Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-09-01 / 36. szám
MAGYAR HÍRADÓ Találkoztam Rezeda Kázmérral írta: KUTASI KOVÁCS LAJOS Kosztolányi Dezső éppúgy önmagát teremtette még az. irodalom halhatatlansága számára listi Kornél alakjában, mint Krúdy Gyula — Rezeda Ká/mórban. listi Kornél és Rezeda Kázmér voltaképp rokonok. De míg F.sti Kornél lénye szorosan kötődik a századelő, a békebeli Budapest mű vész-bohém iájához. Rezeda Kázmér több múltat hordoz magában. Mindketten időtlenek ugyan, de Rezedában lobog valami a 19. század magyar romantikájából. S az. a világ, mely Rezeda Kázmér körül kavarog, időben határtalanabb. Rezeda már ifjúságában is öreg, nem a szónak időbeli, vagy pláne biológiai értelmében, hisz. az efféle irodalmi alakok kívül esnek a biológia törvényein; nem öregszenek, nem változnak az idővel. Esti Kornél mulatságos és bolondos élmények hőse. Rezeda Kázmér afféle költő, akinek életében mégsem a költészet a legfontosabb, hanem a szerelem. Nem úgy akar írni a szerelemről, mint Petőfi a «jófajta itókáról vagy Csokonai a csikóbőrös kulacsról, hanem élni akarja a szerelmet. Imádja a nőket s szerelme nem holmi sápadtfényű testetlen ábránd, hanem az asszonyt szépség meghódításának igénye. Rezeda Kázmér könnyen lobban lángra. Elég egy tüzes asszonyi tekintet, megvillanó vékony boka, ringó-hívó csípő s mindehhez még a keret; a vén Tabán tekergő utcái, A Donát-lépcső, a felpuposodó fazsindelyes háztetők, a fröccsben felszálló légbuborék, a konflislovak vidám trappolása, szomorú füzek a Margitszigeten, óbudai harangszó a Duna felett, cincogó cigány és magától megszólaló mélyhegedű a sarokban, búcsúsok templomi zászlóval Máriabesenyőn, rosszlányok a Magyar utcában és sok minden — hogy a szerelem kiteljesedjék a bokrok árnyékában a füvön vagy egy olcsó, kétes szálloda diszkrét szobácskájábán, megkopott díványon. Nem hűséges természet ez a Rezeda úr. a hírlapíró és költő. Legalábbis csak önmagához, hű. Könnyen és mégis őszintén igér örök szerelmet, hűséget, mindent, amit nem lehet betartani, de amivel le lehet venni a lábáról a kezdő szinésznőt. a fiatal, regényes hajlamú konviktusi lányt, a tapasztalatokkal bőven rendelkező negyvenéves asszonyt, az izgalmas és csábító óbudai özvegy kocsmárosnét és az okos. hidegen gondolkodó kártérítőnőt; minden nőt. függetlenül évei számától, társadalmi helyzetétől, lelki alkatától vagy.erkölcs elveitől, haja színétől vagy anyagi helyzetétől, férjétől vagy előző szerelmétől. Csodálatos, irigylésre és szánalomra egyaránt méltó ember ez a Rezeda Kázmér, aki egyszerre regényes fiatalember s beteges úriember s aki nevükről ismeri a pincéreket a Royalban és a Hungáriában, a kibiceket az Otthon Hírlapírók Körében, a portást, gyanús, avittszagú szállodákban, ahol úgy sustorognak a múlt szerelmek, titkos légyottok emlékei, mint a denevérszárnyak, a kucsébert és a konfliskocsist, a szakácsolt és a londinert. Összetett, sokszínű, sűrű életű úriember ez a Rezeda Kázmér. aki elmegy az óbudai esküvőre, hogy megcsókolja a friss, piruló menyasszonyt s lépdel a halollaskocsi után. hogy tüstént megvigasztalja a fiatal özvegyet. Azt hiszem, aki fiatalon, kezdő tollforgatókcnt olvassa Rezeda Kázmér kalandjait, szerelmeit. tékozlóan szép életét, nemcsak irigykedik rá, szeretne olvanná lenni. Én legalábbis szerettem volna — Rezeda Kázmér lenni. Ám, amikor már költőnek hittem magam és hírlapíró lettem — rég elsüllyedt Rezeda Kázmér világa. Tabánnal; Óbudával, a Magyar utcai rossz lányokkal, s minden egyéb szükséges kellékkel együtt, jómagamai pedig oly messzire repített a sorsom, mintha egyenesen a Holdba költöztem volna, ahol Szent Dávid hegedülget... S ezért jelentett igen nagy élményt, amikor Budapesten járván legutóbb, a színházban találkoztam — Rezeda Kázmérral. Na persze, a színház csak játék — mondhatná valaki nagyokosán —, de épp ez a ..csak játék” a halálosan komoly valami! Ezt Rezeda Kázmér is tudta, sőt ő tudta igazában, ez az aranyos kókler ripacs, ez a csél-csap gáláns hős, akit korlátlanná és időtlenné teremtett a magyar irodalom nagy mágusa. Krúdy Gyula. A Vígszínház színpadán összehordott lomok, bútorok, szobrok, képkeretek, állólámpák, az elmúlt idők hordaléka varázsolta elém, nemcsak a soha-nemlátott, de soha-nem-volt kort is. Rezeda Kázmért a Virágének Harangszó a te szerelmed, szívbe hintett honvágy, ha elnémul hangja benne, hogy’ találok hozzád? Szilaj mén a te szerelmed, messze földre vágtat, gyönge lábam nem követhet, nem mehet utánad. A lovamat ha megkötöm, fogoly, míg eloldom, kérő szavam laza béklyó, nem léssz tőle foglyom. Ám a csókom pányvahurok, kezessé tesz téged, cseréld csókom rabságáért szabad messzeséged. Baranyi Ferenc HUMORESZK SZEMBEKÖ TŐSDI A házaspár a reggeliző asztalnál ült. A félj, miközben vajat kent a zsemlére, megkérdezte a feleségét: — Ilonka még alszik? — Nem, már a fürdőszobában van. Szegénykém tegnap majdnem éjfélig készült a nyelvvizsgájára. — Miért nem tanult délután? Hol volt tegnap egész estig? — Kiment a Szigetre. Egész nap mégsem tanulhat. Ott sétált egy kicsit, aztán találkozott a Kelemen fiúval. — szivecském, én rosszat sejtek! Ebből csókolódzás lett! — Nem volt nehéz kitalálni. Persze, hogy az lett. Ilonka mesélte, hogy a fiú a háta mögé állt: mondja meg, ki van mögötte. Három nevet mondhat és ha nem találja ki, akkor megcsókolja. — Persze, Ilonka rögtön megismerte a Kelemen hangját, de úgy tett, mintha nem tudná, ki az illető. — Természetesen, hiszen már gyakran találkoztak. A Kelemen egyébként nagyon rendes fiú, jó Kutati Kovács Lajos fi. OLDAL legnagyobb magyar színészek egyike. Darvas Iván teremtette meg. a negyvenéves hírlapíró alakjában, aki szerelemre lobbantja az ugyancsak negyvenéves Fruzsinát — a varázsosan szép Ruttkay Évát. S Rezeda Kázmér körül nemcsak Johanna, a féltékeny, mcgboesájtó és meg-nem-bocsájtó kerítőnő — a nagyszerű Psota Irén — játssza a maga izzó szerepét, de ott a negyvenéves Rézi. Dóri, Szilvia s az utóbbinak tizennyolc éves leánya. Tini. Közben a vendég, a jó étvágyú temetkezési vállalkozó — utolsó, fontos jelenését várván — végigeszi az étlapot és Fridolinnal. a pincérrel megbeszéli a húsleves és a vadasan elkészített nvúlgerinc problémáját éppúgy, mint a szerelemét. Mindez 1914-re virradó Szilveszteren sűrűsödik össze, amikor Rezeda Kázmér ugyancsak halhatatla nított kortársával, az időtlen ős-Kajánnal viaskodott: Krúdy Gyulánál egy esztendővel idősebb másil magyar zseni, Ady Endre. Mert Rezeda Kázmér szé| életében felcsendül egy-egy megzenésített Ady-vcrs is kísérteties kongással a borzongató látomás, a végzete árnyakkal trappoló rímek sora: ..Különös — különc nyár-éjszaka volt”. Találkoztam tehár Rezeda Kázmérral s Krúdyr gondoltam, akinek születési centenáriumát jövőt ünnepeljük majd. (Londoi állása van. Nemrég léptették elő. — Most ne dicsérd nekem a fiatal Kelemen Inkább azt mond meg nekem, hogy milyen nevek mondott a lányom? — Először Schmidt kancellárt mondta. — Azután? — Cartert. — És ki volt a harmadik? —A spanyol király. — Szóval a puszi következett. Ilyen a mai fiatalság. Az én lányom fényes nappa Margitszigeten csókolódzik —, sóhajtott az apa. Sajnos, manapság ez természetes. — Mit szömyűlködsz, a régi fiatalság se v különb. Nem emlékszel, hogy én is ültem egy pado ligetben, mégpedig a Weingruber vendéglő előtt é: hátulról befogtad a szememet? — Az a Weingruber előtt volt? (Folytatás a 10. oldalon) GONDOLATOK Idegorvos az. akinek nem kell idegeskedi amié mások idegesek. * A világ állítólag legrégibb mondása: „Amiko. fiatal faltam, ilyet nem csináltam. ” * A bélyeggyűjtőt — és kikel inén'.' — nem nur, van boldogítja. hanem az. hogy: nincsen másnak * Minden rosszfajta hatalom legfőbb — egyetlen — elve: a fennmaradás. * Sokáig ellőtték a Holdnak is. hogy saját f va n. * Nem mindig az az okosabb, aki több emhe mondja. * Miiii-kaiitiúinis elmélkedéseiből Szép az a no. aki lérdek nélkül is leiszik. * Mindig szebb a magunk gyereke — m s/ófogadóbb és halasabb a másé?
