Magyar Hiradó, 1977. július-december (69. évfolyam, 28-48. szám)
1977-08-25 / 35. szám
MAGYAR HÍRADÓ 13. OLDAT,‘ HUMOROS TÖRVÉNYEK írta: SIMA FERENC A kétszázéves Amerika 50 államának törvénykönyveiben jócskán akadnak humoros törvények is. Túlhaladottságuk miatt némelyeket már hatálytalanítottak azóta, de sok még ma is „érvényben van" belőlük, csak éppen hogy sohasem alkalmazzák már őket. így például kevesen tudják, hogy Alabama államban létezett valamikor egy törvény, amely szóról-szóra így hangzott: „Mivel Alabamában a férj felelős az feleség illetlen viselkedéséért, törvényes joga van ahhoz, hogy vesszővel megfenyítse. A vessző vastagsága azonban nem haladhatja meg a hüvelykujj vastagságát.” Bármennyire hihetetlennek, nevetségesnek és meghökkentőnek tűnik is, de a törvény valamikor érvényben volt Alabamában, ahol jogi személyek ügyeltek a kikapós menyecskék cselekedeteire és a bot vastagságára. Arkansas államban helytelen viselkedés címén eljárás indítható azok ellen, akik fúvócsőből babot, vagy borsót lőnek valakire. Ohio államban a május 30-i hősök napján a törvény szigora 25 dollár pénzbírsággal sújtja azt a tiszteletlen személyt, aki semmibe sem véve az ünnepi beszédet tartó szónok szavait, a szónoki emelvénytől számított egy mérföldes körzeten belül rokettet, vagy golfot játszik. Utah államban igen érdekes törvény az, hogy víz alatt tilos fütyürészni. Nem tudni, hogy mi tette szükségessé ezt a törvényt és főleg, hogy ki tud víz alatt fütyürészni és ki az, aki ezen a bűncselekményen tetten érhet valakit. Kétséges, hogy volt valaha ember, aki ezt a bűncselekményt egyáltalán elkövette. Elég humoros az a törvény is Texasban, amely elrendeli, hogy a tűzoltók, mielőtt kivonulnak tüzet oltani, tartsanak tizenöt perces gyakorlatot. Ez a törvény ma is érvényben van még, de a tűzoltók folyton megszegik, és ha tűz kitöréséről kapnak értesítést, minden előző gyakorlatozás nélkül a helyszínen teremnek és eloltják a tüzet. Az ügyészség pedig sohasem emel vádat ellenük törvénysértés címén. Ugyanígy New York államban sem forszírozza az ügyészség annak a törvénynek a betartását, hogy a tűzoltók kötelesek tűzoltás közben nyakkendőt viselni. Nebraska államnak érdekes, sőt mulatságos az a törvénye, amely kimondja, hogy senkinek sem szabad zálogba tennie azt a nadrágját, amelyet éppen visel. Mert bármennyire szenvedélyes kártyás is valaki, azért arra senki sem vetemedik, hogy meztelenségig elkártyázza ruházatát és ott maradjon pucéran a vesztett kártyacsata után. Oklahoma államban van egy törvény, amely megtiltja a farzseb viselését. A törvény indoklása meg is mondja, hogy miért. Azért, mert a farzseb alkalmas a lapos whiskys üveg elrejtésére. Mint ebből is látszik: ez a törvény a szesztilalom idején keletkezett, csak aztán mindmáig elfelejtették érvényteleníteni. Ezt a törvényt természetesen ma már rendszeresen megszegi férfi anélkül, hogy eljárás indulna ellene. Az azonban teljesen érthetetlen, hogy San Franciscóban miért szavazta meg a városi tanács azt a törvényerejű rendeletet, melynek értelmében az utcákon szőnyeget porolni tilos, kivéve az éjjel 12 és reggel 8 óra közötti időt. Magyarázat csak egy lehet: a városatyák többsége nappal szokott aludni és akkor nem akar hallani klopfolást. Colorado államban meglehetősen furcsa törvény, hogy az az esküdtszéki tag, aki végelgyengülésben, vagy egyéb körülmények között elhunyt, tovább nem lehet tagja az esküdtszéknek. Talán mondanunk sem kell, hogy ezt a törvényt még soha egyetlen halott esküdtszéki tag sem szegte meg. Ezzel szemben Virginia államban törvény mondja ki, hogy a temetők sírköveire tilos hirdetéseket ragasztani. Vajon milyen hirdetésre gondoltak a törvényhozók? Talán ilyesmire: „Kitűnő minőségű csontenyv bármilyen tételben raktáron. Keresse John Gordont, a sírásót.” Mert másféle hirdetést a sírkövekre ragasztva nehéz elképzelni. Smith a tengerparton sétál, és nagyokat sóhajtva, szomorúan bámul a vízbe. Egy ismerőse arra jár, és megszólítja: — Miért szomorkodik, Smith ur? — Ne is kérdezze, az első feleségem ezen a helyen fulladt a tengerbe. —Ugyan, ne gondoljon rá — vigasztalja az ismerős —, hiszen van már másik felesége. Kedves, szép, okos asszony... Igen, igen — sóhajt Smith —, de nem akar fürdeni. Mancika sirva jön haza az iskolából. A mamája kétségbeesve fogadja: Mi van veled? — Intőt adott a tanitó bácsi. — Intőt adott? Hát nem tudtál? — Dehogynem én voltam az egyetlen, aki meg tudott felelni a kérdésére. — És mégis intőt adott? —Igen, mert az volt a kérdés, hogy ki tett egy darab lekváros kenyeret a zsebébe? MŰVÉSZETET PÁRTOLÓ ELNÖKÖK (Folytatás a 10. oldalról) Kennedy ugyanis szintén jobban szerette Hollywoodot, mint a római Cinecittát. Többször is levetítette magának Kubrick „Spartacus” című filmjét és a „Casablancáit. Éppúgy, mint Eisenhowemak, neki is John Wayne volt kedvenc színésze. (Mellesleg Nixon ugyancsak Wayne-rajongó volt.) Miután Kennedy merénylet áldozata lett, Lyndon Johnson szabta meg, milyen filmeket mutassanak be a Fehér Házban. Úgy látszik, Johnsonra — talán tudat alatt — hatott az, ami elődjével történt, mert nem szeretett egyedül tartózkodni a sötét vetítőben, s különben is jobban kedvelte a televíziót a mozinál. Ha olykor mégis megnézett egy-egy filmet, többnyire késő éjjelre rendelt el vetítést, s ha nem kötötte le figyelmét, amit látott, kiment a folyosóra. Nixon elnöki időszaka alatt ismét gyakrabban vették igénybe a Fehér Ház vetítőjét. Az elnök rendszeresen megtekintette az őt érdeklő filmeket, olykor egyedül, többnyire barátaival együtt. A 30-as és 40-es évek rendőrfilmjeit és a westemt kedvelte a leginkább. Egyetlen dologban tért el elődei szokásától: a Fehér Ház illetékesei többnyire kiszűrik azokat a filmeket, amelyek erotikus jeleneteket, brutalitást bemutató képsorokat tartalmaznak, vagy szereplői sokat káromkodnak; Nixon egyik kedvenc színésze, Clint Eastwood, azonban több ilyen filmben — például a „Piszkos Harry” címűben — is szerepelt, s az ő kedvéért az elnök ragaszkodott ezek megtekintéséhez. Gerald Ford idején ismét csökkent a Fehér Ház vetitőjének látogatottsága. A Fehér Ház jelenlegi lakói, Jimmy és Rosalynn Carter, ha eddigi megjelenéseikből ítélni lehet, minden eddigi elnökpáron túl fognak tenni a művészetek támogatásában. Zenében a szimfóniától a rock-muzsikáig, színpadi műfajban drámától szatirikus vígjátékig, filmekben romantikus szerelmi történettől történelmi drámákig mindent kedvelnek. BOLDOGTALAN HÁZASSÁGOK (Folytatás a 12. oldalról) szebb ajándékot, mint rokkát és még sírkövére is ollót véstek jelkép gyanánt. A mai asszonyok élnek-halnak a drága ruhákért, de nagyon sokan nem fáradnak az árukért, nem szeretik a varrógépet, inkább a divatlapot. A boldogtalan házasságok más okaira még visszatérek. ADJ ÁLMOKAT Jöjj gyermeki álom Te édes, tiszta, jó. Szivárvány sugáron — És mint száz kis manó Mesékről füllentve Titkon csendben tudat Suttogva fülembe: Áldott, szent az utad Hisz fény felé szalad S a végtelenbe vesz Hol nincsen bűn, salak... Nevess tehát, nevess! E szürke élet rövid, A test pihenni vágy S ha este megtörik A fáradságból lágy Álom öleli át. Nagy a Ur kegyelme. Nevében neki vág Vígan énekelve Álom-végtelennek. Sok emlék feltámad Képek jönnek-mennek — Busák, vagy vidámak. Ó Álom, öledbe’ Teljesül száz vágyam Bízom benned egyre Mint egy szent imában. Álom, adj álmokat Ha alszom esteien, Te vagy Fény, Változat— Te vagy az Istenem. Tábori Maxim (Kinston, North Carolina.)
