Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-07-07 / 28. szám
W. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ + ** * Tersánszky Józsi Jen S • w • w • ^ ^ W l ▼ • v • w i w I v i v ív ■ v ív ív • w • W I v » V I w » V • V t V t w * V tll^Zoi (kik Annál gyászosabban ütött szíven az, amikor Vicuka közölte velem, hogy szülei és Gáogh ragaszkodnak ahhoz, hogy egybekelésük a farsang első hetében, Vízkereszt után nyélbeütődjék. A szabályos hirdetményt már láttam a városháza drótketreces hirdetőtábláján kifüggesztve. Sírtam olvasása közben. És őrültségekre gondoltam. Merényletre gondoltam a főjegyző ellen. Zsiványos, aljas, orgyilkossági terveket koholtam, amik révén eltenném láb alól, a boldogságom útjából ezt a dagadt varangyot. A szenvedély, az őrjöngés már nem csillapult utolsó találkáim időközeiben, sem nappal, sem éjjel bennem. Lefogytam, ideglázat kaptam. Állandó bajom volt a színháznál, ügyelővel, igazgatóval, kartársaimmal. Meghülyültem, gatyáztam minden szerepben, késtem folyton, ingerültségem túlhaladta egy vad csimpánzét. 32. A bucsuzás kegyetlen fajdalmai Vidám szilveszteri kabarénkból, illetve az azt követő vad ricsajból, egyenest vonatra kellett volna ülnöm a társulattal, hogy új játszóhelyünkre utazzunk. De betegnek tettettem magamat. Erőltetnem aztán alig kellett. Rossz volt rátekinteni beesett képemre. A társulat nélkülözhetett. Vígjátékkal indult, és egy-két napig kihúzhatta szereplésem nélkül. Január 2-án búcsútalálkánk zajlott le Vicukával. Ezért jelentettem beteget, és maradtam vissza Sárhalmon. Soha szívszorítóbb perceket nem éltem át, mint Vicukától való búcsúzáson. Amikor lefelé támolyogtam a havas, csúszós domboldalon, nem túlzók, szívszélhűdés görcsét éreztem többször átvonaglani mellemen. És nem bántam! Kívántam a halált. Könnyebbnek tűnt, mint magamban hordozni kínomat, sóvárságomat és búmat. A könnyem csörgött szakadatlan hazáig, és arcomra fagyott a csikorgó hidegben. Talán ha nem tudok sírni, meg is szakad a szívem. Szavamat adtam Vicukának, hogy a viszontlátásig úgy viselkedem, mint azelőtt, amikor nem ismertem őt. Soha senki előtt szót nem ejtek viszonyunkról. Soha senkitől nem tudakozódom őfelőle. Várok levelére. De nem nyújthatom a végtelenbe lelkiállapotom leírását. Igen, igen hitvány esetnek minősült minden vigasztalódási kísérletem, bármifajta volt. Sikereimnek sem tudtam attól fogva igaz szívből örülni. Vonszoltam a napokat, heteket, hónapokat, mint a terhet. 33. A visszatérés várva-várt idején csak t\)abb keservek Augusztus végén, azon az állomáshelyünkön, ahonnan már a sárhalom-csávosdi színház várta a társulatot, levelet kaptam Vicukától. Ugyanaz a rondírás, és az illat is ugyanaz. Reszketve, szívdobogva bontom föl. Ezeket olvasom: Arra kérem, ha megteheti, szerződjék más társulathoz, ne jöjjön Sárhalomra ebben az idényben. Majd jövőre. Nagyon kérem, ha ezt megteheti, tegye meg értem. Elsápasztott a levél, de az okát tudtam. Szálláscsinálóim teméntelen locsogása kozott hallottam tőlük, hogy a sárhalmi főjegyző buszke, boldog apa lesz. Vicuka tehát nem akarja, hogy őt állapotosán lássam. De hát a szerződésemet már nem bonthattam fel. Iskolás gyerekek rajával telt meg Sárhalom minden járdája, amikor színtársulatunk hirdetményei megjelentek az első előadásunkra, és mi magunk elhelyezkedtünk a nemes városban. Amint a fogadóban a fölülmúlhatatlan sárhalmi vörösből az első fröccsöt lenyeltem, az étteremben egy vendég és a főúr a következőket tárgyalja:- Mindenki sajnálja ezt a gyönyörű fiatal menyecskét. Mert ez szörnyű nagy baj. Az anya fájdalmai túl korán jelentkeztek a szerencsétlenen. Csak szeptember végére vagy közepére volna esedékes a gyerek. Ha koraszülés forog fönn, akkor még a héthónapos is kevésbé veszélyes, mint ez a nyolcadik hónapban való. Belepusztulhat könnyen az anya is, a magzat is. A főjegyző őrjöng. Már vagyont fizetett ki, hogy a fővárosból hozzon gyorsan orvostanárt a vajúdáshoz. De az már elkésik, azt rebesgetik! A fröccsös pohár a földre pottyant elerőtlenedő ujjaim közül. Csak ez a kis baleset óvott meg attól, hogy el ne ordítsam fájdalmamat, és kérdezősködésbe bocsátkozva megszegjem Vicukának adott becsületszavamat. Hirtelen döntöttem. ígéretem nem vonatkozhat Csicsa nénire is, aki viszonyunkat ismeri, sőt összehozta. Iramodtam ki a szőlőbe, hozzá. Hogy valaki a polgármesterék vincellérjét, Csicsa nénit keresi, az ugyan semmi feltűnést nem kelthet... 34. Váratlan visszás értesülés Akik kártyát vettettek, vagy más ügyben keresték meg Csicsa nénit, csakis egyetlen módon léphettek vele érintkezésbe. Megállották a szőiőskert kétszárnyas, cölöpös fakapuja előtt. Dörömbölniük sem kellett vagy rángatniok sem a kaput. A négy fehér dúvad már rohant elő, és vicsorgott, ugatott a betéveszkedőre. Erre a vincellérlakból előjött vagy a vincellér, vagy maga Csicsa néni a kapuhoz. A kutyák már tudták, hogy amennyiben nem szélednek szerte sürgősen, csak a keserves botütések sorát szenvedik el bordáik. Felőlük a vendég aztán bátran tarthatott a lakba. Ugyanígy zajlott le távozása is. Én viszontagság nélkül jutottam el a szőlőskert kapujáig. Ott az ebek vad hangversenye már javában üdvözölt, de a vincellérlak felől lélek nem mutatkozott. Vártam. Vertem a kaput is. A kuvaszokat tajtékozóvá ingereltem magam ellen. Semmi hatás. Ha bárhogy behatolnék a kertbe, úgy látszik, csakis ők fogadnának. Kitalálhattam, hogy legalábbis Csicsa néninek, a vincellérnének, az angyalcsinálónénak távolléte biztosan Vicukának, bálványának lebetegedésével van kapcsolatban. Mellette van. Nem kínálkozott más választásom, mint visszatérnem a városba. Ballagok sötét gondolatokkal, lefelé a dombon. Már messze járok. Egyszerre dundi, kicsikét löttyedt húsú, szép arcú, középkorú, félparaszti öltözékű némberrel találkozom. A város felől jött. Nagyon megnéz. Én is őt. Pillanat alatt átcikázik az agyamon: ez Csicsa néni, a vincellérné.- Maga a polgármesteréknek a vincellérnéje, Csicsa néni?- Igen! A polgármester úréké! - nyomja meg a címzetet, több tiszteletre figyelmeztetően^- Tudja, én ki vagyok? - kérdezem. Riadtan, fürkészőleg vet rám néhány pillantást. Aztán így felel, szintén kérdéssel:- Maga az?... Ó, drága, kedves, jó művész úr! Látom, a szeme egyszerre tele lett könnyel.- Nagy baj van ? - firtatom.- Az Isten megsegíthetiI... Hát hallotta! -bólingat.- Hallottam! Koraszülésben betegedett le. Amint ezt mondom, egy nagy kucsmás, falusi mokány szinte rohamlépésben közeledik felénk az úton. Csicsa néni rám hunyorít:- Eresszük ezt előre. Aztán majd... Kísérjen visszafelé engemet. Mert én is sietek haza, és vissza rögtön. A falusi tovahaladt egy nagy „dicsértessék a Jézus" köszöntéssel. Ez az ottani vidék általános szokása. (folytatjuk) REMÉNYSÉG HANGJA (74) „Leomlott, leomlott Babilon...” hangzik a második angyal han-J ■ gos kiáltása (Jel. 14:8). Az eddig írtak-< • jíból láttuk, hogy Babilon: (a) Nemi r § imádta a teremtő Istent, és (b) Isteni § Izraeljének halálos ellensége volt. Ezt* X cselekszi az Uj Testamentom Babilonjai 7 is. És kik képezik ma Isten igaz] ! Izraeljét? Szigorúan protestáns elveket köve- f (tünk, a Bibliát önmagával a Bibliával( •magyarázzuk, ezért az Uj Testamen: tóm Babilonját illetve Isten Izraeljét az] ]ö Testamentom Babilonjának, illetve: ( Izraeljének változatlan jellemvonásai ' (segítségével megcáfolhatatlan bizo-j [nyossággal azonosíthatjuk. Az ÓT-ban Isten Izraelje a szövetségi (népe volt. Emlékezzünk, hogy Jákob' j neve lett Izraelre változtatva (I Móz. & : 32:28). Az ÖT Izraelje a Sión hegyén X • épült templomban találta meg üdvös- / 'ségét az ott teljesített Istentiszteleti, (szertartásokban. Azért beszél az írás' .szent földről (Judea), szent városról( '(Jeruzsálem), és szent templomról < /(Sión hegyén), mert Isten jelenléte; y ebben a templomban lett kinyilatkoz- . §tatva, és egyedül az Ö jelenléte tettes X azokat szentté. Az ÖSSZEGYŰJTÉS / -áldása mindig Sión hegyéhez vezetett,; f mert itt volt az istentiszteleti szolgálat] (központja. A 70 évig tartó babilóniai' \ fogság után Isten Izraelje ismét a Sión' [ hegyén újraépített templomhoz, a szent/ / városba, a szent földre lett összegyűjt? ve. Az első visszatérés Kr.e. 536-ban) y Zerubábel vezetésével, a második Kr.e.' § 457-ben Ezsdrás vezetésével történt. Deí Izrael államalapítása Kr.u. 1948-banX ■ és Jeruzsálem visszafoglalása 1967-ben,; 'szigorú bibliai elvek szerint nem) (tekinthető az ÖSSZEGYŰJTÉS igére-^ stének napjainkban való beteljesülésé-/ .nek, mert a feltételeket Izrael nemi ! teljesítette. (Olv. múlt heti cikkünket!) i Próféciamagyarázatunk Krisztus- j (ban kell hogy összpontosuljon. Az Uj' vTestamentom felszámolja, végleg meg [szünteti a földrajzi és faji határokat. ’ Isten izraelje ma a világ összes népeiből I ytevődik össze, de ugyanígy Babilon is) (világméretű. Jézus maga a Sión hegye,{ vminden összegyűjtés Jézushoz irányul:/ [„...aki velem nem gyűjt, tékozol.”; jMt. 12:30. „Mert ahol ketten vagy^ (hárman összegyűlnek az én nevemben,) (ott vagyok közöttük.” Mt. 18:20. Egy fokozatosan növekvő kinyilat-i [koztatásnak vagyunk a birtokosai:; („Minekutána az Isten sok rendben és) (sokféleképpen szólott hajdan az\ 'atyáknak a próféták által, ez utolsóé [időkben szólott nékünk Fia Által.” (Zsid.l:l. Épp ezért mondotta Jézus) (önmagáról: (1) „...a templomnál) (nagyobb van itt.” Mt.l2:l. (2) .....és^ iimé nagyobb van itt Jónásnál.” [Mt,12:41. (3) „...és imé nagyobb van/ fitt Salamonnál.” Mt.l2:42. A templom] (szertartása, a próféták jövendölése, a) (királyok uralkodása mind mind Jézusra^ (mutattak előre, és csak Jézus/ 7elfogadásában van értelmük. Tehát; jJézus elvetése egyenlő az Istennel való) 'szövetség elvetésével, a választottság' )elvesztésével, Izrael neve jelentőségének megtagadásával. Ezért mondta/ ÍJézus: „Jeruzsálem, Jeruzsálem...; Ahányszor akartam egybegyűjteni a tey ^fiaidat, amiképpen a tyuk egybegyűjti' §kis csirkéit szárnya alá, és te nem/ yaz Istennek országa és olyan népnek^ /(adatik, amely megtermi annak gyümöl- Xcsét.” Mt.21:43. Ezért ma Isten igaz /Izraelje Jézus Krisztus igaz egyháza. Jilletve annak hűséges tagja. Folytatjuk. yP.O. Box 322, Perth Amboy, N.J.) §08861. Tel.: 201-251-2318. BotanskyIgor/ [akartad. „Mt.23:37. „Annak okáért/ ’ mondom néktek, hogy elvétetik tőletek 3
