a lator? — Ablaktisztításnál van kérem. Buta ember kérem. — Nem is haragszik rá? — Én kérem, olyan buta emberre kéremalásson? Kérem nem sértem magam. Avval kérem csak magamat sérteném. Nem tetszik kérem egy kis jó édes mazsola kérem? Van itt a zsebembe egy stanicliba kérem. Kértük kőcsön kérem egy házba. Notesz is volt nála, óriási nagy, vászonfödeles notesz, a zubbonya felső zsebéből állott ki, plajbász is volt beledugva. A bal csuklóján pedig izmos nikkel óra volt fekete bőr rámában, az óra arcán rostély is volt, mint a bolondok házának ablakán. Bicskája is volt, penecilus, olló s körömreszelő volt benne. A köpönyegje zsebéből egy szürke autópápaszem is kibújt még az utón. Mindene volt Czé Kis Jánosnak, mint egy komplet urnák. *** Száván innen, Száván túl azután sokat volt szerencsém együtt lehetni Czé Kis Jánossal. Közel voltunk egymáshoz szegény boldogult doktor révén, akinek a keze alatt Czé Kis János úgynevezett sebesültvivő volt. Sebesültet elég keveset vitt Czé Kis János, annál több tyúkot vitt, — vagyis hozott — ha lakott helyekre kerültünk. Kérte kölcsön. A tiszti étkezdében elmeséltem az uraknak, hogy milyen tudományos földivel ismerkedtem itt meg. Az urak megnevették a Czé Kis János históriáját, de a személyt magát, már mint Czé Kis Jánost mikor megmutattam nékik, hogy ez az az ember, meglehetős averzióval nézték, sőt mondhatnám mély megvetéssel. Nem tehetek róla, Czé Kis János annyira ragaszkodni kezdett semmiségemhez, hogy mikor a zászlóaljparancsnok ur egy pár nap múlva úgy rendelkezett, hogy egy ember szolgálatomra legyen, hűségből és mulatságból Czé Kis János földimet és jóakarómat kértem meg, hogy viselje felettem a szolgai méltóságot, ha nincsen gusztusa ellen. így aztán a hadrakelt sereg közt való lábatlankodásom ideje alatt Czé Kis Jánosban szolgámat tisztelhettem. Csizmát subickolt rám, kefélt, teáztatott, lovat nyergeit, postát vitt, mosott rám és teknőben fürösztött, mint saját édes anyám, azonkivül elkvártélyozta hátizsákomat a sebesültvivők kocsijában, mikor menetelések voltak. Vizet szerzett, sült tengerit, rózsabogyót, minden lehetetlent előteremtett olyankor, mikor nem volt kosztolni való, s hideg éjszakákban ott virrasztóit mellettem forgatni testemet, hogy jobbfelől meg ne fagyjak, mig balfelől süti a combomat a parázs. Minden kellemetlen esemény előtt a fülembe dugta az orrát és ajánlotta, hogy mint szabad ember hagyjam itt ezt a buta katonákat és vigyem őtet is magammal valahogy Pestre. Kérem — azt mondja — nem embernek való ez kérem, hiszen lűnek itt ezek mindig kérem. Valahányszor menetelés vagy csavargás közben a mezőkben dög srapnelt látott, mindig odaköpött a srapnel felé: affeneegyenmeg, de utállak! Kérem szépen feltűnő, hogy viszont egypár doktor szenvedelmes srapnelgyűjtő volt. Emlékszem egy bizonyos doktor barátunk a legnagyobb sarakban bemászott a mezőkbe szolgájával srapnelt szedni. (folytatjuk) (98.) Mártát Mária követte, aki'; nővére szavait ismételte meg: „Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg? «az én testvérem." Jn. 11:32. „Jézus,? /amint látja vala, hogy az sír és síránakx ya vele jött zsidók is, elbúsula lelkében? (és igen megrendüle.” Az Üdvözítői könnyekre fakadt”. Jn.11:33, 35. A? ykörülállók szívében olvasva látta, hogy? (bánatuk csak színlelés. Tudta, hogy; c közülük egyesek rövid idő múlva nem-5 Jcsak az ÖT a csodatevő, hanem Lázáré ohalálát is kívánni fogják. Azonban? (elrejtette jogos felháborodását. 3 / Jézus nem csupán Mária és Márta? yiránti részvétből sírt. Könnyei olyant (fájdalomról tanúskodnak, amely any-í fnyira különbözik az emberi fájdalom-? rtól, mint amilyen messze van az ég a? (földtől. Krisztus nem Lázárt siratta,! í hiszen éppen elő akarta hívni a sírból.' I Azért sírt, mert sokan, akik ott Lázárt? (gyászolták, nemsokára kívánni fogják! saz ő halálát. Jn.11:45—48 és 53. Jézus) ftudott szándékukról, ellenségeskedé-1 (seikről, és szomorú végüket is előre? slátta. Nemsokára elpusztul Jeruzsálem/ ■ (ami Krisztus után 70-ben be is követ-' fkezett) az Ő megaláztatása és kereszt-? J refeszítése miatt. A halottak fölött nemi 'hangzik majd siratóknak szava. Rómáig ! hadsereg veszi körül a várost és azok is, S (akik itt Lázárt siratták, képmutatás-, vból, reménytelenül pusztulnak el aj ! megostromolt városban. Minden idők szenvedése és nyomo-i Srúsága nyomta ebben az órában az! [Üdvözítő szivét, és ez fakasztotta; Jkönnyekre. Látta Isten törvényé áthágásának következményeit. Látta a jó ész (a gonosz közötti küzdelmet Ábeltól; f kezdve az idők végeztéig. Lelke szenvedett e fájdalmas kép láttán. A bűnös? (emberiség szenvedése súlyosan neheze- j (dett rá, és emiatt „könnyekre fakadt” Érettünk érzett felindultságában? Sment a sírhoz, és így szólt: „Vegyéteki Cel a követ.” Jn.11:39. Márta azt hitte, ] /hogy Jézus még egyszer látni kívánja a\ «halottat, és kérlelte, hogy ne tegye,/ (mert Lázár már négy napja nyugszik; zsírjában. Az enyészet már megkezdő-? ydött. Mártának ezek a szavai megfősz-' Stották Jézus ellenségeit attól a lehető- í fségtől, hogy ismét csalásról beszélhes-) jsenek, mint Jairus leányának feltá-v (masztásakor. „Elvették azért a követ? (onnan.” Jn.11:41. Mindenki szeme) (láttára Lázár holtteste ott fekszik? (előttük, hidegen és mereven. A gyászoslók zokogása elnémul, a legnagyobb! 'feszültségben állják körül a sírt és váríják a bekövetkező eseményeket. Krisz-? (tus közelebb lép a sírhoz, szemeit az? (égre emeli és így szól: „Atyám, hálát) (adok néked, hogy meghallgattál? pengem. És amikor ezeket mondá,? vfennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!” Tisz-) <ta, csengő hangja áthatol a halott) yfülén. Beszéde közben istensége? (átvillan emberi voltán. Isten dicsőségei f beragyogja arcát, és meggyőzi a körül-) (állókat hatalmáról. Minden szem a be-? (járatra szegeződik, feszülten figyelnek? (minden neszre. Várják Jézus istenségének próbáját, a bizonyságot, amely? /csalhatatlanul kinyilatkoztatja isten-» (fiúságát, vagy végleg kioltja hívéig [reménységét. A csendes sírból mozgás hallatszik.? (A halott Lázár felemelkedik: ott áll (sír ajtajában. A tömeg megrendültén,) /az ámulattól és csodálkozástól lenyűgözve mereven áll. Csak lassanként? (oldódik fel a feszültség és a szemlélők) (kimondhatatlan örömujjongásba? körnek ki. Mária és Márta forró öröm-" könnyek között, megrendültén fejezik köszönetüket az Üdvözítőnek, ^viszontlátás öröme rabul ejt minden-^ kit, az Úr pedig észrevétlenül távozik.? Ajánljuk ,,A Megváltás Történet" c.í 2.00 dolláros könyvünket. P.O. Box) 2, Perth Amboy, N. J. 08861. Tel.:? ÍOi-251-2318. Botanaky Igor)
