Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)

1977-08-25 / 35. szám

16. OLDAL MAGYAR HÍRADÓ ÓHAZAI RIPORT Barangolás egy haldokló a magyar tájon asszony, röstellkedve a romló ház miatt, a határban tanyázó juhászhoz küld: nézzem meg, az hogy lakik! Nagy tekintélyű ember lehet három éve a juhász, felesége és felnőtt fiuk. Benn tanyázik most egy nagy ládában száz csirke is — hideg az idő, nem lehet őket kiengedni. ajtó üvegéhez húzódva nagybe­tűs füzetből zsoltárt olvas. Egyedül van, gondját a szomszé­dok viselik, de öregek már azok is. Nem maradhatok soká. Az SZILV ASSZENTMÁRTON, Baranya megye — A lelkészek kertjét kapirgáló öreg Katus még tudja: a tököt nagypénteken kell vetni, ásni pedig seggel a szomszéd portája felé fordulva tanácsos — akkor jó termés lesz. A tiszteletes ur mondta igy, rám bízva: minek nevezem majd írásban a termékenységi varázs­lat profán eszközét. A meddő tökvirágot Katus az utszélre hajítja. Ahány férfi arra rálép, annyi tök terem abban az esztendőben. De valami hiba mégis lehet a kisfaludi férfiak jövésében-menésében. Mert sem Katus, sem néhány kerttel arrébb Zsóka hátsó fele nem képes a község gazdagságának termékenységének lejtőre jutott szekerét megállítani. Pedig Zsó­ka katolikus, és azok köztudo­másúlag babonásak. Emellett, nem félvén az Istent, három­négy színnel szövik az asztalken­dőt és a párnavégeket. A reformátusok kettővel...Mert az öregasszonyok még szőnek erre­felé. Csillagot az abroszra, álmot a párnavégekbe. Olyan szépet, hogy azt látva még a Zselic haldoklása is mulatságnak tű­nik. • A Zselic a Mecsek legészakibb nyúlványa. Ha úgy tetszik: Eszak-Baranya, ha meg úgy: Külső-Somogy. A Kaposvárról a zselici dombok közé vezető ut mindössze tizenöt kilométer hosszú...öt, immár közös igaz­gatású községet érint. A várostól négy kilométernyire fekvő Szer­dahelyet, Szennát, Patcát, Kis­­faludot és a szép nevű Szilvás­­szentmártont. Az őt faluban 2180-an laknak, ezerrel keveseb­ben, mint tiz évvel ezelőtt. Szerdahelyre jó ut vezet. Módos település, szokatlanul nagy, uj parasztházakkal. Négy-öt szoba lehet egyben. Az épületformák változatosak, a másutt riasztó kockaházakból ide alig került. Tiszták a porták, rendezettek az udvarok. Ezek a házak azonban szinte kivétel nélkül vakolatla­nok, igy vagy úgy befejezetlenek. Szerdahely csak Szennáról, az Patcáról, amaz meg Kisfaludról érthető. Aki még többet akar tudni, Szentmártonba menjen. • A mártoni btisz vezetője előzékenyen megkérdi, hol te­A zselici dombok gyen le — megteheti, egyetlen utasa vagyok. A „Magyarország” útikönyv szerint a községben szép, régi, néprajzi becsű épületek vannak. A helybeliek téglából épít­keztek. A házak aprók, a magtá­rak nagyobbak, a magtárakhoz képest az istállók óriásiak. Még romjaikban is. Mert legalább minden harmadik már össze­dőlt. Errefelé igy halnak meg az épületek. Szentmártonra haragszik az Isten. A falu közepén álló repedt falu házából, ha kitekint, jobbra egy lebontott iskola évek óta heverő tégláira lát, balról egy parasztportát bámulhat. A ház még ugy-ahogy áll, de a csirkék dőlt ólak, istállók közt kapirgál­­nak. Tégláért, cserépért itt senki le nem hajol, hogy halomba hordja. A vidéket a régi időkben prostestánsok lakták, de az egyke miatt sok családnak magva szakadt. Házaikba az ONCSA katolikusokat telepitett. Ők, a korábban zárt vidékre uj szokásokat hoztak, de az egyké­­zést átvették. A mostani honfog­lalók: cigányok. A szentmártoni faluszélen egy portán két lakóház áll. A nagyobb gondozott, az aprócska romos. A düledezőt — egy magányos öregasszony hagyaté­kát — a tsz-nyugdijas házaspár néhány éve vette hatezerért. Nem mondják, de nyilvánvaló: nem akartak betelepített szomszédsá­got. Pedig ők is jövevények, egy tanyáról húzódtak ide, visszafe­lé számlálni az időt. Kertjükben, mint itt más kertekben is, az öreg almafák alatt sarjadó fűben hever a tavalyi termés. Az A juhász szabadkozik. Ez csak ilyen, de neki a harmadik faluban háromszázötvenezer fo­rintos háza van. Csak hát a birkák miatt itt kell élnie, mig a tsz a szolgálati lakást felépiti. Elég lassan haladnak vele... Mig végigjárjuk a hodályokat, meg­tudom: a juhász harmadmagával évi száz-százhuszezret keres. Ezenkívül a mesterség ősi jussa szerint tarthat saját birkát is. A magukra maradt öregekre Szentmártonban nem vár szép halál. Az egyik háznál fejszével támasztották be a tornácajtót. Az egyetlen lakott szobában nyolcvanéves anyóka. Ágy, asz­tal, két szék, tűzhely. Anyó az CSABAGYÖNGYE Szedik u Csabagyöngyét. A Dunaföldvári Termelőszövetkezeti Közös Vállalkozás területén 175 hektáron termesztenek csemegeszőlőt, 17 hektáron a legkorábban érő Csabagyöngyét, aminek megkezdték a szedését. Naponta 50 mázsát szállítanak a fővárosi piacokra. Széleskörű egyéb tevékenységünk mellett UTAZHAT BUDAPESTRE, VAGY ROKONAIT KIHOZATHATJA $400.00 ALATT. Csoportos utazások most alakulnak. Garantált rezervációk. Előjegyzés miatt hfvja: JULIA GALLO-t (212) 535-3333 a juhász. A tsz a közelben házat épit neki, pedig errefelé ritkán raknak két téglát egymásra. Mint kiderül, a nagy tekintély oka, hogy a juhász kezére vagy ezer birka, és ezzel a gazda­ság vagyonának nem kis része bízatott. Az ember épp a Volgáján babrál valamit, asszonya a kuny­hóban főz. A kunyhó a martba vájt, tizenhat négyzetméteres üreg. Három fala maga a föld. Csak egy oldala és a teteje van fából. Szekrény, asztal, két ágy, televízió, villanytűzhely. Az ára­mot a tsz vezettette be. A szekrény tetején a nagylány írógépe hever. A kunyhóban él élénk szemű öreg gyűlöl, mert semmit nem hoztam neki, és ezt meg is mondja. Gyűlöli a cipőmet, a kabátomat, és eldugja a fényképezőgépet, a­­mely véletlenül a szobában marad. Megay László (FOLYTATJUK)_______

Next

/
Oldalképek
Tartalom